A spanyol nyelv alaktana
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Spanyol nyelv |
|---|
| szerkeszt |
Ez a cikk a spanyol nyelv alaktanával foglakozik részletesen. Az alaktan (morfológia, spanyolul Morfología) a szófajokkal, azok különböző alakjaival, változataival foglalkozik.
[szerkesztés] A határozott és a határozatlan névelő (Artículos definido e indefinido)
A magyarhoz hasonlóan a spanyolban is van névelő, amely a főnév előtt áll. Használata nagyjából megegyezik a magyar névelők használatával. Érdekesség, hogy – a többi újlatin nyelvhez hasonlóan – a névelőt nemben és számban ugyanúgy egyeztetni kell a főnévvel, mint a mellékneveket (lásd lentebb).
- A határozott névelő alakjai (hímnem, nőnem, semleges nem / többes szám): el, la, lo / los, las.
- Példák: el libro „a könyv” / los libros „a könyvek”, la mesa „az asztal” / las mesas „az asztalaok”, lo importante „a fontos”.
- A kiejtésben hangsúlyos a-val (írásban a- vagy ha-) kezdődő szavak előtt az erőltetett hangzás elkerülésére a la nőnemű határozott névelő egyes számban el alakot vesz fel: el área (de: las áreas), el habla (de: las hablas). (Ez az el névelő nem a hímnemű névelő, tehát szó sincs arról, ahogy egyes nyelvkönyvek tévesen írják, hogy a hangsúlyos [a]-val kezdődő szavak egyes számban hímneműek: ugyanis a hímnemű el nevélő a latin ILLE, a nőnemű el és la alakok pedig egyaránt a latin ILLA különféle lekopásaiból származnak. Szintén a latin ILLE és ILLA: „az” jelentésű szavakból származnak az él és ella személyes névmások.)
- A határozatlan névelő alakjai (hímnem, nőnem / többes szám): un, una / unos, unas.
- Példák: un libro „egy könyv” / unos libros „egy pár (néhány) könyv”, una chica „egy lány” / unas chicas „néhány lány”.
- A határozott névelőhöz hasonlóan, a kiejtésben hangsúlyos a-val (írásban a- vagy ha-) kezdődő szavak előtt az erőltetett hangzás elkerülésére az una nőnemű határozatlan névelő egyes számban un-ra rövidül: un alma „egy lélek”, un hada „egy tündér” (vö: unas almas „néhány lélek”, unas hadas „néhány tündér”).
[szerkesztés] A többes szám képzése (Formación del plural)
A spanyolban a szavak többes számának képzése a végződéstől és a szóhangsúlytól függően -es vagy -s hozzáadásával történik, illetve bizonyos esetekben a többes számú alak megegyezik az egyes számúval.
- -s végződést kapnak a hangsúlytalan magánhangzó, valamint általában a hangsúlyos -á, -é, -ó végződésű szavak: mesa/mesas, libro/libros, espíritu/espíritus, sofá/sofás, café/cafés, plató/platós;
- -es vagy -s végződést kapnak a hangsúlyos -í, -ú végződésű szavak: bisturí/bisturíes vagy bisturís, tabú/tabúes vagy tabús (előbbiek a művelt, utóbbiak a köznyelvi alakok);
- -es végződést kapnak a -d, -l, -n, -r végű, valamint a véghangsúlyos, -s végződésű szavak: variedad/variedades, canal/canales, canción/canciones, amor/amores, mes/meses;
- a -z végű szavak többes száma -ces: paz/paces, feliz/felices;
- Többes számban változatlanok a nem véghangsúlyos -s, -x végződésű szavak (ebben az esetben a névelőből vagy a jelzőből derül ki, hogy a szó többes számban van: la crisis / las crisis, el virus / los virus, el guardaespaldas / los guardaespaldas, el bíceps / los bíceps, el tórax / los tórax.
- Az egyéb mássalhangzóra végződő (főleg idegen), valamint az eredeti formában átvett latin szavak többes számának képzése változó, sokszor ingadozást mutat: déficit/déficits vagy déficit, club/clubes vagy clubs, récord/récords vagy récord, ultimátum/ultimatos/ultimátums/változatlan, álbum/álbumes vagy álbums stb.
- A rendhagyó többes számú szavakat a szótárak jelzik, pl. : carácter/caracteres, régimen/regímenes, lord/lores stb.
- A betűk többes száma: aes, bes, ces, ches, des, es/ees, efes, ges, haches, íes, jotas, kas, eles, elles, emes, enes, eñes, oes, pes, cus, erres, eses, tes, úes, uves, equis, íes griegas / yes, zetas.
A többes szám képzésekor a szóhangsúly – a rendhagyó esetek kivételével – megőrzi eredeti helyét, így a hangsúlyt jelölő ékezetet ennek megfelelően kell használni a hangsúlyozásnál leírt szabályok szerint: canción/canciones, volumen/volúmenes stb.
[szerkesztés] A főnév (El sustantivo)
A spanyol nyelvben a főnevek hímneműek vagy nőneműek lehetnek.
