Szondy István

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Szondy István (Berettyóújfalu, 1925. december 29.) olimpiai bajnok öttusázó, vívó, sportlovagló, edző.

Tartalomjegyzék

1 Sportpályafutása
- 1.1 Sporteredményei
2 Edzői pályafutása
3 Külső hivatkozások
4 Források

[szerkesztés] Sportpályafutása

Az versenyszerű sportolást a MOVE Ceglédi SE úszójaként és vízilabdázójaként kezdte. 1946-tól a Ceglédi Vasutas Sport Egyesület úszója és öttusázója, majd a fővárosban a Budapesti Épületszerelő, később a Budapesti Fáklya öttusázója, egyúttal 1950-től a Budapesti Petőfi vívója, illetve 1954-től a Budapesti Traktor sportlovasa lett. Kiemelkedő sporteredményeket öttusázásban ért el. 1947-től 1956-ig szerepelt a magyar válogatottban. Öttusázóként részt vett az 1948. évi és az 1952. évi nyári olimpiai játékokon. Helsinkiben egyéniben a harmadik helyen végzett és tagja volt a sportág első magyar olimpiai bajnoki címét nyerő csapatnak is. Olimpiai sikerei mellet a világbajnokságokon négy érmet – köztük csapatban két aranyérmet – nyert. Az 1956. évi olimpián a Melbourne helyett Stockholmban rendezett lovas versenyeken indult, ahol helyezetlenül végzett. Az 1956-os forradalom bukása után a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le.

[szerkesztés] Sporteredményei

Öttusában:

olimpiai bajnok
- 1952, Helsinki: csapat (Benedek Gábor, Kovácsi Aladár)
olimpiai 3. helyezett:
- 1952, Helsinki: egyéni
kétszeres világbajnok:
- 1954, Budapest: csapat (Benedek Gábor, Tasnády Károly)
- 1955, Magglingen: csapat (Ferdinándy Géza, Kovácsi Aladár)
világbajnoki 2. helyezett
- 1953, Rocas Santo Domingo: egyéni
világbajnoki 3. helyezett
- 1954, Budapest: egyéni
világbajnoki 5. helyezett
- 1955, Magglingen: egyéni
hatszoros magyar bajnok:
- egyéni: 1949, 1950, 1951, 1954
- csapat: 1949, 1950

Vívásban:

magyar bajnok (1951: párbajtőr csapat)

[szerkesztés] Edzői pályafutása

1950-ben a Testnevelési Főiskolán tanári oklevelet szerzett, és még aktív sportolóként, 1952-től külföldre távozásáig a Budapesti Fáklya öttusaedzője volt. Kivándorlása után egy évig Braunschweigben pincérként dolgozott, majd 1957-ben Wolfsburgban, később Frankfurtban lett vívóedző. 1962-től egyúttal a frankfurti Goethe Egyetem testnevelő tanáraként is tevékenykedett. 1965-től az Egyesült Államok öttusa-válogatottjának edzője, 1969-től az NSZK öttusa-válogatottjának szövetségi kapitánya lett. 1971-től 1987-ben történt nyugalomba vonulásáig Hessenben volt állami vívómester. 2000-ben visszatelepült Magyarországra. Pályafutása elismeréseként Berettyóújfalu és Cegléd városa is díszpolgárává választotta.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

[szerkesztés] Források

Havas László: A magyar sport aranykönyve – Budapest, 1982 – ISBN 9632535723
Ki Kicsoda 2004 – ISBN 9638634502
Lukács László – Szepesi György: 112. A magyar olimpiai aranyérmek története – Budapest, 1980 – ISBN 9632535537
Révai Új Lexikona – ISBN 9639015172Ö
Bocsák Miklós: Hogyan élnek olimpiai bajnokaink (166-an szerte a világban) – St. plusz kft., 1998 – (ISBN szám nélkül)

Olimpiai bajnok magyar öttusázók