1950-es megyerendezés
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az 1950-es megyerendezés – a járásrendezéssel együtt – a tanácsrendszer magyarországi bevezetését megalapozó közigazgatási területi reform egyik eleme volt. Fő célja a szovjet mintára létrehozandó tanácsok számára alkalmas kereteket biztosító közigazgatási területi egységeknek a létrehozása volt.
A II. világháborút követő években már 1950 előtt is számos kisebb-nagyobb módosítás történt a megyei beosztásban. Ezek egy részét 1945-ben a magyar államterület újbóli megváltozása tette elkerülhetetlenné, és lényegében az 1938 előtti beosztás visszaállítását jelentették. A későbbi években a változtatások már reformelemeket, óvatos kísérleteket is tartalmaztak a történelmi hagyományok és az új országhatárok által kialakított megyehatárok legkirívóbb ésszerűtlenségeinek megszűntetésére. Ezek a változtatások azonban továbbra sem léptek túl a legszükségesebb mértéken, és az így kialakult megyebeosztást még mindig alkalmatlannak vélték a tanácsrendszer bevezetésére. Ezért került sor a teljes körű átalakításra 1950 folyamán.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A megyebeosztás 1945–1949 között
1949 végén Magyarország 25 megyére oszlott, az Alkotmány hatályba lépésével a korábbi vármegye megjelölés 1949. augusztus 20-ától megszűnt. A megyei beosztás nagyjából megegyezett az 1938-ban érvényben lévővel, azonban a háború utáni években néhány módosításra is sor került. Ezek egy része határkiigazítás, területátcsatolás volt, más része névváltoztatás. Az utóbbiak egyfelől a bonyolult nevek egyszerűsítését jelentették, másfelől a közigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) vármegyék végleges egyesítésével jártak.
Mivel azonban 1938–1945 között az ország területe többször is megváltozott, és ezt a megyei beosztás is követte, ezért a fegyverszünetet követő 1945. évi ideiglenes rendezést közvetlenül megelőzően több helyen nem az 1938-as beosztás volt érvényben.
[szerkesztés] A megyerendezés jogszabályi keretei
Az 1950-es megyerendezést egy sor jogszabály együttesen valósította meg.
- 1949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányáról
Az Alkotmány határozta meg az ország területi tagozódásának alapelveit és előírta, hogy a területi beosztás részleteiről a minisztertanács dönt.
- 1949. évi XXVI. törvény
A Budapest területének új megállapításáról szóló törvény alapján Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye egy része (7 megyei város és 16 nagyközség) a főváros részévé vált, így létrejött Nagy-Budapest
- 4.343/1949. (XII.14.) M.T. számú rendelet
Az Alkotmány felhatalmazása alapján a minisztertanács e rendeletben határozta meg az új megyék nevét, székhelyét és területét, egyúttal felhatalmazta a belügyminisztert a végrehajtás további részleteinek és az új beosztás hatálybalépése napjának megatározására.
- 5.201/4/II–1/1950. (I.29.) B.M. számú rendelet
- 5.201/11/II–1/1950. (III.12.) B.M. számú rendelet
A belügyminiszter e két rendeletben hajtotta végre a minisztertanács által ráruházott feladatokat. Az elsőben tíz, az utóbbiban kilenc új megye megalakításáról intézkedett, február 1-jei illetve március 16-ai hatályba lépéssel. E jogszabályok rendelkeztek a megyék között átcsatolt települések járási és jegyzőségi beosztásáról is, továbbá néhány esetben járások megszüntetéséről, létrehozásáról vagy székhelyének megváltoztatásáról.
- 1950. évi I. törvény a helyi tanácsokról
E törvény határozta meg az államhatalom új szerveinek működési és szervezeti redjét. E törvény írta elő, hogy Budapest városi tanácsa a megyei tanácsokkal egy tekintet alá esik.
