Bariton

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ez az oldal a bariton hangfekvésről szól. A bariton vonós hangszerről a baryton –, a bariton rézfúvós hangszerről a baritonkürt lapon található leírás.

A bariton (ol. Baritono) a férfi hangfajok egyik legszebbike, amely a basszus méltóságát és erejét a tenor fényével egyesíti, tehát középhelyet foglal el e két hangfaj közt.

A bariton szó tulajdonképen annyit tesz, mint „mélyenhangzó”, tehát nyilván a magas tenor-hangra való tekintettel lett megválasztva. A franciák a baritont basse-taille, értsd: mély tenornak (ami a fenti megjegyzésnek teljesen megfelel), vagy concordant-nak nevezik (mert a bariton a hangterjedelem tekintetében a tenorokkal és basszusokkal „összeegyezik”).

[szerkesztés] Fajták hangmagasság szerint

A bariton hangterjedelme A-fisz, illetve -g. Későbbi korokban kezdtek a zeneszerzők olyan operákat írni, ahol a bariton a főszereplő; ennek oka az, hogy nem kismértékben apad a jóhangú tenoristák száma.

A bariton hangokat aszerint, amint azok inkább fel- vagy lefelé terjednek, tenor-, illetőleg basszbaritonoknak nevezzük. A tenorbariton a hőstenortól (Tenore drammatico, di forza vagy robusto) alig különböztethető meg; legalább sok hőstenor nem egyéb, mint olyan baritonista, akinek hangját különösen a magasabb hangokra képezték ki.

Kiváló bariton szerepek vannak az operákban: Don Giovanni, Tell Vilmos stb.

[szerkesztés] Típusok

• Drámai bariton: a bariton erős, mély változata, pl. Beethoven Fideliojában Pizarro.
• Lírai bariton: a legtöbbet használt baritontípus, sokszor komikus szereplők ilyenek, pl. Mozart Varázsfuvolájából Papageno.
• Verdi-bariton: egy igen magas bariton fajta, főleg a romantikus operákban kedvelt.

A barbershop-zenében a lead szólamnál picivel alacsonyabb, általában egy kvinttel a basszus fölött énekel. Ebben a stílusban nők is énekelhetik (márha elég mély hanngal rendelkeznek).

Lásd még: baritonista

Forrás: Pallasz Lexikon