Kötőmód

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kötőmód (latinul coniunctivus) a kijelentő mód mellett az egyik legjelentősebb igemód.

Tartalomjegyzék 1 Elnevezése 2 Használata 2.1 A tényleges valóságtól való elkülönítés 2.2 Függő beszéd 3 Kötőmód a magyarban 4 Kötőmód más nyelvekben 4.1 Olasz nyelv 4.1.1 Igék és kötőszók, amelyek kötőmódot kívánnak 4.1.2 Képzése 4.2 Spanyol nyelv 4.2.1 Képzése 5 Lásd még

[szerkesztés] Elnevezése

A latin nyelvtana alapján sokszor a coniunctivus változatait használják (pl. német Konjunktiv, olasz congiuntivo), de a subiunctivus alakjai is gyakoriak (pl. angol subjunctive, francia subjonctif, spanyol subjuntivo).

[szerkesztés] Használata

[szerkesztés] A tényleges valóságtól való elkülönítés

Olyan mondatok állítmányában fordul elő, ahol a történés nem tényként jelenik meg, hanem feltételezett, lehetséges, vágyott, javasolt, megkövetelt vagy tiltott jelleggel. (Ezekben a funkcióban egybeeshet a magyarban használt feltételes és felszólító móddal, l. alább.)

Például:

• Azt akarta, hogy elmenjek.
• Szeretné, ha elmennék.

Használata szükséges lehet pusztán jelentésbeli okokból, a fenti jelentések kifejezésére, illetve bizonyos kötőszavak után.

[szerkesztés] Függő beszéd

A latinban megfigyelhető jelenség, hogy a kijelentő mód helyett is nagyon szívesen használták olyankor, ha egy közlés másodkézből való, vagy bármilyen módon kétség férhet hozzá, tehát igen sokszor alkalmazták olyankor is, amikor a magyar kijelentő módot használ. Példa: „Péter azt mondta, hogy tegnap későn jött haza.” Egy ilyen mondatban a latin feltételes módot alkalmaz annak jelzésére, hogy a kijelentés nem a közlőtől, hanem egy harmadik személytől származik, tehát a közlő nem mondhatja kijelentő módban (a kijelentő módtól való általános ódzkodás a latinban végül a coniunctivus szélsőséges elszaporodását eredményezte, idővel szinte minden mellékmondati állítmány automatikusan kötőmódba került). Ez a jelenség a gyökere az európai nyelvekből ismert „függő idézetek” módhasználati gyakorlatának, hasonló helyzetben kötőmódot alkalmaz a német, a francia, az olasz, a spanyol, a román.

[szerkesztés] Kötőmód a magyarban

A magyar igemódok között nem tartják számon, mivel funkcióját többnyire a felszólító mód látja el (amely alaktanilag egybe is esik vele, de mondattanilag nem), valamint esetenként a feltételes mód.

Például:

• Menjetek el! – felszólító mód: az igekötő az ige után kerül.
• Nem akarja, hogy elmenjetek. – kötőmód: az igekötő az ige előtt marad.

A fenti két alakot egyaránt a -j jellel képezzük, de mondattanilag eltérően viselkednek.

Egyes kötőszók a magyarban is felszólító, illetve feltételes módot vonzanak, pl. ahhoz, hogy; anélkül, hogy – ezekről l. a fenti igemódok szócikkeit.

A kötőmód egy másik sajátos funkciója, az állítólagosság kifejezése is előfordul a magyarban, amikor egy kijelentésre úgy hivatkozunk, hogy nem foglalunk állást az igazságtartalma felől, vagy eleve bizonytalanként állítjuk be. A magyarban alakilag ezt a funkciót is a feltételes mód tölti be:

• Tagadta, hogy ott volt. – Jelentése: ’Azt állítja, hogy nem volt ott, s ez a közlő szerint hamis’ – kijelentő mód
• Tagadta, hogy ott lett volna. – Jelentése: ’Azt állítja, hogy nem volt ott, s a közlő nem foglal állást ennek igazságtartalma felől’ – feltételes mód, de a fenti, kötőmódra jellemző funkcióban

A feltételes módnak ez a használata a magyarban csak tagadó vagy kétségességet kifejező igékkel lehetséges, mert az állítást kifejező igék már eleve magukban foglalják, hogy a hivatkozott kijelentés igazságtartalma nem ismeretes. (Például: Azt állította, hogy ott volt. – itt kijelentő mód szerepel, noha a közlő ugyanúgy nem foglal állást a kijelentés igazságértéke felől, mint a fenti mondat a feltételes móddal.)

[szerkesztés] Kötőmód más nyelvekben

[szerkesztés] Olasz nyelv

[szerkesztés] Igék és kötőszók, amelyek kötőmódot kívánnak

Némely, bizonytalanságot és erős érzést kifejező igék után az alárendelt tagmondatban kötőmód szükséges:

pensare, sperare, presumere, preoccupare, volere, desiderare, permettere, pregare, dubitare, temere, sembrarsi, essere conteno (di), avere paura (di), é peccato, é meglio, é possibile, é probabile

Kötőszók, melyek kötőmódot kívánnak:

benchè, affinché, sebbene, perché

[szerkesztés] Képzése

-are	-ere	-ire	-ire(2)
parlare	vendere	partire	finire
parli parli parli parliamo parliate parlino	venda venda venda vendiamo vendiate vendano	parta parta parta partiamo partiate partano	finisca finisca finisca finiamo finiate finiscano

Megjegyzés: egyes számban mindenképpen ki kell tenni a személyes névmást, hogy az utalás egyértelmű legyen, mivel a ragozott alakból nem derül ki.

[szerkesztés] Spanyol nyelv

Spanyol nyelv
Helyesírás Ábécé Hangtan Fonetikai átírás Alaktan Igeragozás Voseo Kötőmód Nyelvtörténet Rokon (újlatin) nyelvek
szerkeszt

Bizonytalanságot, kétséget, várható, de még be nem következett cselekvést, történést, kívánságot fejez ki, továbbá folyamatos múltjával és régmúltjával képzik a feltételes mondatok főmondatait.

[szerkesztés] Képzése

-ar	-er	-ir
cantar	vender	partir
cante cantes cante cantemos cantéis canten	venda vendas venda vendamos vendáis vendan	parta partas parta partamos partáis partan

[szerkesztés] Lásd még

• Igemód
• Kijelentő mód
• Spanyol nyelv