Kossuth Lajos

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kossuth Lajos (udvardi és kossuthi) (Monok, 1802. szeptember 19. – Torinó, 1894. március 20.) államférfi, Magyarország kormányzója. A nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja. Máig ő testesíti meg a leginkább a magyar nép emlékezetében az 1848–1849. évi forradalmat és szabadságharcot.

Tartalomjegyzék 1 Fiatal évei 2 A szabadságharc vezetője 3 Emigrációban 4 Viták Kossuth szerepének megítéléséről 5 Emlékezete 6 Érdekesség 7 Irodalom 8 Lásd még 9 Hivatkozások 9.1 Források 9.2 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fiatal évei

Birtoktalan Turóc vármegyei evangélikus köznemesi családból származott. Édesapja Kossuth László uradalmi ügyész, édesanyja Weber Karolina, az olaszliszkai postamester leánya volt. A család 1803-ban Monokról Olaszliszkára, majd 1808-ban Sátoraljaújhelyre költözött. Tanulmányait Sátoraljaújhelyen (elemi iskola 1808-10, piarista gimnázium 1810-16), Eperjesen (evangélikus kollégium 1816-19) és a sárospataki református kollégiumban (1819-20) végezte, és pesti joggyakornokoskodása után 1823-ban ügyvédi vizsgát tett. 1824–32 között ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, Zemplén vármegyében. A megyei politikai életbe 1830-ban, a reformellenzék tagjaként kapcsolódott be. 1831-ben kolerabiztosként nagy szerepet játszott a járvány további terjedésének megakadályozását célzó átgondolatlan intézkedések miatt lázadó jobbágyok lecsillapításában és Sátoraljaújhely felkelők elleni védelmének megszervezésében. Ígéretesen induló megyei karrierjének aztán egy sikkasztási vád (az ún. árvapénz-ügy) vetett véget. 1832 végén került a pozsonyi országgyűlésre, mint távollevő főrendek képviselője. Itt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat (1832–36), amelyben a liberális reformellenzéknek a társadalmi haladásért és a nemzeti érdekek védelmében vívott harcát sokszorosított magánlevelek formájában (hogy elkerülje a cenzúrát) népszerűsítette. A reformországgyűlés berekesztése után hasonló szellemben szerkesztette a megyegyűlésekről beszámoló Törvényhatósági Tudósításokat (1836–37). Lapját hamarosan betiltották, őt magát 1837-ben letartóztatták és 4 évi fogságra ítélték. 1840 májusában szabadult.

1841. januárban lett a Pesti Hírlap főszerkesztője, majd 1844-ben önként elhagyta a lapot. Ugyanis Landererrel - a Pesti Hírlap kiadó tulajdonosával - összetűzésbe keveredett. Kossuth a megemelkedő előfizetőkre hívatkozva - 60-ról 2000-re nőtt a példányszám - béremelést kért, különben felmond. Landerer nem adta meg a kért bért, így Kossuth felmondott.

Kossuth ezután az ő kezdeményezésére alakult Védegylet folyóiratába, a Hetilapba írta cikkeit.

A Védegylet megalapítását először megyei szinten - Tolnában - a Perczel fivérek kezdeményezték. A tagok arra kötelezték magukat, hogy 6 évig csak hazai fogyasztási cikkeket vásárolnak. A Védegylet 1844. október 6-ai pozsonyi alakuló gyűlésén elfogadott alapszabályai szerint a külföldi árut ki kell szorítani a hazai piacról, amelyet a honi ipar számára kell biztosítani. A Védegylet tagjai becsületszóra megfogadták, hogy tíz évig csak magyarországi árut vásárolnak: csak magyar mesterembereknél dolgoztatnak és olyan iparcikkből nem vesznek külföldit, amelyből belföldit is lehet kapni. Az elnök Batthyány Kázmér, az alelnök Teleki László, az igazgató Kossuth Lajos lett. A Védegylet a hazai ipart a belső fogyasztás, a tudatos vásárlás útján próbálta meg fejleszteni. A Védegylet a korszak egyik legnagyobb botrányával omlott össze. Kiderült ugyanis, hogy a Védegylet kitűzőit Bécsben készítették. Még a botrány kirobbanása előtt 1846. augusztus 20-án Kossuth bölcsen lemondott igazgatói tisztéről: a társaság ettől kezdve csak névleg működött.

Az 1847 őszén megnyíló országgyűlésre követévé választották.