A jelentése, valamint általában a végződése alapján el lehet dönteni, hogy az adott szó milyen nemű, a kivételeket a szótárak jelzik.
- Hímneműek a férfiakat, férfi foglalkozásokat, valamint hím állatokat jelentő főnevek: el padre, el profesor, el cura, el perro, el toro, el león;
- a hét napjai, hónapok, égtájak, színek, gyümölcsfák nevei: el martes, el diciembre, el Sur, el manzano;
- a folyók, tavak, tengerek, óceánok, vulkánok nevei: el Amazonas, El Titicaca.
- Általában hímneműek: az -o, -i, -u, -l, -n, -r, -s, valamint a görög eredetű -ma, -ta végződésű főnevek.
- Nőneműek a nőket, női foglalkozásokat, nőstény állatokat jelölő főnevek: la actriz, la madre, la perra;
- a betűk, gyümölcsök, tudományok, betegségek nevei: la uve, la manzana, la Biología, la pulmonía;
- a szigetek neve: las Baleares;
- a -dad, -tad, -tud, -ción, -sión, -stión, -xión végződésű fogalmak: la soledad, la libertad, la juventud, la canción, la pasión, la cuestión, la flexión.
- Általában nőneműek: az -a, -z, valamint az -is végződésű főnevek: la casa, la niñez, la crisis, la tesis.
Egyes hímnemű végződéseknek megvan a nőnemű párja: -o → -a/-ina, -e → -a, -or → -ora, -tor → -tora/-triz, -ión → -iona, -ta → -tisa, mássalhangzó → -a/-esa.
A főnevek egy része közös nemű (género común), azaz mindkét nemben ugyanazt az alakot veszik fel, csak a determinánsaik változnak nemük szerint: el joven / la joven „a fiatal (férfi/nő)”.
Vannak olyan főnevek, amelyek hímnemben mást jelentenek, mint nőnemben: el capital „a tőke” / la capital „a főváros”.
Néhány főnév kétnemű (género ambiguo), vagyis megkülönböztetés nélkül használható hím- és nőnemben is: el/la mar „a tenger”. Ritkán előfordul az is, hogy egyes számban hímnemű a főnév, de többes számnban nőnemű: arte histórico „törtélnelmi művészet”, de: bellas artes „szépművészetek”.
[szerkesztés] A melléknév (El adjetivo)
A melléknév olyan szófaj, amely a főnév mellett állva annak valamilyen tulajdonságát fejezi ki. A spanyolban a melléknevek általában állhatnak a jelzett szó előtt is és után is: bizonyos esetekben ez jelentéskülönbséget von maga után. Pl: un gran hombre „Egy nagy(szerű) ember”, ezzel szemben un hombre grande „egy nagy(darab) ember”. Mindazonáltal gyakrabban áll a melléknév a jelzett szó után.
[szerkesztés] A melléknevek neme és egyeztetése (Género y concordancia de los adjetivos)
A melléknevek hímneműek, nőneműek és semleges neműek lehetnek. A melléknevet nemben és – a magyarral és az angollal ellentétben – számban is egyeztetni kell a jelzett főnévvel: una casa bella „egy szép ház”, tres buenos libros „három jó könyv”.
A legtöbb melléknévnek külön hímnemű és nőnemű alakja van, vannak viszont olyanok, amelyeknek egyetlen (hímnemben és nőnemben azonos) alakjuk van: un amigo feliz / una amiga feliz / unos amigos felices „egy boldog barát/barátnő / néhány boldog barát”. A semleges nemű alak megegyezik a hímneművel, és önállóan (fogalomként) használják: lo bueno, lo malo „a jó, a rossz”.
Vannak melléknevek, amelyek hímnemű, vagy hím- és nőnemű főnevek előtt egyaránt, egyes számban lerövidülnek: un buen libro / un libro bueno „egy jó könyv”, de: una buena casa „egy jó ház”. Mindkét nemben lerövidül a grande melléknév: un gran profesor / una gran profesora „egy nagyszerű tanár/tanárnő”.
A fenti szabály nem érvényesül, ha a melléknév fokozva van: mi más grande amigo „a legnagyszerűbb barátom”, su más bueno libro „a legjobb könyve”.
[szerkesztés] A melléknevek fokozása (Grado de los adjetivos)
A spanyolban a mellékneveket – a magyarhoz hasonlóan – fokozzák. A következő fokozatok vannak:
- alapfok – megegyezik a szótári alakkal;
- középfok – az alapfokú alakból a más „inkább” vagy menos „kevésbé”, illetve a que „mint” szócskákkal képezzük: este libro es más caro que aquél „ez a könyv drágább, mint az”, esta casa es menos grande que aquélla „ez a ház kevésbé olyan nagy, mint az”. Egyenlő mértékű dolgok összehasonlításánál a tan „(ugyan)olyan”, illetve como „amilyen” szócskákat használják: este libro es tan bueno como aquél „ez a könyv ugyanolyan jó, amilyen (mint) az”.
