Wilhelm Keitel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Wilhelm Bodewin Johann Gustav Keitel (Németország, Gandersheim, 1882. szeptember 22. – Nürnberg, 1946. október 16.) német tábornok, a német tábornoki törzskar tagja, második világháborús főbűnös.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életút
Carl és Apollonia Keitel fia, vidéki iparoscsaládban nevelkedett. 1909-ben nősült meg, házasságából hat gyermeke született.
1901-ben lépett be a német hadseregbe. Az első világháborút hadnagyként szolgálta végig. A háború után a Reichswehr hivatásos tisztjeként szolgált tovább a hadseregben. A weimari köztársaság idején a szokott módon lépdelt előre a katonai ranglétrán. 1931-ben elérte az ezredesi rangot. Az egyre nagyobb hatalommal bíró nácikkal nem ápolt különösebb kapcsolatot. Az NSDAP-be soha nem lépett be.
1933-ban vezértábornaggyá lépett elő. Keitel jó érzékkel kapcsolatokat keresett a nácikkal és hamarosan fő szószólójuk lett a Reichswehren belül. 1935-ben a nácik a hadügyminisztériumba hívták, hogy ott az alakuló Wehrmacht ügyeinek megbízottja legyen. 1937-től a tüzérség főparancsnoka. 1938. február 4-én a Wehrmacht főparancsnoki posztjára aspiráló két főtiszt (Blomberg és Fritsch) közötti konfliktus elfajulása vezetett oda, hogy Adolf Hitler végül Keitelt jelölte a tisztségre. 1939-ben Keitel (kívülmaradása ellenére) megkapta a náci párt arany pártjelvényét.
Keitel a főparancsnoki székben érte meg a háború kezdetét. Parancsnoki tevékenysége során Hitler utasításait gyorsan és vak engedelmességgel teljesítette. Az 1940-es nyári győzelmek után Keitel a „Minden Idők Legnagyobb Hadura” címmel tüntette ki Hitlert. Simulékonysága és Hitlerrel való jó viszonya miatt tiszttársai „Lakeitel” (ném. Lakei = lakáj) gúnynévvel illették.
1940. június 22-én a compiègne-i erdőben ő írta alá a francia fegyverletételről szóló okmányt. A háború további részében alig hagyta el a Führer főhadiszállását. Két gyermekét elveszítette a berlin elleni bombatámadások során. 1944. július 20-án Hitlerrel egy szobában tartózkodott, amikor az összeesküvők bombája felrobbant. A tudósítások szerint Keitel maga szabadította ki a csupán könnyebben megsérült Führert a szoba romjai alól és ő is vezette ki Hitlert az égő épületből. 1945 tavaszára Berlinbe szorult vissza, tehetlenül nézte végig a nácizmus és a Wehrmacht végső haláltusáját.
1945. május 9-én szintén ő írta alá az addigra már szértvert Wehrmacht fegyverletételét a Vörös Hadsereg előtt. Keitel ezután Flensburgba szökött, hogy ott az új náci kormányt felállítani próbáló Carl Dönitz tengernagyot támogassa. Itt esett május 13-án brit kommandósok fogságába.
[szerkesztés] Vádlottként Nürnbergben
Keitelt hamarosan Nürnbergbe vitték, ahol többi náci vezetővel együtt perbe fogták. Keitelnek bizonyított szerepe volt az európai államok elleni agresszió előkészítésében. Nevéhez fűződik hírhedt „komisszárparancs” kiadása, melynek értelmében a szovjet területeken tömeges kivégzéseket kellett végrehajtani. Keitelre a bíróság halálos ítéletet mondott ki 1946. október 2-án. Fellebezését és a francia kegyelmi kérvényt (mely szerint katonaként golyó általi halált kellene halnia) elutasították. Wilhelm Keitelt 1946. október 16-án felakasztották. A nyakára a kötelet az amerikai Woods őrmester helyezte fel.
[szerkesztés] Források
Burton C. Andrus: Nürnbergi huszonkettő; Kossuth, Budapest 1981
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
|
|
|---|---|
|
Werner von Blomberg | Fedor von Bock | Walther von Brauchitsch | Ernst Busch | Hermann Göring | Robert Ritter von Greim | Wilhelm Keitel | Albert Kesselring | Ewald von Kleist | Günther von Kluge | Georg von Küchler | Wilhelm Ritter von Leeb | Wilhelm List | Erich von Manstein | Erhard Milch | Walter Model | Friedrich Paulus | Walther von Reichenau | Wolfram von Richthofen | Erwin Rommel | Gerd von Rundstedt | Ferdinand Schörner | Hugo Sperrle | Maximilian von Weichs | Erwin von Witzleben |
|
|
tiszteletbeli: Eduard von Böhm-Ermolli |
|
|
|
|
{
Based on work by