Barcarozsnyó
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Barcarozsnyó | |
|---|---|
 |
|
| Megye | Brassó |
| Koordináták | |
| Terület | 164,36 km² |
| Népesség - Teljes - Népsűrűség |
15436 (2002) 94 fő/km² |
| Polgármester | Ioan Adrian Veştea |
Barcarozsnyó (1910-ig Rozsnyó, románul Râşnov, németül Rosenau, szászul Rusnâ, latinul Comidava): város Romániában, az erdélyi Barcaságban, Brassó megyében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Brassótól 15 km-re délnyugatra, a Vidombák patak partján, a Törcsvári-szoros bejáratánál fekszik.
[szerkesztés] Nevének eredete
Nevének végső forrása valószínűleg a szláv žrŭnovy ('malomhoz tartozó'). Ebből népetimológiával keletkezhetett a nyelvjárási német alak (első említése 1331-ből: Rosnou) – utóbbi a német Rosenau ('rózsaliget') szónak felel meg. Román neve az egyik 14. századi névváltozat átvétele (1377-ben Rasnow). Magyar neve szintén a németből származik, előtagját pedig a helységnévrendezés során a felvidéki Rozsnyótól való megkülönböztethetősége érdekében toldották hozzá.
[szerkesztés] Története
A hagyomány szerint a mai város területén állt a Comidava nevű dák erőd. Várát egyes vélemények szerint a Német Lovagrend építette 1215 körül, mások az első, 1241–42-es tatár betörés utánra teszik építését. Első írásos említése 1331-ből való, 1335-ben már ellenállt a tatárok támadásának. A település első lakói szász telepesek voltak, a 14. század végétől költöztek be déli fertályára görögkeletiek. Őket a korabeli iratok bolgároknak nevezik, de valószínűbb, hogy vlachok lehettek. 1421-ben a török dúlta fel a települést. 1427-ben a vár a város birtoka lett. Ugyanezen évben az itt időző Luxemburgi Zsigmond vásártartási joggal látta el. 1513-ban ismét a török pusztította, 1585-ben leégett. 1612-ben Báthori Gábor foglalta el a várat, miután a védőknek elfogyott az ivóvizük. 1655-ben és 1658-ban a tatár, 1660-ban Mikes Mihály kancellár eredménytelenül ostromolták a a várat, de a várost feldúlták. 1688-ban Badeni Lajos csapatai fosztották ki. 1708-ban Rabutin serege felégette, majd 1718-ban ismét leégett, 1719-ben pedig pestisjárvány pusztította.
1750-ben 609 adózó háztartásával a Barcaság második legnépesebb települése volt. Céhes iparai közül a 18. században jelentőssé vált a Törcsvár vidéki juhtartó falvakra alapozott gyapjúfeldolgozás. 1879-ben uszodát létesítettek. 1876-ban községgé minősült vissza és Brassó vármegye Felvidéki járásához csatolták. 1950-től város. A szocializmus idején délnyugati részére lakótelepet építettek.
[szerkesztés] Lakossága
Erdély legdélebbi szász települése.
1771-ben 1499 szász, 895 román és 138 cigány lakosa volt.
1850-ben 4094 lakosából 1935 román, 1768 német és 378 cigány nemzetiségű, felekezet szerint 2313 ortodox és 1772 evangélikus.
1910-ben 4887 lakosából 2757 román, 1806 német és 246 magyar anyanyelvű, 2817 ortodox, 1748 evangélikus, 176 római katolikus és 105 református vallású volt.
2002-ben 15 456 lakosából 15 002 román, 288 magyar és 150 német anyanyelvű, 14 376 ortodox és 420 római katolikus vallású.
[szerkesztés] Látnivalók
- Erdély legnagyobb parasztvára. Mai formájában a város szász lakossága építette ki a 15. században és Báthori Gábor 1612-es ostroma után. Ha sereg közeledett, a rozsnyóiak felköltöztek a vár falai mögött fölhúzott lakóépületekbe és itt, mintegy ideiglenes faluban várták ki a veszély elvonulását. Falai átlagosan öt méteres vastagságúak. A várudvaron lévő 146 méter mély kutat 1623 és 40 között állítólag két török hadifogollyal fúratták ki, miután a vízutánpótlás korábbi, ciszternás megoldása Báthori Gábor ostrománál kudarcot vallott. A felső várban 1650-ben épült a mostanában újjáépülő kápolna. 1718-ban a vár leégett, 1802-ben földrengés rongálta meg. Ezután építették az alsó várban ma látható épületeket. Sonkát és szalonnát tároltak benne. Utoljára 1848-ban használták a város polgárai védelmi célra, amikor ide menekültek Bem serege elől. A vár kedvező fekvésének köszönhetően nyaranta látogatott turistacélpont. Az utóbbi években gyorsan halad felújítása, a várudvar egyik épületében pedig kiállítást rendeztek be. Megközelíthető a főtér egyik telkéről induló meredek ösvényen és keletről, a Valea Cetăţii felől szekérúton.
- Evangélikus templomát eredetileg a 13. században építették, de mai formáját inkább a 15. századi gótikus átalakítás határozza meg. 1831–33-ig várfal vette körül.
- A város régi román külvárosában áll az 1384-ben emelt ortodox templom, Erdély délkeleti részén a legkorábbi fennmaradt görög rítusú vallási építmény (régebbi a brassói Szent Miklós-templomnál). Tornya 1773-ból való. Szép falfestmények díszítik.
- A Rozsnyói barlang (Peştera Râşnoavei) a régi ortodox templomtól a kék jelzésen kb. fél óra járásra található. Egyszerű zseblámpával csupán az első kútig, kb. 40 méter mélységben lehet behatolni, a további 340 méteres szakasz csak speciális felszereléssel járható. Ugyanez az ösvény visz föl Brassópojánára.
- A Predeálra tartó "73A" útról balra a Cheia menedékháznál lefordulva néhány száz méter után nyílik a Rozsnyói-sziklaszoros (Cheile Râşnovului) a sziklamászók és a bungee jumping kedvelőinek gyakorlóterepe.
- A város keleti zöldövezetében fekvő Valea Cetăţii ('várvölgy') pihenőhely szabadtéri stranddal, sportpályákkal és kempinggel.
- Az önkormányzat 2006-ban tervbe vette a városmag történeti szempontú felújítását. A tervek közt szerepel a várba vezető fogaskerekű vasút megépítése is.
[szerkesztés] Gazdasága
Legfontosabb ipari üzeme a Romacril műanyaggyár, amely polimereket, polivinil-alkoholokat és akrilfestékeket gyárt.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1918-ban Papp Gábor reklámgrafikus.
- Itt született 1925-ben Hans Bergel író.
- Itt született 1930-ban Erich Bergel karmester.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A város honlapja (ro, en, de)
- Képek Barcarozsnyóról (en)
- A vár leírása sok fotóval a "mars.elte.hu" oldalon.
| Brassó megye városai | |
|---|---|
| Barcarozsnyó | Brassó | Feketehalom | Fogaras | Kőhalom | Szecseleváros | Vidombák | Viktóriaváros | Zernyest | |
Based on work by