- komparatív felsőfok – a középfokú alak elé névelőt teszünk: este libro es el más caro „ez a könyv a legdrágább”, esta casa es la más grande „ez a ház a legnagyobb”.
- abszolút felsőfok – az ún. superlativo absoluto azaz abszolút felsőfok ismeretlen a magyarban. Valójában nem is felsőfokról van szó, hiszen nincs összehasonlítás. Az abszolút felsőfokot a melléknévhez az -ísimo(-a,-os,-as) alak hozzáadásával képezzük, magyar jelentése pedig megközelítőleg a „nagyon”-nak felel meg: grande/grandísimo „nagy/nagyon nagy”. A -ble végű melléknevek abszolút felsőfoka -bilísimo: amable/amabilísimo „kedves/nagyon kedves”.
Több melléknévnek (a szabályos fokozása mellett) van rendhagyó közép-, illetve abszolút felsőfoka is:
- alto „magas/felső”
- középfok: más alto vagy superior
- abszolút felsőfok: altísimo vagy supremo
- amigo „baráti”
- középfok: más amigo
- abszolút felsőfok: amiguísimo (köznyelvi), amicísimo (művelt)
- antiguo „régi”
- középfok: más antiguo
- abszolút felsőfok: antiquísimo
- bajo „alacsony”
- középfok: más bajo vagy inferior
- abszolút felsőfok: bajísimo vagy ínfimo
- bueno „jó”
- középfok: más bueno vagy mejor
- abszolút felsőfok: buenísimo (köznyelvi), bonísimo (művelt) vagy óptimo
- creíble/increíble „hihető/hihetetlen”
- középfok: más creíble/increíble
- abszolút felsőfok: credibilísimo/incredibilísimo
- fuerte „erős”
- középfok: más fuerte
- abszolút felsőfok: fuertísimo (köznyelvi), fortísimo (művelt)
- grande „nagy”
- középfok: más grande vagy mayor
- abszolút felsőfok: grandísimo vagy máximo
- magnífico „nagyszerű”
- középfok: más magnífico
- abszolút felsőfok: magnificentísimo
- malo „rossz”
- középfok: más malo vagy peor
- abszolút felsőfok: malísimo vagy pésimo
- pequeño „kicsi”
- középfok: más pequeño vagy menor
- abszolút felsőfok: pequeñísimo vagy mínimo
- pobre „szegény”
- középfok: más pobre
- abszolút felsőfok: pobrísimo (köznyelvi), paupérrimo (művelt)
- pulcro „ápolt”
- középfok: más pulcro
- abszolút felsőfok: pulquérrimo stb.
[szerkesztés] A számnevek (Numerales)
A számnevek fajtái: tőszámnevek (numerales cardinales), sorszámnevek (numerales ordinales), valamint törtszámnevek (numerales partitivos).
- A tőszámnevek 1-től 10-ig: un/uno/una, dos, tres, cuatro, cinco, seis, siete, ocho, nueve, diez;
- 11-től 20-ig: once, doce, trece, catorce, quince, dieciséis, diecisiete, dieciocho, diecinueve, veinte;
- 21-től 30-ig: veintiún/-uno/-una, veintidós, veintitrés, veinticuatro, veinticinco, veintiséis, veintisiete, veintiocho, veintinueve, treinta;
- 30-tól felfelé külön írják az y kötőszóval: treinta y un/uno/una stb.;
- a tízesek 40-től 100-ig: cuarenta, cincuenta, sesenta, setenta, ochenta, noventa, cien; pl. 101: ciento un/uno/una;
- a százasok 200-tól 1000-ig: doscientos/-as, trescientos/-as, cuatrocientos/-as, quinientos/-as, seiscientos/-as, setecientos/-as, ochocientos/-as, novecientos/-as, mil; pl. 2000: dos mil, 2006: dos mil seis.
- A tőszámnevek esetén a 0-val, valamint 2-től kezdődően a főnév többes számban áll: cero pesetas, una peseta, dos pesetas („0 peseta, 1 peseta, 2 peseta”). A 100-as tőszámneveket 200-zal kezdődően nemben a főnévvel egyeztetik: doscientos alumnos („kétszáz tanuló”), quinientas personas („ötszáz személy”).
- A sorszámnevek 1-től 10-ig: primer/-ero/-era, segundo/-a, tercer/-ero/-era, cuarto/-a, quinto/-a, sexto/-a, séptimo/-a, octavo/-a, noveno/-a, décimo/-a;
- 11-től 20-ig: undécimo/-a vagy decimoprimer/-ero/-era, duodécimo/-a vagy decimosegundo/-a, decimotercer/-ero/-era vagy decimotercio/-a, decimocuarto/-a, decimoquinto/-a, decimosexto/-a, decimoséptimo/-a, decimoctavo/-a, decimonoveno/-a, vigésimo/-a;
- 21-től 30-ig: vigesimoprimer/-ero/-era, vigesimosegundo/-a, vigesimotercer/-ero/-era, vigesimocuarto/-a, vigesimoquinto/-a, vigesimosexto/-a, vigesimoséptimo/-a, vigesimoctavo/-a, vigesimonoveno/-a, trigésimo (különírva: vigesimo/-a primer/-ero/-era stb.);
- tízesek a 40-ediktől a 100-adikig: cuadragésimo/-a, quincuagésimo/-a, sexagésimo/-a, septuagésimo/-a, octogésimo/-a, nonagésimo/-a, centésimo/-a.
