Baló Benjámin
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Baló Benjámin (nagybaconi) (1813 – Déva, 1869. április 19.) evangélikus lelkész, esperes
[szerkesztés] Élete
Erdélyi származású; előbb óboldogfalvai és harói, a szabadságharc idején brádi lelkész volt; innen a románok elől Aradra menekült, ahol lelkészi állást kapott, melyet 1849 februárjától 1859. novembérig töltött be, amikor Dévára fogadott el meghívást.
[szerkesztés] Művei
- Dicsénekek (hymnusok), angol után Coquerel Athanáz franczia fordítása után. Arad, 1855. (Folyóbeszédben gyermekek számára. Ism. P. Napló 1855. I. 19. sz.)
- Keresztyéntan 9–14 éves ref. gyermekek számára. U. ott, 1856–63. 3 füzet. (Ism. P. Napló 1856. 298. sz.)
- Dicsénekek gyermekek számára Barbauldnő után. Kolozsvár, 1864.
- Kegyelet koszorú, melyet M. Németi gróf Gyulai Lajos feledhetetlen szülei emlékére azok születésének századfordulatán a fiui hála virágaiból szentel. Arad, 1868. (Demeter Lajos, Tokaji János és Tóth Imrével együtt.)
Szerkesztette az Aradi Utasító Naptárt 1857–60-ig.
Kiadta Sükösd Sámuel egyházi beszédeiből a Halotti beszédeket a szerző életrajzával. Arad, 1858.