[szerkesztés] Kádár János belügyminiszter előterjesztése a Minisztertanács részére
A II. világháború után időszerűvé vált a régi megyerendszer megszüntetése, főként mivel az új országhatárok több megyét is kettévágtak, és a csonka megyék (Abaúj, Bács-Bodrog, Bihar, Csanád, Sopron, Szatmár-Bereg, Zemplén) túl kicsik lettek ahhoz, hogy érdemes legyen külön egységként kezelni őket. Ezenkívül a még a középkorban kialakult megyerendszer már nem felelt meg a modern időkben, amikor a vasút kiépítése több esetben is megváltoztatta a vonzáskörzeteket. Régebbi igényként merült fel a hatalmasra nőtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye szétválasztása is. Szintén ésszerűnek tűnt, hogy Esztergom-Komárom és Nógrád-Hont megyék korábbi megyeszékhelyeinek szerepét az időközben feltörekvő iparvárosok, Tatabánya és Salgótarján vegyék át.
A rendezés alapelveit 1949. szeptember 30-án hagyta jóvá a minisztertanács, ahová Kádár János belügyminiszter terjesztette fel.
A terv pontjai:
- Szatmár-Bereg megye egyesül a Nyíregyháza központú Szabolcs megyével Szabolcs-Szatmár-Bereg néven.
- Abaúj és Zemplén egyesül a Miskolc központú Borsod-Gömör megyével Borsod-Abaúj-Zemplén néven.
- Bihar megye egyesül a Debrecen központú Hajdú megyével Hajdú-Bihar megye néven.
- Csanád megye központi és torontáli járása Makóval együtt a Szentes központú Csongrád megyéhez kerül.
- Csanád megye nagybattonyai és mezőkovácsházai járása a Békéscsaba székhelyű Békés megyéhez kerül.
- Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye északi területe Pest megye néven alkot megyét Budapest központtal.
- Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye déli része Bács-Bodrog megyével egyesülve megalkotja Kiskun megyét Kecskemét központtal.
- A Veszprém központú Veszprém megyéhez kerül Zala megye tapolcai és sümegi járása.
- Nógrád-Hont megye székhelye Salgótarján legyen.
- Esztergom-Komárom megye székhelye Tatabánya legyen.
- Heves megye határát úgy alakítsák, hogy ne terjedjen a Tiszántúlra.
- A más megyékbe olvadó határmenti megyék székhelyeinek megyeszékhely funkciója megszűnik.
Felmerült, hogy Szentes helyett a sokkal nagyobb Szeged legyen Csongrád megye székhelye, de határközeli fekvése miatt erre nem tartották megfelelőnek (a magyar és szovjet külpolitika abban az időben Jugoszlávia megtámadását fontolgatta). Végül Hódmezővásárhely kapta meg a megyeszékhely rangot.
Végül a terv pontjait kisebb eltérésekkel követve (néhány megyehatárhoz közeli észak-magyarországi községet átcsatoltak a szomszédos megyékhez) létrejött az új megyerendszer Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj-Zemplén, Csongrád, Fejér, Győr-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Komárom, Nógrád, Pest, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Szolnok, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megyékkel.
[szerkesztés] A megyerendszer változásai a következő évtizedekben
Az elkövetkezendő évtizedekben csak kisebb változásokat eszközöltek a kialakult rendszeren. 1954-ben Debrecen, Miskolc, Pécs és Szeged városokat megyei jogú városként kiemelték megyéik fennhatósága alól. 1971-ben ezt a helyzetet megszüntették, egyidejűleg létrehozták a megyei városi jogállást a négy város és egy ötödik, Győr számára. 1962-ben Szeged átvette Csongrád megye székhelyének szerepét Hódmezővásárhelytől.
1990-ben négy megyét átneveztek (Győr-Moson-Sopron, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom és Szabolcs-Szatmár-Bereg), valamint kibővítették a megyei jogú városok sorát.
Based on work by