Az ókori Egyiptom művészete
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az első nagy történelmi kultúrák i. e. mintegy 3000 évvel jöttek lére, a közel- és távol-keleti nagy folyók völgyében, mint például a Tigris, az Eufrátesz, és a Nílus.
A Nílus középső és alsó folyásának termékeny völgyében i. e. 3200 körül megalakult az egységes egyiptomi állam, a fáraó uralkodott, írása a hieroglif (képírás) volt, és virágzott a művészet, ami a halottkultuszt szolgálta. Egyiptom több 1000 éves kultúráját csak azóta tudjuk a maga teljességében értékelni, mióta a hieroglifákat 1822-ben sikerült megfejteni. Addig kizárólag a római, görög ókort tekintették az európai kultúra bölcsőjének. Az egyiptomiak többistenhitűek voltak, a fáraó az istenek közé tartozott, az ő túlvilági életével és a halotti kultusszal függött össze a művészet is.
A művészetben megvan az, ami a legnagyobb dolgok egyike, hogy pontosan a maga helyére kerüljön minden, mintha törvénynek engedelmeskedne. Ez a törvény, a stílus. Szavakkal megmagyarázni nehéz, de meglátni annál könnyebb. Az egyiptomi művész minden alkotásában harmónia és méltóság van. Ennek a stílusnak megvoltak a maga szigorú törvényei, melyeket a művész már fiatalon megtanult. Az ülő alak térdén nyugtassa kezeit, a festményen a férfiak sötétebb bőrűek legyenek, mint a nők. Hórusz sólyomnak, vagy sólyomfejjel, Anubiszt, a halált sakál képében. Fontos volt az is, hogy szépen írjanak, hieroglifáik vonalait pontosan, jól olvashatón véssék a kőbe. De ha a sok szabályt már tudták, senki sem kívánta tőlük, újat alkossanak. Sőt, valószínűleg azt a művészt becsülték a legtöbbre, akinek munkái legjobban hasonlítottak a régi alkotásokhoz. Ebből a felfogásból adódott, hogy 3000 év alatt alig változott művészetük. A témákat változtatták meg, de az előadás módja karaktere lényegileg ugyanaz maradt.
IV. Amhotep, az új birodalom idején uralkodott. Nem hódolt a sok állatfejű istenségnek, egyedül Atont ismerte el, akit a Nap képében imádott. Istenéről Ehnatonnak nevezete magát, és elköltözött Ahet-Atonba, egy új, közvetlenebb stílust alakított ki, amit már Tutankhamon halála után eltöröltek, visszaállították a régi vallást, bezárultak a külső világra nyíló ablakok. Az egyiptomiak valószínűleg azt hitték, örök életű lesz.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Festészet, domborművek
A sírkamrák falát kőből faragott domborművek és festmények alkották. A domborművek is laposak, és festettek. Gyakran a napi életből vont jelenetekkel és munkaábrázolásokkal, hiszen a hitük szerint az élet nem szűnik meg a halál pillanatával. Festményekkel díszítették a múmiákat magukba záró fakoporsókat is (szarkofágok). Két dimenziós, vagyis síkban történő ábrázolás jellemző festészetükre. Egy kompozíción belül az alakoknál a szembe és az oldalnézet (arc és láb) váltogatja egymást. A domborművek és a festmények főalakja nagyobb, mint a mellékalakok. Az arc gyakran néz vadászjeleneteket és földművelést, és így meghosszabbítja a személyes boldogságot az örökkévalóságig.
Az egyiptomi művész mindent úgy mutat, hogy jellege érvényesüljön. A fejet profilba fordítják, a szem viszont elölnézetből van. A test felső részét, a vállakat, a mellet is elölről kell nézni, mert csak úgy látjuk, hogy kapcsolódnak a karok a törzshöz. Viszont a végtagok mozdulatát oldalnézetből mutatják. Ezért olyan furcsán laposak, elcsavarodottak az emberi alakok az egyiptomi ábrázolásokon. Ráadásul a láb külső vonalát nem szerették, vagy nem tudták megrajzolni, ezért belülről mutatják mindkettőt, az alakoknak vagy két ball vagy két jobb lába van. A művész megadott, ismert formákból alakít, majdnem úgy, mint a primitív művész, és éppen úgy, mint az, pontosan tudja a formák és a megoldás jelentését, tehát azt is kifejezi a munkájában.