- A sorszámnevek közül a primer és tercer alakok Spanyolországban hímnemű főnevek előtt állnak, Latin-Amerikában nőnemű főnevek előtt is használhatóak (ezek az összetett sorszámnevekre is vonatkoznak):
- Spanyolországban: el tercer libro, mi primera casa („a harmadik könyv”, „az első házam”);
- Latin-Amerilában: el tercer libro, mi primer(a) casa, la tercer(a) chica („a harmadik lány”).
- A sorszámnevek nemben és számban igazodnak a jelzett főnévhez: sus primeros libros („az első könyvei”). A huszadikon felül a köznyelvben szinte egyáltalán nem használják, a tanulatlanabbak nem is ismerik őket. Helyettük a megfelelő tőszámnevek használatosak. Például 1975. = milésimo noningentésimo septuagésimo quinto (művelt) szemben a (número) mil novecientos setenta y cinco (köznyelvi) alakkal.
- A törtszámnevek 1-től 10-ig megegyeznek a sorszámnevekkel.
[szerkesztés] A határozók (Adverbios)
A spanyolban vannak önálló és képzett határozószók.
- Önálló határozószókra példa: bien „jól”, mal „rosszul”, así „így/úgy”, tarde „későn” stb.
- A képzett határozószókat a melléknév nőnemű alakjához a -mente hozzáadásával képezzük: claro/claramente, primero/primeramente. Az egyszerűség kedvéért gyakran csak a melléknév hímnemű alakját használják határozószóként: sólo (solamente), primero (primeramente).
A határozószókat ugyanúgy fokozzuk, mint a mellékneveket.
[szerkesztés] A névmások (Pronombres)
A névmás, ahogy neve is mutatja, mindig valamilyen főnevet (tulajdonnevet) helyettesítő szófaj. A spanyolban a névmások hím-, nő- és semleges neműek lehetnek. (A semleges nemű névmásoknak csak egyes számú alakja létezik, mivel azok mindig egy, meghatározatlan dolgok összességére utalnak.)
[szerkesztés] A személyes névmások (Pronombres personales)
[szerkesztés] A hangsúlytalan és hangsúlyos névmások (Pronombres átonos y tónicos)
A személyes névmásokat a mondatban betöltött szerepük szerint ragozzuk. A következő esetek léteznek: alany- (nominativo), illetve megszólító eset (vocativo), tárgyeset (acusativo), részes eset (dativo), visszaható (reflexivo), valamint határozói vagy elöljárós (preposicional). A határozói és az alany vagy megszólító eset kivételével a ragozott névmások önállóan nem, csak igével állhatnak, annak részét képezik. Ennek megfelelően a spanyol irodalom hangsúlyos (pronombres tónicos), illetve hangsúlytalan (pronombres átonos) névmásoknak is nevezi őket összefoglalva.
- Alany- és megszólító eset (én, te, ő stb.): yo, tú/vos, él/ella/ello/usted, nosotros/-as, vosotros/-as, ellos/ellas/ustedes.
- Tárgyeset (engem, téged, őt stb.): me, te, le (Önt), lo/la (őt, azt), nos, os, les (Önöket), los/las (őket, azokat; titeket, magukat).
- Részes eset (nekem, neked, neki stb.): me, te, le, nos, os, les.
- Visszaható és kölcsönös (magamat, magadat, magát stb.): me, te, se, nos, os, se.
- Határozói vagy elöljárós: mí, ti/vos, él/ella/usted/sí, nosotros/-as, vosotros/-as, ellos/ellas/ustedes/sí.
- A con elöljárószóval a mí, ti, sí névmások rendhagyó alakot képeznek: conmigo „velem/magammal”, contigo „veled/magaddal” és consigo „saját magával/magukkal”.
A többes szám második személyű vosotros/-as, os alakokat csak Spanyolországban használják, másutt a többes szám harmadik személyű ustedes „önök, maguk” alak használatos „ti” jelentésben is.
Spanyolországban tárgyesetben is a le/les névmást használják hímnemben személyekre a lo/los helyett, megkülönböztetésül az élettelentől. (A tárgyeset és a részes eset megkülönböztetése bizonyos vidékeken eltűnőben van: a beszélők inkább az élő/élettelen, hímnem/nőnem megkülönböztetésére törekszenek.)
