Charles Darwin

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Charles Darwin
Charles Darwin portréja
Született:
1809. február 12. Shrewsbury, Anglia
Meghalt:
1882. április 19.(73 évesen) Downe, Anglia

Charles Darwin (Shrewsbury, Shropshire, 1809. február 12. – Downe, 1882. április 19.) angol természettudós, az evolúcióelmélet kidolgozója.

[szerkesztés] Korai pályája

1825 októberében beiratkozik az edinburgi egyetemre
1827. A cambridgei egyetemen teológiai tanulmányokba kezd
1831. december 27-én a Beagle nevű hajón elindul világkörüli útjára
1936. október 2-án érkezik vissza Angliába
1839. Megjelenik útleírásának első kiadása(Journal of researches into the natural history and geology of the countries visited during the voyage of H.M.S. >Beagle< round the world.)
1842. London közelébe Down-ba költözik; elkészíti a fajok eredetéről kialakult elméletének rövid vázlatát

[szerkesztés] Pályájának későbbi szakasza

1832 és 1837 között világkörüli úton vett részt. Megfigyeléseire alapozva állította fel a fajok eredetének elméletét, a darwinizmust. Ennek lényege, hogy valamennyi élőlénynek meg kell küzdenie fennmaradásáért. Ebben a küzdelemben azok a fajok kerekednek felül, amelyek a leginkább képesek alkalmazkodni környezetükhöz. Ez utóbbi folyamatot nevezte természetes kiválasztódásnak. 1859. november 24-én megjelenik a Fajok eredete c. munkája.

[szerkesztés] Legfőbb művei

1859. november 24. A fajok eredete
1871. Az ember származása és a nemi kiválasztás

[szerkesztés] Kevésbé ismert művei

1862. Az orchideák megtermékenyítéséről
1868. Az állatok és növények megváltozása a háziasítás állapotában
1869. Egy és ugyanazon növény virágainak különböző formáiról
1872. Az érzelmek kifejezéséről embernél és állatoknál
1876. A keresztező és önbeporzás hatása a növényvilágban

[szerkesztés] Viták munkássága körül

Darwin sok dolgot nem tudott kellően megmagyarázni, de a támadások nem feltétlenül emiatt érték. Sok állítását a kritikusai (elsősorban a kreacionista mozgalom szerint) ma sem sikerült igazolni^[forrás?], de a biológia későbbi fejlődésével a legalapvetőbb darwini paradigmák nem bizonyultak összeegyeztethetetlennek. Elméletének a genetikával való sikeres egyesítéséből született a neodarwinizmus. Tudományos körökben ma már az evolúció maga teljeskörű elfogadottságnak örvend, az elmélet részleteivel kapcsolatban viszont továbbra is termékeny viták zajlanak (pl. arról, hogy mi a szelekció alapegysége). Az evolúció elméletét azonban a kreacionizmus és az intelligens tervezés hívei a mai napig támadják.

Darwin elméletét kiterjesztették az élővilág sejtes szerveződési szintje alatti és előtti szintekre, melynek következménye az élet élettelen anyagból való keletkezésének elmélete. Ezt sokan paradoxnak tartják. Egyesek (pl. Michael J. Behe, az intelligens tervezés híve) a molekuláris vagy sejtalatti szintű (sejtszervecskék) evolúció általi keletkezésének lehetőségét tagadják. Egyes darwinisták (pl. Szathmáry Eörs) is elismerik, hogy az élővilág legfejlettebb törzsei nem fokozatosan és évmilliók alatt egymásból alakultak ki, hanem egyszerre jelentek meg a kambrium időszak környékén (kambriumi robbanás)^[forrás?]. Biológusok körében is komolyan megfogalmazódott az az elmélet, miszerint a földi élővilág idegen eredetű (pánspermia-elmélet); mások szerint esetleg tudatos beavatkozás eredménye.

Vannak azonban, akik nézeteit kiterjeszteték az emberi társadalomra (szociáldarwinizmus), mondván, hogy ott is a „legalkalmasabb" csoportok (fajták, változatok) tudnak fennmaradni, életben maradni, szelektálódni. Újabban a természetes kiválasztódás elméletét, az evolúciós szemléletet más társadalomtudományi területeken (többek között a pszichológiában, gazdaságtudományokban stb.) is megpróbálták alkalmazni, így született meg pl. a memetika is, melynek kidolgozói a gének, és a kultúrák, eszmék, gondolatok (ill. az ezeket hordozó információ-csomagok, az ún. mémek) terjedése, viselkedése között vonnak párhuzamot. (Richard Dawkins)