Csap (Ukrajna)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A csapi vasútállomás

Csap (ukránul Чоп (Csop / Chop), szlovákul Čop (Csop)): város a mai Ukrajnában Kárpátalján.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Lakossága
4 Története
5 Gazdaság
6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

CSAP 1946-tól ukránul: Csop (Чоп), 1944-ig magyar–ukrán, ruszin, orosz vegyes lakosságú, 1957-től városi rangú település, 2003-tól megyei jogú város. Ungvártól 24 km-re, a Latorca és a Tisza között, az ukrán–magyar–szlovák hármashatár szögletében fekszik, a főváros, Kijev, 780 km-re található Csaptól. Földrajzi koordinátái: ÉSz. 48°25' KH.22°12'. Területe: 6,19 km2. Szomszédos települései: Tiszaásvány (Тисаашвань), Csarondahát (Червоне), Téglás (Тийглаш), Tiszasalamon (Соломоново), Záhony, Zsurk. A város országos jelentőségű vasúti csomópont. Határában nemzetközi vasúti- és közúti határátkelőhely működik.

Csap Kárpátalja nyugati részén a Kárpátaljai-alföldnek a Csapi-Munkácsi-síkság területén helyezkedik el. Átlagos tengerszint feletti magassága 108 méter körüli. A várostól délre a Tisza, északra a Latorca folyik.A folyószabályozásokig Csapot gyakran fenyegette a Tisza és a Latorca árvizeivel. A fő domborzatformákat környékén a folyók hozták létre. A terület döntő többsége mára szántóföld, kert, rét és legelő, míg fás területek csak a folyók árterületén találhatóak.

[szerkesztés] Nevének eredete

„CSAP ... [1281: Chap...]. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással; vö. 1270 Chop személynév ... Az alapjául szolgáló szn.-hez vö. talán lehet Czop szn. ... – A szlovák Čop 'Csap' a magyarból, az ukrán Чоп pedig a szlovákból származik.”

[szerkesztés] Lakossága

1880 – összesen 1187 fő, magyar 1164 fő (98,1%)

1910 – összesen 2318 fő, magyar 2294 fő (99%)

1930 – összesen 3572 fő, magyar 2082 fő (58,3%)

1941 – összesen 3498 fő, magyar 3416 fő (97,7%)

1970 – összesen 5000 fő, magyar 2800 fő (56%)

1979 – összesen 7503 fő, magyar 3434 fő (45,8%)

1989 – összesen 9600 fő, magyar 3750 fő (39%)

2000 – összesen 10300 fő

2001 – összesen 9506 fő

2003 – összesen 8870 fő, magyar 3496 fő (39,2%), 40% ukrán, 20,8%-a cigány, orosz, szlovák, zsidó, fehérorosz, román és egyéb nemzetiségű

2004 – összesen 8743 fő

2006 – összesen 8761 fő.

[szerkesztés] Története

Csap a Baksa-nemzetség Tisza melletti birtokainak egyike, akik 1281–1298 között szerezték. A Zichy Kódex (1346) már „Csap” alakjában említi a községet. A Sztáray kódex 1390. május elsején kelt CCC 7. sz. okleveléből már a község urát is ismerjük, Csapy Tamás és fia Miklós személyében. A Csapyak az – eszenyi és a polyánkai – Boksa nemzetségből származnak. A Baksa nemzetség első ismert őse Tamás, ennek fia Simon comes. A Csapyak Csap földjét, melyről nevüket vették, 1282-ben vásárolták a Bechegregor nembeli Apa fiaitól. 1284-ben már Rátnak is urai, 1286-ban Ásvány is birtokuk. Vagyonuk, hatalmuk és különösen Ungban, tekintélyük is egyre nő A Csapyak régóta persona graták voltak a királyi udvarban. A Csapyak vitézségének hírétől visszhangzott az egész ország. Zsigmond király címert adományozott nekik (1418) és Csapy András a rettegett hős, a sárkány rend lovagja lett. Királyhű emberek voltak, Csapy László, mint „aug. imperatoris secretarius” (udvari titkár) 1433. július 13-án Rómában járt Zsigmond kíséretében.

