Tengeri népek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A tengeri népek ókori népek egy titokzatos csoportját jelöli, akik tengeri portyázókként a keleti Mediterráneum partjain megtámadták Ciprust, Hattit, Kánaánt és Egyiptomot a 19. dinasztia idejének végén, és különösen III. Ramszesz uralkodásának 8. évében. A "tengeri népek" kifejezést az egyiptomi források sohasem használták, az egy 19. századi folyóirattól származik.

Tartalomjegyzék

1 Történeti források
- 1.1 A források egy lehetséges összehasonlítása
2 Hipotézisek és régészeti bizonyítékok
3 Források
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Történeti források

A tengeri népeket legkorábban Merneptah fáraó egyik felirata említi, akinek uralkodását általában i. e. 1213 és i. e. 1204 közé teszik, bár egyes csoportokat korábban is említenek, mint pl. a "dnn" danunákat vagy danaoszokat III. Amenhotep idején és az "srdn" szardanákat vagy szardónioszokat, mint II. Ramszesz zsoldosait. Merneptah közli, hogy uralkodásának 5. évében (i. e. 1208) legyőzte a támadó líbiaiak és tengeri népek szövetséges erejét, 6000 embert megölve és 9000 foglyot ejtve.

20 évvel később III. Ramszesznek egy újabb invázióval kellett szembenéznie. Thébai halotti templomában (Medinet Habu) leírja - annak ellenére, hogy senki sem állhatott ellen a tengeri népeknek és ők lerohanták Hattit, Kizzuwatnát, Karekemist, Arzawát és Alasiját városaikat lerombolva - hogyan verte meg őket tengeri csatában, nem emgedve őket partra szállni a Nílus-deltában. Megadja a tengeri népek törzsneveit, ami ugyanaz, mint Merneptah listája. Ramszesz néhány más győzelméről ismert, hogy fiktívek, ezért egyes egyiptológusok úgy gondolják, hogy Ramszesz nem harcolt a tengeri népek ellen, Merneptah győzelmeit a sajátjaként tüntetve fel, ami nem ismeretlen gyakorlat a fáraók körében.

Egy tengeri nép megjelenik egy másik forrásban az i. e. 12. század elején. Ammurapi, Ugarit utolsó királya (kb. i. e. 1191 - i. e. 1182) kapott egy levelet a II. Suppiluliluma hettita királytól, amiben az figyelmeztette őt a "sikalajukra, akik hajókon élnek". Ezek talán ugyanazok, akik Merneptha listáján "sekelesekként" szerepelnek. Fontos lehet, hogy hamarosan ezután Ammurap hatalma megdőlt, Ugaritot kifosztották és sohasem lakták többé.

[szerkesztés] A források egy lehetséges összehasonlítása

A népek azonosításának legelfogadottabb verzióját az alábbi táblázat foglalja össze, de ezt többen vitatják.

Egyiptomi (olvasat)	Hettita	Héber	Görög	Magyar név
dnn (danuna)			danaosz (?)
drdn (dardana)			dardanosz	dardánok
ikjws (akaiwasa)			akhaiosz	akhájok
ms (masa)			müszosz	müszök
prst (peleset)		pelistim	philiszteosz	filiszteusok
rwkw (luku)	Lukka		lükiosz	lükök
skrs (sekeles)	Sallawassa/Sikalaju		szikelosz	szikulok
srdn (sardana)			szardoniosz	szárdok
tkrj			teukrosz (**)
twrs (turusa)	Taruisa		türszénosz	etruszkok
wss			oassziosz/oaxiosz (*)

(*) Oasszosz káriai, Oaxosz krétai város, mindkettő vonatkozhat a károkra

(**) Homérosznál Trója körül élő nép

[szerkesztés] Hipotézisek és régészeti bizonyítékok

Egyes hipotézisek vitatják a tengeri népek koncepcióját, az egyiptomi harcokat csak jelentéktelen csetepatéknak minősítve, a kánaáni és mezopotámiai pusztulásokat a habiruknak tulajdonítva.