A hangsúlytalan személyes névmások (tárgy, részes és visszaható) az ige előtt állnak, illetve a felszólító módú állító alakhoz, valamint az igenevekhez simulószóként tapadnak: te digo „mondom neked”, se conocen „ismerik egymást”; dime „mondd nekem”, conózcanse „ismerjék meg egymást”. A hangsúlyos (alany- és határozói eset) személyes névmásokat önállóan, elöljárszóval használjuk: a ti „neked/téged”, para mí „számomra”, por sí „(saját) magától”. Hangsúlytalan névmások használata esetén (tárgy- és részes esetben) a hangsúlyos névmás nyomatékosításra használható: te amo „szeretlek téged”, a ti te amo vagy te amo a ti „téged szeretlek” (nem mást).
Ha több névmás áll egymás mellett, akkor a sorrend kötött: [Alany]–[se]–[te/os]–[me/nos]–[le(s)/lo(s)/la(s)]. Példák: yo te lo digo „én neked megmondom azt”, se me cayó el boli „leesett a tollam”.
A se névmás harmadik személyben általános alanyként is használatos: se vende(n) libros „könyveket árulnak” („könyvek eladatnak”), se habla castellano „spanyolul beszélnek” („spanyol beszéltetik”) stb.
[szerkesztés] A birtokos névmások (Pronombres posesivos)
A birtokos névmások hangsúlytalanok és hangsúlyosak lehetnek. Előbbieket birtokos determinánsnak (birtokos névelőnek) is nevezik, mivel tulajdonképpen a névelő szerepét is egyben betöltik. Fontos tudni, hogy a birtokos névmás számban és nemben a birtokkal, és nem a birtokossal egyezik, ahogy az angolban.
- Hangsúlytalan alakok (a birtokot megelőzik):
- egyes számú birtok: mi, tu, su, nuestro/nuestra, vuestro/vuestra, su
- többes számú birtok: mis, tus, sus, nuestros/nuestras, vuestros/vuestras, sus
- Hangsúlyos alakok:
- egyes számú birtok: mío/mía, tuyo/tuya, suyo/suya, nuestro/nuestra, vuestro/vuestra, suyo/suya
- többes számú birtok: míos/mías, tuyos/tuyas, suyos/suyas, nuestros/nuestras, vuestros/vuestras, suyos/suyas
Példák: mi libro „az én könyvem”, mis libros „az én könyveim”, el libro es mío „a könyv az enyém”.
[szerkesztés] A mutató névmások (Pronombres demostrativos)
A magyarral ellentétben a spanyolban három távolságot különböztetnek meg a mutató névmásoknál: a beszélőhöz közel, a hallgatóhoz közel, valamint mindkettőtől távol.
- Közelre mutató névmások (hímnem, nőnem, semleges nem / többes szám): este, esta, esto / estos, estas.
- Köztes (hímnem, nőnem, semleges nem / többes szám): ese, esa, eso / esos, esas.
- Távolra mutató (hímnem, nőnem, semleges nem / többes szám): aquel, aquella, aquello / aquellos, aquellas.
A semleges nemű esto, eso, aquello alakokat meghatározatlan dolgokra használják: ¿Qué es/son esto? „Mi(k) ez(ek)?”
A köztes mutató névmást gyakran átvitt értelemben használják: por eso „ezért/azért”.
Az önállóan – nem jelző szerepében – álló hím- és nőnemű mutató névmást ékezettel írják: Esta casa es más grande que aquélla.' „ez a ház nagyobb, mint az”. ¿Cuál libro prefieres: éste o ése? „Melyik könyvet szereted jobban: ezt itt, vagy azt nálad?”.
[szerkesztés] A vonatkozó, kérdő és határozatlan névmások (Pronombres relativos, interrogativos e indefinidos)
A vonatkozó névmások hangsúlytalanok, míg a kérdő névmások hangsúlyosak, ezért ékezettel írják őket.
- Vonatkozó névmások: adonde, a quien/quienes, como, cual/cuales, cuan, cuando, cuanto/cuanta/cuantos/cuantas, cuyo/cuya/cuyos/cuyas, donde, que, quien/quienes
- („ahova, akit/akiket, ahogy, amelyik/amelyek, amennyire, amikor, ahány, aki(k)é/ami(k)é, ahol, ami, aki/akik”)
- Kérdő névmások: adónde, a quién/quiénes, cómo, cuál/cuáles, cuán, cuándo, cuánto/cuánta/cuántos/cuántas, de quién(es), dónde, qué, quién/quiénes
- („hová, kit/kiket, hogyan, mely/melyek, mennyire, mikor, hány, ki(k)é, hol, mi(t), ki/kik”)
A határozatlan névmások: algo, alguien, algún/-uno/-una/-unos/-unas, cualquier/-a/cualesquier/-a, nada, nadie, ningún/-uno/-una/-unos/-unas, todo, todos („valami, valaki, valamelyik, bármely/bármelyik/bármelyek, semmi, senki, semmiféle, minden, mindenki”)
[szerkesztés] Az elöljárószók (Preposiciones)
A spanyolban a következő elöljárószók vannak: a, ante, bajo, con, contra, de, desde, durante, en, entre, hacia, hasta, mediante, para, por, pro, según, sin, sobre, tras. (Egyes nyelvészek ennél több elöljárószót is számon tartanak, azonban ezek már inkább határozószónak számítanak.)