Hnumhotep sírjában, Beni Hasszán mellett, a falfestmény jól szemlélteti, milyen volt a középbirodalomban egy magas rangú egyiptomi sírkamrájának fala. A kőbe vésett felírás pontosan tájékoztat arról, hogy ki volt, milyen kitüntetéseket szerzett élete során. A kép bal oldalán vadmadarakra vadászik, bumerángszerű eszközével, felesége Kheti, és szeretője Zsat kíséretében. Ott van az egyik fia is, aki egészen apró, mégis a Határok Felügyelőjének címét viseli. Lenn a frízen halászok láthatók, amint épp bevonják a hallal tömött hálót. Az ajtó felett kis Hnumhotep van, vízityúkokat fog hálójával. Mögötte a legidősebb fia, Nakht áll, és kincstárnoka, aki egyúttal a sírépítés felelős intézője is. Jobboldalt ismét őt magát látjuk, ismét őt magát látjuk, amint szigonnyal halászik. A művész, az hagyományokhoz híven felemeli a vizet, mert csak így mutatja meg a halakat. A festmény alján az emberek vízbe pottyant társukat halásszák ki. Az ajtó körül imádságokat olvashatunk, és azt, milyen napon kell az ételt, italt átadni a halottaknak.
Az egyiptomi festményen a legkisebb részlet sem véletlen, minden ott van, ahol lennie kell. A művész úgy rendezte el a teret, hogy a legkisebb változtatás az egészet felborítja. Mielőtt munkához fogtak, nagy négyzethálót rajzoltak a falra, és elosztották a formákat az egyenes vonal mentén. Az élő formákat hihetetlenül pontosan megfigyelték. A halak, madarak ábrázolása olyan, hogy majdnem mindenki megállapíthatja, hogy milyen fajta.
Ehnaton idején a képek, amik modernebbek voltak, megbotránkoztatták a népet. Nyoma sincs bennük a merev méltóságnak. Egyik képén kislányát emeli térdére, másikon a feleségével sétál a kertben, botjára támaszkodva. Utódja Tutankhamon volt, a sírjában talált falfestmények stílusa is modern. Az egyik képen a fáraó kényelmesen ül székén, a konzervatív egyiptomi felfogás szerint valószínűleg botrányosan hanyagul, felesége, aki semmivel sem kisebb nála, gyengéden megérinti a vállát, mintha éppen mondani készülne valamit, és Aton napisten, az égi aranygolyó tartja feléjük sugarait.
[szerkesztés] Szobrok
A szobrok egy-egy nagy kőtömbből készültek, és megőrizték a tömb körvonalait (kockaszobor). Itt a szigorú előnézet uralkodott, statikusak, merevek, és arckifejezés nélküli alkotások.
[szerkesztés] Építészet
Egyiptom gazdag volt kemény, súlyos kövekben, ami a belőle készített építményeknek tartósságot, szinte örökkévalóságot képez. Ez a művészet is a megalitikus emlékeket idézi, akár sírhelyekről, akár templomokról beszélünk. A nagy kőtömböket úgy rakták egymásra, hogy mértani alakzatokat képezzenek. Így jöttek létre a piramisok, az uralkodók halotti palotái, mint sírhelyek. Minél magasabbak voltak, annál nagyobb volt a fáraó. A templomok gerendázatát sok oszlop, támpillér támasztotta alá.
[szerkesztés] Sírhelyek
Az első egyiptomi kripta a masztaba, egy négyszög alapú, lejtős falú, lapos tetejű, több teremből álló padsír, mely hasonlít egy csonka gúlára. Ebből fejlődött ki a piramis. A sírok közül kiemelkedik Dzsószer fáraó piramisa, a Memphisz melletti Szakkarában, mely hat egymás fölé épülő masztabából áll.
A lépcsős piramisokból fejlődött ki a sima oldalú piramis. Ilyenek épültek a Gízai-övezetben, Kairó közelében. Az együttest Hufu, Hafré és Menkauré fáraók piramisa alkotja.
A közép-és újbirodalom időszakában a sírokat sziklatömbökbe vájták. Így jött létre Théba közelében a híres Királyok Völgye.
[szerkesztés] Templomok
Az újbirodalom az istenek templomait a Nílus jobb partján, Karnakban, Luxorban, és Edfuban emelte. A templomba vezető út általában két szfinx-sor, a bejárat előtt pedig két obeliszk áll. Ezek a templomok nagyok, több fedett és fedetlen helységből állnak, és egyenes vonalúak. Az oszlopok fejzetét stilizált növényi elemek, lótusz, papirusz és pálma jellemzi.
[szerkesztés] Zene
Az ókori Egyiptomban sok hangszer jelentős szerepet játszott. Ilyenek voltak az ütősök közül a csörgő és a szisztrum, a fúvósoknál a trombita és fuvola típusú hangszerek, a húros hangszerek közül pedig a hárfa, lant, citera, és a vízi (hidraulikus) orgona is.