A Csapyak a XVI. században haltak ki. A tatárok a települést majdnem elpusztították, lakosságát elhurcolták vagy megölték. 1605-ben Bocskay István, majd XVII. század későbbi éveiben a Vécsey családot említik birtokosként. A község nevét a XIV. században Chap, Chop alakban használják. 1427-ben 26 jobbágyportából álló település, 1550-ben már több nemes is részes a községben, ekkor 5 porta nagyságú a falu. Dózsa György vezette parasztháborúban a csapi Borsvai Péter osztaga is jelentkezett. Később a tatárok okoztak nagy kárt a faluban, lakosai közül sokat elhurcoltak. A megyei adólajstrom 1696-ban 7 jobbágy és 4 zsellér család nevét tartotta fenn, valamennyien magyarok. A csapiak az 1697-es tokaji felkelésben, majd az 1703–1711-es Rákóczi szabadságharcban is harcoltak. 1720-ban 9 jobbágy nevét vették fel az országos összeírásba, közülük 7 magyar és 2 ruszin volt. 1848-ban Csapon megalakult a nemzetőrség 36 fővel. Fényes Elek leírása 1851-ből: „Csap magyar falu, Ungh vmegyében, a Tisza jobb partján: 146 kath., 415 ref., anyaszentegyházzal. Termékeny határa a Tisza és a Latorca áradásainak nagyon ki van téve.” Az 1870-es években kezdődött a Csapon áthaladó vasút építése. Ettől fogva sínpálya kötötte össze a vidéket Galíciával, és Magyarország tájegységeivel. 1872-től vált Csap fontos közlekedési csomóponttá, amely a helyi lakosok nagy részének életét, a későbbiek folyamán nemzetiségi összetételét is gyökeresen megváltoztatta. 1919.januárjában a csehszlovák hadsereg megszállja Csapot. 1919. április második felében megalakult a direktórium, miután az előző 14 napon keresztül itt vívta Kárpátalja egyik legvéresebb és leghosszabb csatáját az 5. Vörös gyalogos hadtest, a híres Ruszin Vörös Gárda és a munkácsi 2. Vörös ezred a megszálló cseh alakulatokkal.

1919. szeptember 10-ei saint-germain-i békeszerződés értelmében Csap Csehszlovákiához került, de csak a trianoni békeszerződésben csatolják el Magyarországtól. Az első bécsi döntést követően (1938. november 2.) visszacsatolták a Magyar Királysághoz.

A két világháború között hozzátartozott a Csapi-tanya s a Malmok. Lakosai ekkor őstermeléssel, iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Tanügyét ebben az időben 1 állami rendszerű kisdedóvoda, 2 állami, 1 római katolikus népiskola, 1 községi iparos tanonciskola, 1 állami polgári és 1 községi gazdasági szakiskola látja el.

Csapot a magyar – német hadsereg 1944. november 23-ig védelmezte a szovjet Vörös Hadseregtől közel egy hónapos véres harccal. Református templomát a visszavonuló német hadsereg felrobbantotta. 1945. június 29-e után az Ukrán SzSzK-hoz csatolták (a szovjet-csehszlovák szerződés értelmében). A sztálinisták – miután elfoglalták a várost – néhány napon belül összeterelték a tereprendezést vállaló férfinépet, azután Szolyvára hurcolták, majd kit hová... Csapról 74 férfit hurcoltak el, ebből 36-an odahaltak. 1957-ben városi rangot kapott. 1989.május 26-án megalakult a KMKSZ. 1991-től a független Ukrajna része. 2003-tól megyei jogú város.

[szerkesztés] Gazdaság

Ma Ukrajna egyik legfontosabb vasúti csomópontja. Átrakodó állomása országos jelentőségű. Az európai nyomtávú (1435 mm) vasúti kerekeket itt cserélik ki az orosz szabványnak megfelelő, szélesebb (1520 mm) nyomtávúakra. 1996-ban egy 3 hektáros területen kamionterminált építettek, amely a Csap-Záhony közúti, nemzetközi határátkelő megnövekedett forgalmának tehermentesítésére épült. Az Avtoport-Csop naponta 180-200 kamiont képes fogadni és ellátni. Ennek és az 1997-ben két új forgalmi sávval bővített és felújított Tisza-hídnak köszönhetően a határátkelésnél megszűntek a végeláthatatlan kocsisorok és csökkent a várakozási idő is. Ma a város és a környező falvak lakosságának a vasút, a különböző kereskedelmi, szolgáltató és szállítmányozási egységek biztosítanak munka- és kereseti lehetőséget.