Vasa (hajó)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Vasa (svédül Vasa) egy svéd sorhajó volt, melyet 1626-1628 között építettek II. Gusztáv Adolf megrendelésére. A svéd király a harmincéves háború alatt, Lengyelország elleni harcok miatt rendelte meg a hajót. A feltörekvő, tengeri nagyhatalommá váló evangélikus svédek biztosítani akarták a kender importját az új hajóik kötélzetéhez az akkoriban a katolikus lengyelek befolyása alatt álló Balti-térségből. A stratégiai és vallási okokon túl személyes indok is vezette Gusztáv Adolfot: a lengyel uralkodó saját unokatestvére, III. Zsigmond volt, aki 1599-ig a svéd trónt is birtokolta, ám vallási okokból kénytelen volt lemondani. Gusztáv Adolf remélte, hogy a két országot ismét egyesítheti.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A hajó építése
A Wasa már méreteivel is félelmet keltett volna a csatákban, tűzereje egymagában felért a teljes lengyel flotta tűzerejével. A király sajnálatos módon aktívan részt vett a hajó tervezésében. Mivel megtudta, hogy az ellenfél is egy nagy hajót épít, 1627-ben változtatásokat kért a hajóján: Miután a hajógerincet már elkészítették jelentősen megnöveltette azt, valamint egy második ágyú-fedélzetet is beépíttetett. A fő hajóépítő mester, a dán Henrik Hybertsson megbetegedett és meghalt az építés közben, így tapasztalatlan tanítványára hagyva a hajó elkészítését. A korabeli hajóépítésben nem alkalmaztak tervrajzokat, hanem a mester fejében volt a terv, és ő irányított mindent. A változtatásokkal azonban a hajó egyensúlya felbomlott, a hasában lévő ballaszt-kövek már nem voltak képesek ellensúlyozni a magas és nehéz felépítményt. Az alsó ágyú-fedélzet is módosult: a nagyobb kaliberű ágyúkhoz nagyobb lőréseket építettek.
| Vízkiszorítása | 1210 tonna |  |
| Hossza (az orrárboc nélkül) |
69 m (61 m) |
|
| Szélessége | 11,7 m | |
| Magassága (a hátfal) |
52,5 m (19,3 m) |
|
| Merülés | 4,8 m | |
| Hajtómű | 3 árboc, 10 vitorla | |
| Vitorlafelület | 1275 m² | |
| Fegyverzet | 64 ágyú | |
| Matrózok | 145 | |
| Katonák | 300 |
[szerkesztés] A hajó elsüllyedése
Az elkészült hajó korának a legjobban felszerelt hadihajója volt, 64 ágyúval rendelkezett, viszont a szélességéhez képest túl hosszú és túl magas volt. A szokásos stabilitási próbán, – amikor harminc matróz fut egyszerre egyik oldalról a másikra, így próbálván felborítani a hajót – a Wasa erősen megdőlt, ezért félbehagyták a próbát. Mivel ezt senki nem merte a király tudomására hozni, a hajót késznek nyilvánították.
1628. augusztus 10-én a Wasa vitorlát bontott a stockholmi kikötőben, a Gamla Stan déli csücskétől, hogy megtegye első útját. Szép idő volt, nem számítottak hullámzásra, így az ágyú-nyílások nyitva voltak. Ám egy hirtelen szél a hajót balra döntötte annyira, hogy az ágyú-nyílásokon át beömlött a víz. A hajó valamivel kevesebb mint 1300 métert tett meg a vízrebocsátása óta, és máris elsüllyedt a stockholmi kikötő közepén, 50 matróz halálát okozva. Az elsüllyedt hajó értékes bronz ágyúiból kb. 50-et búvárharangok segítségével felszínre hoztak 1664-65-ben. A természetesen gyorsan meginduló vizsgálat megállapította a tervezési hibákat és az elégtelen mennyiségű ballasztot találta a szerencsétlenség fő okozójának.
A hajó mindenesetre ott maradt épségben a tenger fenekén, nagyjából 30 méterre a vízfelszin alatt, mintegy 333 évre.
[szerkesztés] A hajó kiemelése
Anders Franzén (1913–1997), svéd tenger-történész elkezdte kutatni a Balti-tenger hajóroncsait, mivel rájött, hogy a Balti-tengerben nem él meg a hajóféreg, ami más tengerekben tönkreteszi a fa hajóroncsokat. Elkezdte keresni a Wasát is. A keresést azzal kezdte, hogy feltérképezte a stockholmi kikötő 30 méternél mélyebb vizeit. 1956 augusztusában egy szerencse segített a hajó megtalálásában: az öböl egyik helyén építés miatt kotrásokat végeztek, és azok elkorhadt fadarabokat hoztak a felszínre. A fadarabok a Wasáról származtak, amelyet így szerencsésen megtaláltak 32 méter mélyen, függőleges (normális) helyzetben. A felfedezés jelentősége, hogy addig nem tudtak semmit a 17. század első felének hajóépítéséről. Sem rajz, sem másik hajó nem maradt fenn. A további történelmi leletek is jelentősek voltak, a kutatók mintegy 26 000 tágyat találtak a hajón és környékén. A hajón a vitorlákon, csomókon, hordókon, szobrokon, görgőkön, holttesteken kívül sok használati tárgyat találtak, amelyek sokat segítenek a kor életmódjának feltérképezésében. A hajón talált egyetlen nemesfém lelet a kapitány gyűrűje volt.