[szerkesztés] Irodalom
- Fő szócikk: Ókori egyiptomi irodalom
- Az egyiptomi írásbeliség
A világ első irodalma a mezopotámiai irodalom mellett az ókori Egyiptom irodalma volt. Az első egybefüggő egyiptomi szövegek az i. e. 27. századra tehetőek. Ekkor két különböző írás alakult ki: a hieroglif írás és a hieratikus írás. Az írásjegyeket kőbe vésték vagy papiruszból készült hosszú tekercsekre festették. Az i. e. 8. századtól ezeket fokozatosan felváltotta a görög hatásra keletkezett démotikus írás. Az írástudás nem volt általános, az írás a papság és az írnokok különleges ismerete volt, amit a társadalomban rendkívül nagy megbecsülés övezett. Iskoláik az intézményesített oktatás egyedüli példái voltak. A szépirodalmi és tudományos művekről másolatokat készítettek. A papirusztekercsből álló könyveket templomi és királyi könyvtárakban őrizték, de nagy számban léteztek magánkönyvtárak is. A hellenisztikus kor leghíresebb könyvtára – nemcsak egyiptomi, hanem világviszonylatban is – az alexandriai nagy könyvtár volt, amely az ókori Európa tudományos fejlődésére is nagy hatással volt. - Vallási és erkölcsi irodalom
Az i. e. 3. évezredben keletkező első irodalmi művek vallási témájú bölcseleti és lírai alkotások voltak. Az évszázadok során ennek az irodalomnak a nyelve változatlan maradt (klasszikus nyelv), és az i. e. 2. évezredben már csak a művelt felső rétegek értették.- Bölcseleti művek: A legismertebb ránk maradt vallási művek a halállal és a túlvilággal foglalkoznak: a 23 méter hosszú, színes képekkel díszített Halottak könyve, az Amduat-könyv és a Kapuk könyve. E művek részleteit az előkelők koporsójára is felvésték.
- Himnuszok: Az egyiptomi vallásos líra műfaja a himnusz volt. Ezek kezdetben csak az istenek dicsőítését tartalmazták. A későbbi korokban azonban már a halott uralkodóhoz, majd az élő királyhoz (fáraó) is írtak ilyen műveket, sőt a különböző használati eszközökhöz vagy tájakhoz, pl. a Nílushoz írt himnuszok is előfordultak. Némelyik himnuszt valószínűleg nem adták elő, hanem vallási értekezésnek szánták. A legkiemelkedőbb a megrendítően szép leírásokat tartalmazó Aton-himnusz („naphimnusz”), amelynek szerzője valószínűleg Ehnaton fáraó volt.
- Intelmek: Ezek bölcs mondások gyűjteményei, amelyek a szülők tiszteletére, a bölcsesség szeretetére, szerénységre, a gyengék segítésére buzdítják a hallgatójukat. Legismertebbek az Ipuwer intelmei és a Noferti intelmei. Némelyik intelem a társadalmi igazságtalanságok éles bírálatát tartalmazza.
- Világi irodalom
Ehnaton fáraó a holt klasszikus nyelv helyett újra a beszélt nyelvet tette meg az irodalom nyelvévé. Ez a nyelvi reform vezetett a világi irodalom (vagyis a nem vallási témájú műfajok) megszületéséhez.- Epika: Az egyiptomi elbeszélő irodalom egyik fő csoportját a nehéz életsorsokról, kalandos utazásokról, mesés eseményekről szóló tanító vagy szórakoztató elbeszélések alkotják, míg a másik csoportba a történetírás műfaja tartozik. A legismertebb egyiptomi elbeszélések A paraszt panaszai, a Szinuhe története, A hajótörött története, A két testvér története (a Bibliában szereplő József és Putifárné történetének előképe), valamint A Királyfi és a Sors (a görög tragédiák elődje). Megemlítendőek még a királyok által kőbe vésett győzelmi feliratok, valamint a sajátos elbeszélő műfajt képviselő önéletrajzok, amelyeket közemberek hagytak hátra.
- Líra: A világi lírát a zenés kísérettel előadott úgynevezett „hárfás dalok” jelentették. Ezek gyakran komoly filozófiai problémákat, az élet és halál kérdését tárgyalták, mint az Életuntról szóló költemény. Sok dal sírok felirataként maradt ránk. Az ókori Egyiptom utolsó korszakában (Újbirodalom) ugyanakkor a szerelmet és a természet szépségét ünneplő versek terjedtek el.
- Dráma: Az egyiptomiak rituális táncokkal összekötött vallási misztériumjátékokat is előadtak. Ezek némelyikének ránk maradt a forgatókönyve, amely a különböző isteneket megszemélyesítő színészek szavait, rendezői utasításokat és a díszletek leírását tartalmazzák. A leggyakrabban eljátszott darab Ozirisz története volt.
- Ógörög nyelvű egyiptomi irodalom
A ma ismert legnagyobb egyiptomi történetíró az i. e. 3. században élt Manethón volt, aki a fáraók dinasztiáinak történetét dolgozta fel.
Based on work by