Tridenti Zsinat
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Tridenti Zsinat (régebben: trienti zsinat) (Concilium Tridentinum), a katolikus egyház bel- és küléletére nézve a legfontosabb egyetemes zsinat, amely a 16. századi reformátorok ellenében a katolikus egyház igazi megformálását hozta létre és új életre keltette azt. A tridenti zsinat az ellenreformáció kezdetét jelentette. E zsinatot, sorrendben a 20-ikat, számos akadály után, aminÅ‘k a keresztény fejedelmek között dúló konfliktusok és háborúk voltak, III. Pál pápa 1542. május 22-re hÃvta össze Trientbe, a bullában kifejezett e céllal: «Isten dicsÅ‘ségére és magasztalására, a hit és keresztény vallás fejlesztésére és felemelésére, a tévtanok kiirtására, az egyház békéjére és egységére, a papság és a keresztény nép megjavÃtására, a keresztény név ellenségeinek megsemmisÃtésére». A zsinatot azonban újabb zavarok miatt csak 1545. december 13-án nyitották meg ünnepélyesen a trienti fÅ‘székesegyházban.
Tartalomjegyzék[elrejt] |
[szerkesztés] Szakaszai
A történetÃrók a zsinatot három korszakra osztják. Az elsÅ‘ tart 1545. december 13-tól 1549. szeptember 14-ig, amikor azt III. Pál felfüggesztette. Ebben az idÅ‘szakban 10 ülést tartottak, a 9. és 10-iket Bolognában, ahová a zsinatot, a kitört járvány miatt, amelynek a résztvevÅ‘k közül többen áldozatul estek, 1547. március 11-én áthelyezték. A második 1551. május 1-jétÅ‘l 1552. április 22-éig III. Gyula pápa alatt. Összesen 6 ülést tartottak, amelyek közül az utolsón (XVI.) a zsinatot két évre felfüggesztették, és csak tÃz év múlva folytatták. A harmadik 1562. január 18-tól 1563. december 4-éig IV. Pius pápa alatt, aki 1563. december 12-én a zsinat végét, amely megszakÃtásokkal 18 évig tartott, ünnepélyesen kihirdette és annak határozatait elÅ‘bb konzisztóriumban (1563. december 30-án), késÅ‘bb 1564. január 26-án bullában ünnepélyesen megerÅ‘sÃtette.
[szerkesztés] Magyarok a zsinaton
A zsinaton hazánk püspökei az ország állapota és vallási viszonyai miatt személyesen nem jelenhettek meg, ezért képviselÅ‘ket küldtek Kolosváry János kolozsmonostori apát, késÅ‘bb csanádi püspök és Dudith András tinnini, késÅ‘bb pécsi püspök személyében. I. Ferdinánd magyar királyt Draskovich György pécsi püspök képviselte. A tridenti zsinaton nemcsak a katolikus egyház hitágazatait védte és állapÃtotta meg határozottan a hitújÃtók ellenében, hanem az egyházi fegyelmet is teljesen átalakÃtotta. A zsinatnak a hittanra vonatkozó, decreta nevű határozatai fejezetekre és kánonokra oszlanak. A fejezetekben a hitágazatoknak, különösen a megtámadottaknak, bÅ‘vebb magyarázata, mÃg a kánonokban pedig a magyarázat rövid és szabatos tételekben összevonva található. A fegyelemre vonatkozó határozatok decreta de reformatione néven vannak jelölve. A hitágazatokról szóló határozatok eo ipso, a fegyelmiek Rómában azonnal, másutt 1564. május 1-jén léptek hatályba. A zsinat hitágazati és erkölcstani végzéseit minden katolikus elfogadta és hitszabályként tartotta; a fegyelmi határozatokat azonban nem mindenütt fogadták el és hirdették ki. IV. Pius pápa e zsinat határozatainak kihirdetése, azoknak kellÅ‘ megtartása és az esetlegesen felmerült kételyek eloszlatása végett 8 bÃborosból álló bizottságot nevezett ki, amely «S. Congregatio Conc. Trid. Interpretum» vagy röviden «S. Congregatio Concilii» nevet visel. E bizottság határozatait 1718 óta évenként nyomtatásban is kiadták Thesaurus resolutionum S. Congregationis Concilii cÃmen.
[szerkesztés] Művek a zsinatról
E nevezetes zsinat történelmét legelőször Fra Paolo Sarpi szervita szerzetes irta meg, művéből azonban a Róma és az egyház ellen való ellenszenv tűnik ki, amit betetőzött azzal, hogy kéziratát a hitehagyott spalatói érseknek adta át, aki azt 1619-ben Londonban kiadta. Ennek ellenében Pallavicini Sforza (l. o.) adta ki a tridenti zsinat történetét a leghitelesebb források alapján 2 kötetben: Istoria del concilio di Trento (1656-57, II. kiad. 4 köt. 1664).
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozás
- A Pallas Nagy Lexikona