Az Ezeregyéjszaka virágai

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Ezeregyéjszaka virágai
Rendező:	Pier Paolo Pasolini
Producer:	Alberto Grimaldi
Forgatókönyvíró:	Dacia Maraini Pier Paolo Pasolini
Főszerepben:	Franco Merli Ines Pellegrini Franco Citti Ninetto Davoli Margaret Clementi
Zene:	Ennio Morricone
Operatőr:	Giuseppe Ruzzolini
Jelmeztervező:	Danilo Donati
Vágó:	Nino Baragli Tatiana Casini Morigi
Bemutató:	1974. május 20.
Időtartam:	127 perc (DVD)
Díj(ak):	a zsűri különdíja (1974, cannes-i filmfesztivál)
Nyelv:	olasz
IMDb

Az Ezeregyéjszaka virágai (Il fiore delle mille e una notte / Les mille et une nuits.) 1974-ben készült színes, olasz–francia film.

[szerkesztés] Történet

Figyelem: Itt a cselekmény részleteit vagy a végkifejletét is olvashatod.

Zumurrudot, a cserfes rabszolgalányt nyilvánosan elárverezik, de volt gazdája megengedi neki, hogy ő válassza ki az új gazdáját. Zumurrud kigúnyolja az érte versengőket, s egy fiatal kamaszfiút, Nuredint választja új gazdájának. A két fiatal még aznap éjjel egymásé lesz, s Zumurrud bevezeti a tapasztalatlan Nuredint a szerelem rejtelmeibe. Másnap az ügyes rabszolgalány egy szép szőttes eladásával bízza meg kedvesét, de lelkére köti, hogy semmi pénzért ne adja el a csodás kézimunkát kékszemű férfinak, bármennyit is ígérne az érte. Nuredin nem fogadja meg a tanácsot, s ezért rútul elszakítják Zumurrudtól. Az új gazda csúnyán elveri a lányt, aki kigúnyolta őt az árverésen. E közben a zokogó Nuredint pártfogásba veszi egy jó szándékú asszony, aki Zumurrud nyomára vezeti a fiút. A szerelmesek azonban most sem találnak egymásra: Zumurrudot egy rabló viszi magával, mert a lányra várva a fáradt Nuredin elaludt. Zumurrudnak sikerül megszöknie, s álruhában eljut egy sivatagi városba, ahol királlyá választják. Nuredin kedvese után indul, s mielőtt végleg rátalálna, számos tanulságos mese elevenedik meg előttünk a férfiakról és nőkről, a Szerelemről, a Végzetről, a Bölcsességről, az Ostobaságról, vagyis az örök emberi érzelmekről és tulajdonságokról.

[szerkesztés] Háttér

Pasolini filmje a világirodalom egyik legismertebb mesegyűjteménye, az Ezeregyéjszaka alapján készült. Az irodalmi művel ellentétben azonban nem Seherezádé és Sahriár király, hanem Zumurrud és Nuredin (a könyvben: Ali Sár) szerelmi története alkotja a keretet. Az Ezeregyéjszaka virágai a befejező része Pasolini Az Élet trilógiája összefoglaló címmel ismert műveinek. Előzményei a Dekameron (1971) és a Canterbury mesék (1972). Kereskedelmileg Az Ezeregyéjszaka virágai lett a legsikeresebb a trilógia filmjei közül.

A film fontosabb forgatási helyszínei: Jemen, Etiópia, India, Irán és Nepál. (Pasolini 1971-ben a jemeni Sanában már forgatott egy rövid filmet Sana falai címmel.) A forgatási előkészületek viszonylag hosszabb időt vettek igénybe, ám maga a forgatás kb. két hónap alatt lezajlott. Nuredin szerepére Pasolini egy amatőrt választott Franco Merli személyében, aki korábban benzinkutas volt. Zumurrud karakterét a színes bőrű Ines Pellegrini kelti életre. Fontos szerepet játszik még a produkcióban a rendező két állandó színész-barátja, Ninetto Davoli és Franco Citti. A szerepek túlnyomó többségét azonban a helyszíneken kiválasztott színes bőrű amatőrök alakítják.

A filmet az 1974-es cannes-i filmfesztivál-on mutatták be, ahol elnyerte a zsűri különdíját. A kritikai fogadtatás viszont langyos volt, ezért végül egy rövidebb változat került nemzetközi forgalmazásra. Magyarországon 1987 áprilisában volt a premier a budapesti Filmmúzeumban. Az Egyesült Államokban a film sokáig X kategóriás volt, mivel erekcióban lévő férfi nemi szervet is mutatnak benne.

A film francia DVD kiadása két kihagyott jelenetet is tartalmaz. Az egyikben Nuredint látjuk, amint egy baráti mulatozás után kissé illumináltan tér haza, ahol szóváltásba keveredik apjával. Hajnalban meglopja őt, s távozik a szülői házból. Az epizód talán azért maradhatott ki, mert egyes motívumai egy másik szereplő, Aziz történetére emlékeztettek, s a jelenet túlságosan negatív színben tünteti fel Nuredint. A másik kihagyott epizód tulajdonképpen Dunya hercegnő történetének kibővítése. A lány apja rajtakapja a szerelmeseket, s láncra vereti a szerelmes királyfit. Dunya álöltözetben kiszabadítja kedvesét, s együtt elmenekülnek. Apja katonákkal megy utána, s megvív vele. Dunya győzedelmeskedik. A királyfitól azt kéri, hogy hálája jeléül vetkőzzön meztelenre. Miután az ifjú ezt vonakodva megteszi, Dunya végül felfedi magát kedvese előtt, s a páros boldogan összeölelkezik. Ez az epizód alighanem azért maradt ki a végső változatból, mert egyrészt túl hosszú lett volna, szomorú fordulatokkal, másrészt a végkifejlet erősen hasonlít a film tényleges befejezésére.