Charon (hold)
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 A Plútó és a Charon |
|
| Felfedezés | |
|---|---|
| Felfedező | James W. Christy |
| Felfedezés dátuma | 1978. június 22. |
| A pálya jellemzői | |
| Fél nagytengely | 19410 km |
| Pálya kerülete | 0,0002 |
| Keringési periódus | 6,387 nap (6 nap 9 óra 18 perc) |
| Inklináció | 115,60° (az ekliptikához 0,00° (a Plútó egyenlítőjéhez) 122,54° (a Plútó pályájához) |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átmérő | 1205 ± 1 km |
| Tömeg | 1,58·1021 kg |
| Sűrűség | 1,73 ± 0,08 g/cm3 |
| Felszíni gravitáció | 0,291 m/s2 |
| Légkör | nincs |
Charon a Plútó legnagyobb holdja. James W. Christy csillagász fedezte fel 1978. június 22-én. Miközben a Plútóról készült fényképeket tanulmányozott, megfigyelte, hogy időnként egy dudor jelenik meg a bolygó szélén; a jelenséget évekre visszamenőleg ki lehetett mutatni, így nyilvánvaló volt, hogy ez csakis egy hold lehet. Eredetileg az S/1978 P 1 néven regisztrálták, a Charon nevet 1985-ben kapta az alvilág révészéről, Kharónról.
A Charon az anyabolygójához képest a legnagyobb hold a Naprendszerben (átmérője több mint a fele, tömege az 1/7-e a Plútóénak) ezért néhány kutató nem is valódi holdnak, hanem társbolygónak tekinti. A Plútó forgási és a Charon keringési ideje pontosan megegyezik (6,387 nap), ezért mindig ugyanazt az oldalukat mutatják egymás felé.
A Charon felszínét valószínűleg vízjég borítja, szemben a Plútóéval, amelyet fagyott nitrogén.
Sokáig a Charon volt a Plútó egyetlen ismert holdja de 2005-ben megfigyeltek két apró holdat is, amelyek az S/2005 P 1 (Hydra) és az S/2005 P 2 (Nix) nevet kapták.
)
Based on work by