A kiemeléshez a hajótest alatt 6 alagutat ástak. Ez öt búvárnak körülbelül egy évig tartott. A járatokon acélsodronyokat vezettek át, amiket két ponton tartott. Ezek segítségével a Wasat 1959 augusztusában megemelték, és 16 lépésben óvatosan sekélyebb vízbe vontatták, mindig csak keveset emelve rajta. Ott aztán (nagyjából) vízhatlanul betömték a réseit, és megerősítették a kiemelés előtt – az ágyú-nyílásokat lezárták, az elrozsdásodott fém szegecsek helyét bedugaszolták. A kiemelésre 1961. április 24-én került sor, melyet a TV élőben közvetített[1]. Reggel 9:03-kor bukkant a felszínre a Vasa első darabkája. Egy szivattyúval elkezdték kipumpálni a vizet a hajóból (gyorsabban, mint ahogy az visszaszivárgott), így a Wasa lassan a felszínre emelkedett.
Ezután a hajót egy szárazdokkhoz vontatták. Az utolsó métereket egyedül kellett megtennie, mert a pontonoknak nem volt hely a dokkban. Ezért a dokk előtt – miközben folyamatosan permetezték – két hét alatt betömködték az utolsó lyukakat is. A Wasa ismét hajó volt, úszott a vizen.
A szárazdokkban eleinte csupán nedvesen tartották a jó állapotban kiemelt hajót. Rövid tanulmányozás után megkezdődött a konzerválás polietilén-glükol (PEG) segítségével. Ez a viaszos anyag átitatja a fa szerkezetet és kiszorítja belőle a vizet. Összesen 17 évre volt szükség, hogy a PEG-permet átitassa az egész hajót. Ezután lassú szárítás következett. A legutóbbi eredmények szerint ez a konzerválási módszer a fa szerkezetet rideggé, törékennyé teszi. A vízben sok kén szennyeződés is volt, ami mostanában, a levegő oxigénjének hatására kezd kénsavvá válni a hajóban, ami károsítja a faanyagot. A restaurátorokat így továbbra is foglalkoztatja a hajó jó állapotban történő megőrzése.
[szerkesztés] A Vasa múzeum
A hajó Stockholmban, a Djurgården-félszigeten a Wasa Múzeumban () 1990 óta látogatható. A múzeum nem messze épült attól a helytől, ahol a hajót eredetileg építették, és hatalmas épülete magában foglalja a hajót, és azt körbevéve hét szinten tartalmaz kiállításokat. Ezek a 17. századi Svédországról, a hajóépítésről, az elsüllyedésről, a kiemelésről, továbbá a harmincéves háborúról, a hajón talált különböző tárgyakról, valamint a konzerválás nehézségeiről szólnak.
A kiemelés után átmenetileg egy könnyűszerkezetes épületet (Wasavarvet) emeltek a Wasa fölé. Ebben már volt galéria is a látogatók számára, de nem volt alkalmas tömegek fogadására. Az alumínium épületet egy erős vihar is megrongálta. A svéd kormány 1981-ben pályázatot írt ki egy állandó épület tervezésére, melyre 384-en jelentkeztek. A nyertes Göran Månsson és Marianne Dahlbäck svéd építészek lettek. 1987. november 2-án az építkezés Bertil svéd királyi herceg alapkőletételével kezdődött el. A múzeumot hivatalosan 1990. június 15-én nyitották meg.
A múzeumban a Wasán kívül nyaranta két másik hajó is látogatható: Sankt Erik, Svédország első, 1915-ben épített jégtörője és Finngrundet az 1903-ban épített világító(torony)hajó.
[szerkesztés] Képek
 Wasa építése – makett. Előtérben a Djurgarden szigete, háttérben a Gamla Stan és a királyi vár. A Wasa bal oldalt elöl látható |
 Néhány fedőlap eredeti színű reprodukciója |
 A Wasa mentőcsónakja. A hajó mellett látszanak az ágyúi is |
 Egy, a hajón talált játék (backgammon) |
 A hajó kiemelésekor használt búvárruha |
 A Wasa rendkívül díszes hátfala |
 A Wasa vitorláit is rekonstruálták, ez a legnagyobb darab, a tatvitorla |
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A Vasa múzeum MAGYAR lapja
- A kiemelés és konzerválás története
- Andy Carvin Vasa képei
- ^ A Svéd TV archívuma a Vasa körüli eseményekről, 1959-napjainkig
[szerkesztés] Lásd még
)
Based on work by