Vegetius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Vegetius, Publius Renatus (4. század vége) római hadászati és állatorvosi szakíró

Neve alatt két mű maradt fenn: „Epitome rei militaris" (Kivonatos mű a hadászatról) és „Mulomedicina" (Az öszvérek gyógyításáról). Életéről mindössze annyit tudunk, amennyit műveiben maga elárul: maga említi, hogy a comes sacrarum largitionum (a császári pénzügyek felügyelője) tisztséget töltötte be. Az „Epitome rei militaris" című művében a hadászat hanyatlásáról beszél, s ezt kívánja munkájával magasabb szintre emelni. A mű maga négy fejezetből áll: Az elsőben az újoncok kiképzéséről ír, a másodikban a légió felépítéséről, a harmadikban a hadászat alapelveiről, a negyedikben pedig az ostromról és a tengeri ütközetekről. A magát kereszténynek valló szerző forrásként Cornelius Celsus, Tarruntinus Paternus és Sextus Julius Frontinus hasonló témájú műveit használta fel. A munkát egészen a 19. századig tanulmányozták, s lefordították a nagy európai nyelvekre. Mintegy 140 kéziratban maradt fenn.

„Mulomedicina" című műve szintén négy részből áll: első három fejezete általános állatorvostanról szól, a negyedik pedig nem csupán öszvérek és lovak, hanem szarvasmarhák gyógyításáról is. A mű előszavában a szerző kifejti, hogy kezdettől fogva lelkesedett a lovakért, s sajnálja, hogy az állatorvoslás tudománya hanyatlóban van, s művével ezen kíván segíteni. A negyedik fejezet előszavában is hangsúlyozza, hogy a beteg állatok orvoslásával a köz javát szeretné szolgálni, ezért gyűjtötte ki a legfontosabb szerzők műveiből az erre vonatkozó ismereteket, s ezeket „pedestri sermone" (korának köznyelvén) adja elő, hogy a tudósok és az állattenyésztők egyaránt megértsék. A mű fontos forrás a latin beszélt- és szaknyelv tanulmányozásához, legfontosabb kézirata Kölnben került elő 1537-ben.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.