Vadászrepülőgép

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A vadászrepülőgép feladata a légifölény biztosítása. Ennek megfelelően nagy tűzerővel, nagy sebesség és jó manőverező képességgel kell rendelkeznie. Fegyverzete általában a törzsbe beépített 1-2 géppuska, vagy gépágyú, illetve szárny és törzs alá függesztett rakéták és bombák. A vadászrepülőgépek sebessége akár a hangsebesség háromszorosát is megközelítheti. A vadászgépek lehetnek egy-, vagy kétszemélyesek. A gépet a megrendelő által meghatározott feladatnak megfelelő méretűre építik, de elsősorban a fenntartási költségek és a túlélőképesség (minél kedvezőbb tolóerő/tömeg arány, radarkeresztmetszet) miatt törekednek a méret és a tömeg lehető legalacsonyabb szinten tartására. A nagy távolságra tett, vagy hosszabb ideig tartó repülések támogatása céljából rendszerint légiutántöltésre teszik alkalmassá, valamint pótüzemanyagtartály, illeszkedő üzemanyagtartály alkalmazásával növelik a levegőben egy felszállással eltölthető idő mennyiségét.

Tartalomjegyzék 1 Légcsavaros gépek 1.1 Első világháború 1.2 1919-1938 1.3 Második világháború 2 Sugárhajtóműves gépek 2.1 1. generáció (1944-1953) 2.2 2. generáció (1953-1960) 2.3 3. generáció (1960-1970) 2.4 4. generáció (1970-1990) 2.5 4.5 generáció (1990-napjainkig) 2.6 5. generáció 3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Légcsavaros gépek

[szerkesztés] Első világháború

[szerkesztés] 1919-1938

[szerkesztés] Második világháború

[szerkesztés] Sugárhajtóműves gépek

[szerkesztés] 1. generáció (1944-1953)

Az első generációs harci repülőgépek a második világháború és az ötvenes évek közepe között kifejlesztett, sugárhajtású harci repülőgépek voltak. Ezek a repülőgépek szubszonikusak voltak, azaz még nem tudták átlépni a hangsebességet. A második világháború sok repülőgépével ellentéteben már teljesen fémből épültek, nem használtak fel bennük fát vagy textíliát. A világháborúban elterjedt géppuskák helyett, szinte kizárólag a nehezebb, de nagyobb tömegű lövedékét messzebbre lőni képes gépágyúk alkották a beépített fegyverzetet, emellett a szárnyak és a törzs alatt, hasonlóan a világháborús repülőgépekhez, nem irányított rakétákat és bombákat hordoztak. Szárnyuk, a korábban általánosan használt egyenes szárny helyett nyilazott, ami lehetővé tette a nagyobb sebességek elérését. Első generációs harci repülőgépek napjainkban már sehol nem állnak rendszerben.

[szerkesztés] 2. generáció (1953-1960)

A második generációs harci repülőgépek az ötvenes évek második fele és a hatvanas évek vége között gyártott katonai repülőgépek. Ezek a gépek léték át először a hangsebességet, fedélzetükön megjelentek az irányított légiharc-rakéták.

Az atomháború küszöbén álló fegyveres erők legfontosabb csapásmérői az atomfegyverrel felszerelt nehézbombázó repülőgépek voltak, a légvédelem gerincét pedig a bombázókat minden időben, minél messzebbről megsemmisíteni képes elvogóvadász repülőgépek alkották. A repülőgépekre a korábbi nyilazott szárny helyett az ekkor feltalált deltaszárnyat terveznek, ez kisebb légellenállás mellett nagyobb felületű és több tüzelőanyag fér bele. Felfedezték a területszabályt, a repülőgépeket úgy tervezik, hogy a repülés irányára merőleges keresztmetszetük a gép hosszában nagyjából állandó legyen vagy egyenletesen változzon. Ennek jellegzetes ismérve a szárnyak csatlakozásánál a törzs elvékonyodása, a „kólásüveg-forma” (Például az F–5 Tiger II és a Szu–7 repülőgépeken.) A nagy sebességű repülőgépek le- és felszállási tulajdonságai meglehetősen rosszak voltak. A repülőgépekből elhagyták a korszerűtlennek kikiáltott gépágyúkat, fegyverzetük kizárólag az ekkor elterjedő irányított légiharc-rakétákból állt, ami később, a helyi háborúkban megbosszulta magát. A második generációs repülőgépek ma is nagy tömegben állnak hadrendben, korszerűsítés után meglehetősen költséghatékonyan képesek feladataikat ellátni, bár üzembiztonságuk kívánnivalókat hagy maga után.

[szerkesztés] 3. generáció (1960-1970)

[szerkesztés] 4. generáció (1970-1990)

[szerkesztés] 4.5 generáció (1990-napjainkig)

[szerkesztés] 5. generáció

[szerkesztés] Külső hivatkozások

Harcirepülők