Tarszoszi Diodorosz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Tarszoszi Diodorosz (? - 394 előtt) ókeresztény író, püspök
Előkelő antiochiai család szülötte volt, tanulmányait Athénben végezte. Természettudományos kérdésekkel is foglalatoskodott, hosszabb ideig rétorként tevékenykedett, majd kolostorba vonult és szerzetes lett. Antiokhiában szentelték pappá, ahol kisvártatva egy kolostori közösség vezetőjének választották. Itt is folytatta tanítói működését, tanítványai közé tartozott Mopszuesztiai Theodórosz és Aranyszájú Szent János. A 4. századi viták során a nikaiai párt vezetője volt. Valens római császár alatt száműzték. s csupán annak halála után, 378-ban térhetett vissza, amikor is Tarszosz püspökévé választották. Részt vett a konstantinápolyi második egyetemes zsinaton, sőt a zsinat egyik elnöklő püspöke volt. Krisztológiai kérdésekben a zsinaton Apollinarisz ellen foglalt állást.
Hatvannál is több írásából csupán kevés maradt fenn, azok is többnyire töredékesen. Természetmagyarázataiban az arisztotelészi elveket követte, exegetikai munkáiban a szó szerinti, történeti exegézist művelte. Megírta a kereszténység apológiáját a manicheusok ellen, válaszolt Porphüriosz „A keresztények ellen" című művének támadásaira. Cáfoló iratokat adott ki Eunomiosz és Apollinarisz ellen. Kommentárokat készített a Biblia szinte valamennyi könyvéhez. Phótiosz „Bibliothéké" című munkája részleteket közöl „A sorsról" című művéből. Újabban neki tulajdonítanak egy Nagy Szent Atanáz neve alatt fennmaradt zsoltáűrkommentárt is. Diodoroszt a khalkedoni zsinat utáni korszakban a „nesztorianizmus egyik atyjának" bélyegezték meg, talán ezért nem maradtak ránk munkái.
[szerkesztés] Források
Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona (Budapest, 2004)
Based on work by