Czetz János

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Czetz János (Gidófalva, 1822. június 8. – Buenos Aires, 1904. szeptember 6.) honvédtábornok, az argentin hadsereg tábornoka.

A kézdivásárhelyi katonai iskolában tanult, majd évfolyamában rangelsőként végezte el a bécsújhelyi katonai akadémiát. 1842-ben már a 62. gyalogezred hadnagya volt. Méltánytalannak érezte, hogy a magyar anyanyelvű katonákat is német nyelven vezényelték, és könyvet írt „Magyar Hadnyelvtan a császári és királyi osztriai hadsereg tisztjei számára” címmel. 1844-ben – huszonkét évesen – Korponay János és Mészáros Lázár mellett szóba került akadémiai levelező tagsága is, azonban nem választották meg, csupán szóbeli biztatást kapott. 1846-tól áthelyezték a bécsi Földrajzi- Térképészeti Intézethez és 1848 júliusában innen jelentkezett a szerveződő magyar hadseregbe, annak ellenére, hogy ez a császári hadseregben szépen induló katonai karrierjének végét jelentette. Főhadnagyként a hadügyminisztériumba osztották be, és szeptemberben Mészáros Lázár hadügyminiszter mellett részt vett a délvidéki harcokban. A Batthyány-kormány lemondása után az Országos Honvédelmi Bizottmánynál a katonai ügyek előadója lett.

1848 októberére az erdélyi magyar csapatok helyzete válságossá vált, a honvéd erők – az 1849 elejéig hősiesen ellenálló Háromszék kivételével – feladták Erdélyt, és a Csucsai-szorosig szorultak vissza. 1848. október 30-án az erdélyi csapatok ideiglenes parancsnokának, az őrnaggyá előléptetett Czetz Jánost nevezték ki. Feladata a mintegy tízezer főt számláló sereg újjászervezése és kiegészítése volt.

Ezt példás lelkiismeretességgel el is végezte, így mikor Bem tábornok november 29-én átvette az erdélyi hadtest parancsnokságát, rövid időn belül (december 18-án) meg tudta indítani az ellentámadást. Czetz János Bem vezérkari főnöke, hadműveleti terveinek kidolgozója lett. Többször is kitüntette magát; Bem 1849. február 12-én ezredessé léptette elő, április 8-án megkapta a Magyar Katonai Érdemrend III. osztályát. Jelentős érdemeket szerzett Nagyszeben bevételénél (1849. március 11.), ezért Bem tábornoki kinevezését javasolta, amit az OHB csak májusban hagyott jóvá. Czetz János volt a honvéd haderő legfiatalabb tábornoka. Március 2-án Bem távollétében ő vezette a győztes medgyesi ütközetet. Bem bánsági hadjárata idején az erdélyi hadsereg megbízott parancsnoka volt. Május 29-én lovasbalesetet szenvedett, és a későbbi hadműveletekben nem vett részt.

A fegyverletétel után 1850 tavaszáig Magyarországon bujkált, majd kalandos úton Németországba menekült. Még ebben az évben „Bem’s Feldzug in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849” címmel kiadott emlékirata katonai-szakmai jelentőségén túlmenően írói tehetségről is árulkodik. Utazásai során Spanyolországban ismerkedett meg a volt argentin államelnök unokahúgával, akit 1857-ben feleségül vett. Részt vett az olaszországi magyar légió szervezésében, de a villafrancai békekötés (1859. július 11.) után családjával együtt elhagyta Európát, és Buenos Airesben telepedett le. Ő alapította az argentin katonai földrajzi intézetet, amely az irányítása alatt egész Argentínát feltérképezte. A Buenos Aires-i Katonai Akadémiának (Colegio Militar) 25 éven át volt igazgatója. A Paraguay elleni háborúban (1864–1870) részt vett a hadműveletek irányításában. Czetz jó barátságban volt Asbóth Sándorral, Kossuth Lajos egykori segédtisztjével, aki 1866 és 1868 között az Egyesült Államok argentínai és uruguayi nagykövete volt. 1895-ben nyugdíjazták. Argentínában nagy tisztelet övezte, az akadémia előtt ércszobrot állítottak emlékére.

[szerkesztés] Felhasznált források

• Hermann Róbert: Az 1848-1849-es szabadságharc nagy csatái, Zrínyi Kiadó – 2004, ISBN 9633273676
• Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg katonai vezetői (Rubicon 1999/4)
• Nemeskürty István: 1848-49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, ISBN 9634343325
• Révai Nagy Lexikona