[szerkesztés] A szabadságharc vezetője

Az 1848. februári francia forradalom hírére március 3-án az ellenzék programjának sürgős törvénybe iktatását követelte. Döntő szerepe volt abban, hogy az országgyűlés megszavazta a forradalmi átalakulás eredményeit rögzítő törvényeket és a forradalom erőire támaszkodva kikényszerítette Bécs hozzájárulását. A Batthyány-kormányban pénzügyminiszter lett. 1848 tavaszán és nyarán a forradalom továbbfejlesztésének elkerülésére törekvő kormány álláspontját képviselte ugyan, de mind szorosabb kapcsolatba lépett a forradalmi tömegek követeléseinek leginkább hangot adó radikálisokkal. Július 11-i beszédével elérte a haza védelmére szükségesnek tartott 200 ezer újonc és 42 millió Ft megajánlását. Szeptember 6-án elrendelte az első magyar bankjegyek kibocsátását a védelmi szükségletek fedezésére. Szeptember 15-én javaslatára választotta meg az országgyűlés a védelem megszervezésére az Országos Honvédelmi Bizottmányt. Szeptember végén nagy sikerű toborzó körúton szólította fel az Alföld népét a haza és a jobbágy felszabadító forradalom védelmére. A Batthyány-kormány lemondásával a végrehajtó hatalom gyakorlása a Honvédelmi Bizottmányra szállt, amely Kossuthot választotta elnökévé. A szabadságharc további menetében óriási feladatokat oldott meg mind a hadsereg megszervezése, mind a nemzeti ellenállás és forradalmi helytállás gazdasági, társadalmi és politikai feltételeinek megteremtésében. Döntő része volt abban, hogy az arisztokraták árulása és az 1848 végén, illetve 1849 elején a liberális nemesség soraiban is elharapódzó megalkuvás, amelyet a Békepárt képviselt, nem tudott úrrá lenni a forradalmi erőkön. Kezdeményezésére mondta ki Debrecenben az országgyűlés 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozatban a Habsburg-ház trónfosztását. Kossuthot ugyanakkor ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választották. A szabadságharc végső szakaszában felismerte, hogy új intézkedések lennének szükségesek a magyarországi nem magyar népek nemzeti jogainak biztosítására. Végül is nem tudott úrrá lenni az ingadozáson, amely a cári beavatkozás és a hadihelyzet romlása után a vezető réteget mindjobban hatalmába kerítette. Haditudományokban való képzetlensége következtében nem ismerte fel a helyzet súlyosságát. 1849. augusztus 11-én kénytelen volt átadni a hatalmat Görgeynek, aki röviddel ezután – mivel a nagyobb áldozattal járó további harc értelmetlenné vált – letette a fegyvert.

[szerkesztés] Emigrációban

Ezután több ezer társával és az államkincstárral török földre menekült. Magával vitte a koronát is, melyet Orsovánál elásott. Néhány hónapot a mai Bulgária területén (Vidinben és Sumlában) töltött, majd szűkebb környezetével együtt a kis-ázsiai Kitahiába internálták. Itt készítette el a Magyarország belső berendezkedésének föderalisztikus átszervezésére, a nemzetiségek önkormányzatának messzemenő biztosítására irányuló kiutahiai alkotmánytervet (1851). 1851-ben Angliába utazott, ahol a tömegek nagy ünneplésben részesítették, akárcsak 1851–52-i amerikai útján is. 1852 nyarán visszatért Angliába és családostul Londonban telepedett le. Kapcsolatot tartott fenn a francia, olasz, orosz, német és lengyel – jobbára kispolgári – emigráns körökkel, mindenekelőtt Giuseppe Mazzinival, akinek Kossuthra gyakorolt hatása megmutatkozott az 50-es évek eleji, kellően meg nem alapozott felkelési kísérletek szervezésében. A következő években Kossuth arra számított, hogy a nagyhatalmak közötti konfliktus teszi lehetővé Magyarország felszabadítását; ezért összeköttetésbe lépett III. Napóleonnal. Mikor az 1859-i osztrák–olasz–francia háború előkészítése idején III. Napóleon és Camillo Cavour szárd–piemonti miniszterelnök kilátásba helyezték Magyarország felszabadításának elősegítését, Kossuth Lajos megalapította a Magyar Nemzeti Igazgatóságot Teleki Lászlóval és Klapka Györggyel és megindította a Magyar Légió szervezését. Miután III. Napóleon fényes solferinói győzelme után váratlanul békét kötött Ausztriával, mind egyértelműbben a függetlenségükért küzdő elnyomott népek mozgalmával kívánta összekapcsolni Magyarország felszabadítását. A hazai és szomszédos testvérnépekkel való összefogás gondolatát sok utópisztikus elemet is tartalmazó tervekben, a jövőre nézve a már felszabadult népek majdani Duna-konföderációjára vonatkozó, szintén utópisztikus tervében (1862. május) fejtette ki. Olaszországból – ahová 1861-ben átköltözött – küldött üzeneteiben, leveleiben, a Deák Ferenchez intézett híres nyílt levelében (Cassandra-levél, 1867) óvta a nemzetet attól, hogy osztozzon a Habsburg-hatalommal az elnyomott népek feletti uralom felelősségében. Kossuth a párt képviselőihez intézett számos levélben intett a nemzeti érdekek következetesebb védelmére, a demokratikus törekvések támogatására (választójog kiterjesztése, főrendiház eltörlése, a virilizmus megszüntetése, az állam és az egyház szétválasztása stb.); társadalmi programjában azonban nem lépett tovább, mindvégig megmaradt polgári demokratikus álláspontjának határai között. 1865-től – néhány éves megszakítással – Turinban (Torinó) élt. Irataim az emigrációból címmel közrebocsátott három kötete az emigráció 1859–62 közötti tevékenységéről számol be. 1889-ben a magyar kormány által életbe léptetett intézkedés folytán elvesztette magyar állampolgárságát, ami széles körű felháborodást váltott ki. Budapesti temetésén hatalmas tömeg jelent meg.