Az a és a de elöljárószók az el egyes számú határozott névelővel összevonódnak: a+el = al, illetve de+el = del. E szabály alól kivételt képez, ha a névelő egy tulajdonnév része, pl. el gobierno de El Salvador „El Salvador kormánya”. (Népies nyelvben olykor előfordul a de el és a el használata egyéb esetben is, ez azonban helytelen.)
Az elöljároszók után a személyes névmások határozói esetben állnak: a ti „neked”, por mí „értem”, en sí „(ön)magában”. Kivételt képeznek az entre és a según elöljárók, amelyek után a névmás alanyesetben áll (a sí kivételével): entre tú y yo „te és én köztem” (de: entre sí „maguk között”), según tú „szerinted”.
A felsoroltakon kívül léteznek összetett elöljárószók is, amelyeket általában átvitt értelemben használnak: a por „(valaki)-ért” (Spanyolországban, pl. se va a por ella „elmegy érte/eléje”), para con „valakivel szemben” (pl. se porta muy lindo para conmigo „nagyon rendesen viselkedik velem szemben”) stb.
[szerkesztés] A kötőszók (Conjunciones)
A spanyolban vannak egyszerű, illetve összetett (több szóból álló) kötőszók, ezen kívül többféle csoportosításuk létezik (kapcsolatos, ellentétes, vagy mellérendelő, alárendelő stb.) akárcsak a magyarban.
- A leggyakoribb egyszerű kötőszók: y, e „és”, o, u „vagy”, ni „sem”, pero „de”, mas „azonban”, aun(que) „(ha)bár”, pues „hiszen”, porque „mert”, que „hogy”, si „ha”, sino „hanem”, luego, conque „tehát” stb.
- A leggyakoribb összetett kötőszók: dado/puesto/ya que „mivel(hogy)”, es decir, esto es, o sea „vagyis, azaz”, a pesar de, pese a, sin embargo „mégis, mindazonáltal” stb.
[szerkesztés] Az ige (El verbo)
- Fő szócikk: Spanyol igeragozás
A spanyol ige szótári alakja a főnévi igenév (infinitivo), amelynek végződése alapján az igék három csoportba tartoznak:
- I. igeragozás: -ar végű,
- II. igeragozás: -er végű,
- III. igeragozás: -ir végű igék.
A negyedik csoportot a visszaható névmással ragozandó, illetve valódi visszaható -se végű igék (ún. verbos pronominales) alkotják.
[szerkesztés] Igemódok és igeidők (Modos y tiempos verbales)
A spanyolban négy igemód (kijelentő mód, kötőmód, felszólító mód és igenevek) van. Az igeidők közül megkülönböztetünk egyszerű, valamint összetett időket, az utóbbiakat az haber segédige alakjaival és a múlt idejű melléknévi igenévvel képzik. Az igemódok a következő igeidőket tartalmazzák (egy-egy megközelítő példával):
- 'Modo indicativo' (Kijelentő mód)
- Presente (Jelen idő – pl. „írok”)
- Pretérito perfecto simple / indefinido (Egyszerű múlt idő – pl. „írtam”)
- Pretérito imperfecto (Folyamatos múlt – pl. „sokáig/sokszor írtam” vagy „éppen írtam”)
- Pretérito perfecto compuesto (Befejezett múlt vagy közelmúlt – pl. „már írtam”)
- Pretérito anterior (Befejezett régmúlt, ma már nem használatos)
- Pretérito pluscuamperfecto (Folyamatos régmúlt – pl. „azelőtt már írtam”)
- Futuro simple/imperfecto (Egyszerű jövő – pl. „írni fogok”)
- Futuro perfecto compuesto (Befejezett jövő – pl. „addigra megírom”)
- Condicional simple (Egyszerű feltételes – pl. „akkor írnék”)
- Condicional perfecto compuesto (Múlt idejű vagy befejezett feltételes – pl. „akkor írtam volna”)
- 'Modo subjuntivo' (Kötőmód)
- Presente de subjuntivo (Jelen idő – pl. kb. „ha ír” vagy „hogy írjon”)
- Pretérito perfecto de subjuntivo (Befejezett múlt – pl. kb. „ha megírta”)
- Pretérito imperfecto I. de subjuntivo (I. folyamatos múlt – pl. „ha írna”)
- Pretérito imperfecto II. de subjuntivo (II. folyamatos múlt)
- Pretérito pluscuamperfecto I. de subjuntivo (I. régmúlt – pl. „ha írt volna”)
- Pretérito pluscuamperfecto II. de subjuntivo (II. régmúlt)
- Futuro simple/imperfecto de subjuntivo (Egyszerű jövő, már csak kifejezésekben használatos)
- Futuro perfecto compuesto de subjuntivo (Befejezett jövő, ma már nem használják)
- 'Modo imperativo' (Felszólító mód)
- Imperativo positivo (Állító alak: a 2. személyek kivételével megegyezik a kötőmód jelen idejű alakjaival – pl. „írjál!”)
- Imperativo negativo (Tiltó alak: megegyezik a kötőmód jelen idejű alakjaival – pl. „ne írjál!”)