Az viszont tagadhatlan tény, hogy az i. e. 1200 körüli időszak egy zaklatott történelmi kor volt. Ekkor esett el Trója, miután előtte földrengés döntötte le falait, Platón ekkorra teszi Atlantisz pusztulását, ekkor omlott össze a hettita birodalom, Egyiptomot külső támadások érték, Ugarit összeomlott, és a Biblia szerint ez időtájt vezette ki Mózes a zsidókat Egyiptomból. A geológusok által bizonyított tény, hogy az i. e. 2500 körüli évekhez hasonlóan a klimatikus viszonyok ismét megváltoztak, a Föld átlaghőmérséklete csökkent, az éghajlat hidegebbé vált, és valószínű emiatt nagy népvándorlások indultak a termékenyebb területek felé.

Egy másik hipotézis a nagy pusztulást teljesen a görögöknek, azaz az akhájoknak és a dananoszoknak tuljadonítja, akik végül saját magukkal is végeztek. Mint látjuk fenn, az akhájokat a fő hipotézis is a nagy invázió részének tartja, azonkívül nincs rá bizonyíték, hogy a görög szárazföldet külső támadás érte volna, Görögország pusztulása, a görög sötét kor kezdete tehát görög belügynek látszik leginkább, bár Püloszban, a Peloponnézosz délnyugati részén támadástól tartva a kor elején erődöt és riadóláncot állítottak fel.

Régészeti bizonyítékok, a tengeri népek által feldúlt helyeken talált itáliai kerámiák és bronzfegyverek támasztják alá az itáliai eredetű részvételt. Fibulák és borostyánékszerek Közép-Európára utalnak, ugyanakkor néhány itáliai típusú kés és csésze nagyon emlékeztet a Magyarországon és Németországban i. e. 1800 és i. e. 1600 közötti időszakból talált tárgyakra.

A legerősebb régészeti bizonyítékok a filiszteusok égei eredetét - Myc IIIC kerámia - bizonyítja, bár néhányan ezt is vitatják és a filiszteus kultúrát belső kánaáni fejlődés eredményének tartják, bár itt a bizonyítékok az égei eredet mellett igen erősek, még indoeurópai nyelvi bizonyítékok is fellelhetők.

Egy bizonyosnak látszik a tengeri népekkel kapcsolatban. Mindig porig égették a városokat és a romokon saját alacsonyabb kultúrájú településeiket hozták létre, s Homérosz alapján valószínűtlen, hogy a tradicionális helládikus harci osztály tagjai ennyire szemétre dobták volna a zsákmányt.

Egy elmélet szerint a föníciaiak segítségével a Fekete-tenger vidékéről és Anatóliából hajóztak volna délre népek, hogy új területet foglaljanak maguknak. Ezt az a tény támasztaná alá, hogy Föníciát valóban nem érte támadás, holott körülöttük mindenkit.

Szöveges és régészeti bizonyítékok szerint a görög és az egyiptomi állam zsoldosokat foglalkoztatott északról és nyugatról. Lehet, hogy ezek a zsoldosok végül szövetkeztek bennszülött szolgarendűekkel, hogy megdöntsék az összetett, de megcsontosodott görög és közel-keleti államokat.

Néhány kutató a danaoszokat Dán törzsével azonosítja, akik elhagyták volna a tengeri népek koalícióját és a zsidó törzsek koalíciójához csatlakoztak volna az i. e. 12. században. Egy ilyen történet megmagyarázná a dán törzsbeliek és a filiszteusok közötti különös gyűlöletet, amit a Bírák könyve említ.

[szerkesztés] Források

angol Wikipedia
Trude Dothan. (1982). "The Philistines and their Material Culture." Jerusalem: Israel Exploration Society.
Sanford Holst. (2005). Phoenicians, Lebanon's Epic Heritage. Los Angeles: Cambridge & Boston Press.
Eliezer D. Oren (ed.). 2000. "The Sea Peoples and Their World: A Reassessment." Philadelphia: University Museum.
Eberhard Zangger, 2001. The Future of the Past: Archaeology in the 21st Century (London:Weidenfeld & Nicholson) ISBN 0-29764389-4 A survey of modern archaeology applying modern techniques to Aegean prehistory.
Fred Woudhuizen, The Language of the Sea Peoples, Amsterdam: Najade Press (1992), ISBN 907383502X.
Németh György A polisok világa Korona Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963 9191 11 6
Hegyi Dolores, Kertész István, Németh György, Sarkady János Görög történelem - a kezdetektől Kr. e. 30-ig, Osiris, Budapest, 1995, ISBN 963 379 118 9