[szerkesztés] Viták Kossuth szerepének megítéléséről

Kossuth Lajos poltikai pályája során vitába került többek között Széchenyi Istvánnal, Deák Ferenccel és Görgey Artúrral. Görgey Artúrt (a Kossuthtal kapcsolatos pátosz fenntartása érdekében) főleg az 1945 utáni, erősen befolyásolt magyar közvélemény tartotta a világosi fegyverletétel miatt árulónak. Ezzel szemben éppen Görgey volt az a képzett katona, aki pontosan felismerte a hadiesemények valós állását, és a fegyverletétellel a nagy és értelmetlen emberáldozatot elkerülte. Kossuth emigrációbeli tevékenységét is sokan elítélték: törekvéseit egyeduralmi ambícióknak fogta fel pl. a „Lajcsi parancsárságán” élcelődő Teleki László.

[szerkesztés] Emlékezete

Városok és községek hosszú sora díszpolgárrá választotta. Kossuth Lajosról neveztek el:

• tereket, utcákat,
• hidakat: Kossuth híd (Esztergom), Kossuth híd (Budapest)
• egy állami rádióadót (Kossuth Rádió),
• általános- és középiskolákat,
• az egykori Kossuth Lajos Tudományegyetemet (ma Debreceni Egyetem)
• a Kossuth-díjat,
• cigarettát.

[szerkesztés] Érdekesség

• Az olaszliszkai közhit szerint Kossuth nem Monokon született, hanem Liszkán, miközben édesapja és várandós édesanyja hazafelé tartott a sátoraljaújhelyi tisztigyűlésről. Olaszliszkának Kossuth-emlékháza is van.
• Hasonló legenda a tokaj-hegyaljai Tállyán, hogy Kossuthot nem Monokon, hanem Tállyán keresztelték meg, mivel ott volt a legközelebbi evangélikus templom.
• Miután elveszítette magyar állampolgárságát, tiltakozásul több magyar város is díszpolgárává, sőt Diósjenő tiszteletbeli bírájává választotta.

[szerkesztés] Irodalom

Kevés magyar történelmi alak van, akiről hasonló mennyiségben írtak volna, mint Kossuthról. Az alábbi lista inkább csak válogatás, igyekszik a fontosabb művekre szorítkozni.

• Dobszay Tamás: Kossuth Lajos. = Fónagy Zoltán – Dobszay Tamás: Széchenyi és Kossuth. Bp., 2003. Kossuth.
• Kosáry Domokos: Kossuth Lajos a reformkorban. 2. bőv., jav. kiad. Bp., 2002. Osiris. [1946]
• Deák István: A törvényes forradalom. Kossuth Lajos és a magyarok 1848-49-ben. 2. kiad. Bp., 1994. Gondolat [1983]
• Szabad György: Kossuth politikai pályája ismert és ismeretlen megnyilatkozásai tükrében. Bp., 1977. Kossuth.
• Hermann Róbert: Kossuth Lajos életútja. = "...leborulok a nemzet nagysága előtt" – A Kossuth-hagyaték. Bp., 1994. Magyar Nemzeti Múzeum
• Reznák Erzsébet: Kossuth Lajos kilencvenkét éve. Cegléd, 2002. Kossuth Múzeum

[szerkesztés] Lásd még

• Magyar szabadkőművesek listája

[szerkesztés] Hivatkozások

[szerkesztés] Források

• Kossuth Lajos összes munkái. I-VII. és XI-XV. köt. Szerk.: Barta István – Pajkossy Gábor – Sinkovics István. Bp., 1948-1989. Magyar Történelmi Társulat – Akad.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Kossuth-képtár
• Lajos Kossuth in Northamerica
• Kossuth-portál
• Egyed Ákos: Kossuth és Erdély, Kisebbségkutatás, 2002/4. szám [1]