- 'Formas no personales' (Személytelen alakok vagy Igenevek)
- Infinitivo simple (Egyszerű főnévi igenév – pl. „írni”)
- Infinitivo compuesto (Múlt idejű főnévi igenév – pl. kb. „megírott lenni”)
- Gerundio simple (Egyszerű határozói igenév – pl. „írva”)
- Gerundio compuesto (Múlt idejű határozói igenév pl. kb. „írva lévén”)
- Participio (pasado) (Múlt idejű melléknévi igenév – pl. „megírott”)
[szerkesztés] Példák az igeragozásra (Ejemplos de conjugación)
A spanyolban is, mint bármely más nyelvben, vannak szabályos, illetve rendhagyó igék. Sokféle rendhagyóság létezik, főként a tőmagánhangzó váltakozása (leggyakoribb az o → ue/u és az e → ie/i), illetve maga a tő kisebb-nagyobb mértékű változása, ritkán teljes tőváltás (mint az ir és a ser igék esetében, ezek az ún. verbos polirrizos, vagyis többtövű igék), mindazonáltal az igék túlnyomó része valamilyen típusba sorolható. A rendhagyó igéknek sem minden ragozása rendhagyó: van olyan ige, amelynek mindössze egyetlen rendhagyó alakja van (pl. az escribir „írni” igének csak a múlt idejű melléknévi igeneve, az escrito az egyetlen szabálytalan alakja), illetve van olyan igeidő, amelyben nagyon kevés igének van csak rendhagyó ragozása (pl. az imperfecto de indicativo-ban egyedül az ir, a ser és a ver ige ragozása történik rendhagyó módon).
A teljes spanyol igeragozást az összes típusigével bemutatni e szócikk keretein belül képtelenség lenne, nem is ez a célja, így az alábbiakban bemutatjuk a létige (mint az egyik leggyakrabban használt rendhagyó ige), valamint három szabályos ige ragozását. (A személyes névmásoknál leírtaknak megfelelően, a többes szám második személyű igealakot csak Spanyolországban használják, másutt helyette a többes szám harmadik személyű alak használatos. Ahol eltérés van, ott feltüntettük a tú és a vos névmással használt alakot is, pl. eres/sos.)
(A számok az előző szakaszban leírt igeidőknek felelnek meg.)
A létige: ser
- Modo indicativo
- soy, eres/sos, es, somos, sois, son.
- fui, fuiste, fue, fuimos, fuisteis, fueron.
- era, eras, era, éramos, erais, eran.
- he sido, has sido, ha sido, hemos sido, habéis sido, han sido.
- hube sido, hubiste sido, hubo sido, hubimos sido, hubisteis sido, hubieron sido (nem használják).
- había sido, habías sido, había sido, habíamos sido, habíais sido, habían sido
- seré, serás, será, seremos, seréis, serán.
- habré sido, habrás sido, habrá sido, habremos sido, habréis sido, habrán sido.
- sería, serías, sería, seríamos, seríais, serían.
- habría sido, habrías sido, habría sido, habríamos sido, habríais sido, habrían sido.
- Modo subjuntivo
- sea, seas, sea, seamos, seáis, sean.
- haya sido, hayas sido, haya sido, hayamos sido, hayáis sido, hayan sido.
- fuera, fueras, fuera, fuéramos, fuerais, fueran.
- fuese, fueses, fuese, fuésemos, fueseis, fuesen.
- hubiera sido, hubieras sido, hubiera sido, hubiéramos sido, hubierais sido, hubieran sido.
- hubiese sido, hubieses sido, hubiese sido, hubiésemos sido, hubieseis sido, hubiesen sido.
- fuere, fueres, fuere, fuéremos, fuereis, fueren (nagyon ritkán használják).
- hubiere sido, hubieres sido, hubiere sido, hubiéremos sido, hubiereis sido, hubieren sido (nem használják).
- Modo imperativo
- ¡sé! (tú/vos), ¡sea!, ¡seamos!, ¡sed!, ¡sean!.
- ¡no seas!, ¡no sea!, ¡no seamos!, ¡no seáis!, ¡no sean!.
- Formas no personales
- ser („lenni”)
- haber sido
- siendo
- habiendo sido
- sido
A szabályos I. igeragozás: amar „szeretni”
- Modo indicativo
- amo, amas/amás, ama, amamos, amáis, aman.
- amé, amaste, amó, amamos, amasteis, amaron.
- amaba, amabas, amaba, amábamos, amabais, amaban.
- he amado, has amado, ha amado stb.
- hube amado, hubiste amado, hubo amado stb. (nem használják).
- había amado, habías amado, había amado stb.
- amaré, amarás, amará, amaremos, amaréis, amarán.
- habré amado, habrás amado, habrá amado stb.
- amaría, amarías, amaría, amaríamos, amaríais, amarían.
- habría amado, habrías amado, habría amado stb.
- Modo subjuntivo
- ame, ames, ame, amemos, améis, amen.
- haya amado, hayas amado, haya amado stb.
