Szojuz–36
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Szojuz–36 | |
---|---|
Adatok | |
Hívójelzés: | Orion |
Indítás: | 1980. május 26. 18:20:39 UTC |
Indítási hely: | Bajkonur, LC31 |
Leszállás: | 1980. július 31. 15:15:02 UTC |
Leszállási hely: | Dzseszkazgantól 140 km-re dél-keletre |
Időtartam: | 65 nap 20 óra 54 perc 23 mp |
Paraméterek | |
Tömeg: | 6800 kg |
Pályamagasság: | 197.5 / 281.9 km |
Pályahajlás | 51.62° |
Periódus | 89 perc |
A Szojuz-36 az Interkozmosz program újabb repülése volt a Szaljut-6 űrállomásra. Fedélzetén indították az első magyar űrhajóst, Farkas Bertalant.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Személyzet
(zárójelben a küldetések száma a Szojuz-36-al együtt)
[szerkesztés] Indításkor
- Valerij Kubaszov (3), parancsnok
- Farkas Bertalan (1), fedélzeti mérnök, Magyarország
[szerkesztés] Visszatéréskor
- Viktor Gorbatko (3), parancsnok
- Pham Tuan (1), fedélzeti mérnök, Vietnam
[szerkesztés] Kísérletek
Több magyar kutatóintézet dolgozta ki Farkas Bertalan programját 1976-1980 között. A kísérletekre 1980. május 26. és június 3. között került sor a Szaljut-6 űrállomás fedélzetén.
A Dóza kísérlethez a KFKI fejlesztette ki a Pille termolumineszcens sugárdózismérőt (TLD), amellyel még a világűrben meg lehet határozni az űrhajósokat ért sugárzás mennyiségét. A meglévő műszerekkel ugyanis meg kellett várni a földet érést, hogy kielemezhessék a mérési eredményeket. A Pille továbbfejlesztett változatát használták a Mir űrállomáson és újabban a Nemzetközi Űrállomáson az állomások sugárzásvédettségének feltérképezésére és a legénység terhelésének mérésére.
A Rabotoszposzobnoszt kísérlet során a Repülőorvosi Vizsgáló és Kutató Intézet és a Medicor által fejlesztett Balaton műszerrel az űrhajósok szellemi munkavégző képességét vizsgálták.
A Johan Béla Országos Epidemiológiai Központonban működő űrélettani laboratórium készítette az INTERFERON sejtbiológiai kísérletet, ami az immunrendszer interferon sejtjeinek működését vizsgálta súlytalanságban. Ez volt az első világűrben végzett kísérlet, amely sejtbiológiai folyamatokat hasonlított össze súlytalanságban és gravitációs körülmények között. Az űrhajón lévő sejtek 4-8-szor annyi interferont termeltek, mint a földi laboratóriumban lévők.
Az Ötvös kísérlet során a félvezetőtechnikában jelentős fémek (Ga, As, In, Pb) kristályszerkezetét és ötvözeteit vizsgálták. A Bealuca kísérletben eltérő fajsúlyú fémek keveredését és diffúzióját, alumínium és réz súlytalanságban létrehozott ötvözetét tanulmányozták. Az anyagtechnológiai kísérletek során kipróbálták a Krisztall kristályosító berendezést is.
Az űrrepülés alatt kétszer haladtak el Magyarország felett, így hazánk területéről több űrfelvétel is készült. A Balatonnál a tó és a vízpart ökológiája, valamint talajjavítási programok keretében Szolnok és Kisköre között a Tisza vidéke volt a vizsgálatok fő területe (Bioszféra program).
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- 25 éve történt: Magyar a világűrben: 1. rész, 2. rész, 3. rész
- A Szaljut–6 űrállomáson végzett magyar űr-anyagtechnológiai kísérletek egyes eredményei