Csepreg

Csepreg két mellékút, a Szombathely–Újkér (amely Szombathely és Sopron közötti közlekedés útvonala) és a Horvátzsidány–Acsád út kereszteződésében áll. A településtől nem messze fut a Tompaládony–Bük–Zsira mellékút is. Autóbuszon a város Szombathely és Bük felől jól megközelíthető, de a környező településekre is innen jár busz. Vasúton nem közelíthető meg, a legközelebbi állomás a Sopron-Szombathely vonalon lévő Bük, ahonnan autóbusz jár Csepregre.

[szerkesztés] Története

Csepregen a legkorábbi állandó emberi település nyomai az újkőkorból valók. A bronzkorból egy temető és egy lakóház maradványai maradtak meg, de a kelta idők is gazdag régészeti leleteket mutatnak.

A rómaiak és az avarok is megtelepedtek Csepregen, ahol lehetőség nyílt a Répce folyón való átkelésre. A mai város a 9. században a Keleti-Frank Királysághoz tartozott. A 10. században a honfoglaló magyarok kifosztották, majd birtokba vették a területet, amely később több törzs sűrűn lakott szállásterülete is volt.

Már az Árpád-házi királyok korában már sűrűn lakott helynek számíthatott Csepreg környéke, mivel két erődítmény, egy templom maradványai és több más hasonló korú leletek kerültek elő a környéken. Lakosai leginkább harcos szabadok, majd serviensek, később kisnemesek lehettek.

A város első említése 1255-ből való, ám ekkor már minden bizonnyal egy tágabb környék legjelentősebb települése lehetett. A 14. században többször Civitasként említik, címere 1362 előttről ismert, ám 1390-ben a király a Kanizsaiak számára adta, így mezőváros lett.

1452-ben husziták foglalták el a települést, ám őket később kiverték a városból. A 16. században Csepreg újból kiemelkedő jelentőségre tett szert, többször volt színhelye (Sopron megyei) megyegyűlésnek. 1650 fős (1522-ben) lakosságával, két plébániatemplomával, zsidókkal egyike lehetett Magyarország legnagyobb mezővárosainak. Csepreg 1532-ben a Bécsbe irányuló török hadjáratot sértetlenül megúszta, mivel az akkor már birtokesélyes Nádasdy család (1535-től tényleges tulajdonuk) a törökbarát Szapolyai János pártját fogta.

A 16. században a lakosság nagy része protestáns vallású lett. Itt volt 1591 júniusában a csepregi protestáns zsinat, ahol eldőlt a két jelentős nyugat-magyarországi protestáns egyház, az evangélikusok és a reformátusok szétválása.

A harmincéves háború során, 1621-ben a Bethlen-pártját fogó települést a császár seregei feldúlták. Ekkor a város Sopron és Kőszeg mellett a térség legjelentősebb települése volt, több céhes tömörüléssel, növekvő népességgel, zajló evangélikus kulturális élettel. A városban – más magyar mezővárosokkal ellentétben – polgármester, önálló bíróság működött (amelynek feljebbviteli szerve az Úriszék volt). Kiterjedt szőlőföldjei voltak.

A községben 1621 és 1643 között nyomda működött. Számos termékéből ma mindössze 22 magyar és 4 latin nyelvű kiadványt ismerünk.

Csepreg Nádasdy Ferenc 1643-as katolizációja után sokat vesztett addigi jelentőségéből, mivel már nem volt képes a környék evangélikus lakosságának összefogására. 1676-ban, a Wesselényi-összeesküvés után a város császári tulajdonba került. 1776-ban tűzvész pusztította a települést.

A 19. század ismét fellendülést hozott a város életében. 1818-ban a korábbi árvízveszély elhárítására csatorna épült Csepreg határában. Az 1842-ben gyógyszertár, 1857-ben postahivatal, 1873-ban takarékpénztár nyílt a városban. A vasúti közlekedés a közelben a Déli Vasúttársaság kezelésében 1865-ben nyílt meg a Sopron – Nagykanizsa vasútvonalon. Az első ipari nagyberuházást a Schöller cég cukorgyára tette.

1876-ban létrejött a csepregi járás, melynek központja az 1886-ban nagyközségi rangot kapott Csepreg lett. 1887-ben jelent meg Farkas Sándor káplán Csepreg mezőváros története című monográfiája, amely akkor a legjelentősebb ilyen alkotásnak számított Magyarországon.

A 20. század elején még tovább fokozódott a város közélete. Bőrgyár, kórház épült, helyi lap jelent meg. 1913-ban a Sárvár – Csepreg – Kőszeg vasútvonalon is megindulhatott a forgalom. A fejlődés a két világháború között sem állt meg, villany közvilágítás 1923 óta működik Csepregen. A kulturális életben is folyamatosan alakultak a különböző szerveződések ebben az időszakban.

A második világháborúban a környék zsidóságát a csepregi gettóba gyűjtötték, majd onnan deportálták. A város 1945. május 29-én került szovjet fennhatóság alá .

Az 1950-es közigazgatási reform sokszorosan kedvezőtlenül érintette a várost, mivel megszűnt a csepregi járás, a települést egyszerű községgé visszafokozták és Vas megyéhez csatolták. A későbbi időket kisebb fokú iparosítás, valamint az infrastruktúra (vezetékes víz 1964-től, szennyvíz hálózat 1972-től) és közintézmény-hálózat (1954-től könyvtár, 1962-től középiskola) további kiépülése jellemezte. 1974-ben megszüntették az akkor már megkurtított Répcevis – Bük vasútvonalat; ez is hátráltatta Csepreg fejlődését.

Az 1990-es években újból komoly fejlődést produkált a település, így 1995. július 1-jén már városi rangot kaphatott.

[szerkesztés] Gazdaság

Csepregen jónak mondható a mezőgazdasági termelés színvola. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben jelen van két gazdasági társaság és egyéni termelők.

A városban jellemző az élelmiszeripar, a könnyűipar (a Soproni Ruhagyár üzeme) és a fémfeldolgozás is. A szolgáltatási és kereskedelmi szektorban sok egyéni vállalkozó és kisebb társaság működik a településen.

[szerkesztés] Kultúra, oktatás, közélet

A város kulturális élete kezd ugyanolyan aktív lenni, mint korábban volt. Ennek keretében egyre több kulturális és civil szerveződés működik a városban.

Csepregen óvoda, általános iskola, zeneiskola és a Nádasdy Tamás Közgazdasági és Informatikai Szakközépiskola működik. A városi könyvtár jelentős gyűjteménnyel rendelkezik.