- amara, amaras, amara, amáramos, amarais, amaran.
- amase, amases, amase, amásemos, amaseis, amasen.
- hubiera amado, hubieras amado, hubiera amado stb.
- hubiese amado, hubieses amado, hubiese amado stb.
- amare, amares, amare, amáremos, amareis, amaren (nagyon ritkán használják).
- hubiere amado, hubieres amado, hubiere amado stb. (nem használják).
- Modo imperativo
- ¡ama! (tú) / ¡amá! (vos), ¡ame!, ¡amemos!, ¡amad!, ¡amen!.
- ¡no ames!, ¡no ame!, ¡no amemos!, ¡no améis!, ¡no amen!.
- Formas no personales
- amar („szeretni”)
- haber amado
- amando
- habiendo amado
- amado, amada, amados, amadas
A szabályos II. és III. igeragozás annyira nem térnek el egymástól, mint az I-től, így azokat egy helyen mutatjuk be: beber „inni” és vivir „élni”.
- Modo indicativo
- bebo/vivo, bebes/bebés / vives/vivís, bebe/vive, bebemos/vivimos, bebéis/vivís, beben/viven.
- bebí/viví, bebiste/viviste, bebió/vivió, bebimos/vivimos, bebisteis/vivisteis, bebieron/vivieron.
- bebía/vivía, bebías/vivías, bebía/vivía, bebíamos/vivíamos, bebíais/vivíais, bebían/vivían.
- he bebido/vivido, has bebido/vivido, ha bebido/vivido stb.
- hube bebido/vivido, hubiste bebido/vivido, hubo bebido/vivido stb. (nem használják).
- había bebido/vivido, habías bebido/vivido, había bebido/vivido stb.
- beberé/viviré, beberás/vivirá, beberá/vivirá, beberemos/viviremos, beberéis/viviréis, beberán/vivirán.
- habré bebido/vivido, habrás bebido/vivido, habrá bebido/vivido stb.
- bebería/viviría, beberías/vivirías, bebería/viviría, beberíamos/viviríamos, beberíais/viviríais, beberían/vivirían.
- habría bebido/vivido, habrías bebido/vivido, habría bebido/vivido stb.
- Modo subjuntivo
- beba/viva, bebas/vivas, beba/viva, bebamos/vivamos, bebáis/viváis, beban/vivan.
- haya bebido/vivido, hayas bebido/vivido, haya abebido/vivido stb.
- bebiera/viviera, bebieras/vivieras, bebiera/viviera, bebiéramos/viviéramos, bebierais/vivierais, bebieran/vivieran.
- bebiese/viviese, bebieses/vivieses, bebiese/viviese, bebiésemos/viviésemos, bebieseis/vivieseis, bebiesen/viviesen.
- hubiera bebido/vivido, hubieras bebido/vivido, hubiera bebido/vivido stb.
- hubiese bebido/vivido, hubieses bebido/vivido, hubiese bebido/vivido stb.
- bebiere/viviere, bebieres/vivieres, bebiere/viviere, bebiéremos/viviéremos stb. (nagyon ritkán használják).
- hubiere bebido/vivido, hubieres bebido/vivido, hubiere bebido/vivido stb. (nem használják).
- Modo imperativo
- ¡bebe!/¡vive! (tú) / ¡bebé!/viví! (vos), ¡beba!/¡viva!, ¡bebamos!/¡vivamos!, ¡bebed!/¡vivid!, ¡beban!/¡vivan!.
- ¡no bebas/vivas!, ¡no beba/viva!, ¡no bebamos/vivamos!, ¡no bebáis/viváis!, ¡no beban/vivan!.
- Formas no personales
- beber/vivir („inni/élni”)
- haber bebido/vivido
- bebiendo/viviendo
- habiendo bebido/vivido
- bebido/vivido, bebida/vivida, bebidos/vividos, bebidas/vividas
Példa a -se végű igék ragozására: lavarse „mosakodni”. (Ezeket az igéket a három rendes igeragozás szerint kell ragozni azzal az eltéréssel, hogy alakjaihoz mindig hozzá kell tenni a visszaható névmást. A névmás általában az igét megelőzi, kivétel a felszólító alak, valamint az igenevek, amelyekhez simulószóként tapad.)
- Modo indicativo
- me lavo, te lavas/lavás, se lava, nos lavamos, os laváis, se lavan.
- Modo imperativo
- ¡lávate! (tú) / ¡lavate! (vos), ¡lávese!, ¡lavémonos!, ¡lavaos!, ¡lávense!.
- ¡no te laves!, ¡no se lave! stb.
- Formas no personales
- lavarse (lavarme, lavarte, lavarnos, lavaros) („mosakodni; mosakodnom, mosakodnod” stb.)
- haberse (haberme, haberte, habernos, haberos) lavado
- lavándose (lavándome, lavándote, lavándonos, lavándoos)
- habiéndose (habiéndome, habiéndote, habiéndonos, habiéndoos) lavado
- lavado, lavada, lavados, lavadas.
Based on work by