Bariton
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A bariton (ol. Baritono) a férfi hangfajok egyik legszebbike, amely a basszus méltóságát és erejét a tenor fényével egyesíti, tehát középhelyet foglal el e két hangfaj közt.
A bariton szó tulajdonképen annyit tesz, mint „mélyenhangzó”, tehát nyilván a magas tenor-hangra való tekintettel lett megválasztva. A franciák a baritont basse-taille, értsd: mély tenornak (ami a fenti megjegyzésnek teljesen megfelel), vagy concordant-nak nevezik (mert a bariton a hangterjedelem tekintetében a tenorokkal és basszusokkal „összeegyezik”).
[szerkesztés] Fajták hangmagasság szerint
A bariton hangterjedelme A-fisz, illetve -g. Későbbi korokban kezdtek a zeneszerzők olyan operákat írni, ahol a bariton a főszereplő; ennek oka az, hogy nem kismértékben apad a jóhangú tenoristák száma.
A bariton hangokat aszerint, amint azok inkább fel- vagy lefelé terjednek, tenor-, illetőleg basszbaritonoknak nevezzük. A tenorbariton a hőstenortól (Tenore drammatico, di forza vagy robusto) alig különböztethető meg; legalább sok hőstenor nem egyéb, mint olyan baritonista, akinek hangját különösen a magasabb hangokra képezték ki.
Kiváló bariton szerepek vannak az operákban: Don Giovanni, Tell Vilmos stb.
[szerkesztés] Típusok
- Drámai bariton: a bariton erős, mély változata, pl. Beethoven Fideliojában Pizarro.
- Lírai bariton: a legtöbbet használt baritontípus, sokszor komikus szereplők ilyenek, pl. Mozart Varázsfuvolájából Papageno.
- Verdi-bariton: egy igen magas bariton fajta, főleg a romantikus operákban kedvelt.
A barbershop-zenében a lead szólamnál picivel alacsonyabb, általában egy kvinttel a basszus fölött énekel. Ebben a stílusban nők is énekelhetik (márha elég mély hanngal rendelkeznek).
Lásd még: baritonista
Forrás: Pallasz Lexikon