Deáky Zsigmond

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Deáky Zsigmond (Himod, 1795. május 14. – Győr, 1872. december 29.) bölcselet és teológiai doktor, caesaropoli felszentelt püspök és győri kanonok, a pápa házi főpapja, királyi tanácsos, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, költő

[szerkesztés] Élete

Apja Deáky József uradalmi tiszt volt. Szülei Győrbe költöztek, ott kezdte meg és folytatta alsóbb és felsőbb tanulmányait; 1811-ben lépett a győri egyházmegyei növendékpapok közé; 1816-ban a teologiai tanfolyamot befejezte és, mint egyházi szertartó, az akkori szombathelyi püspök, Somogyi Lipót udvarában nyert alkalmazást. 1817-ben áldozópappá szentelték. Ezután egyházmegyéjébe tért vissza és két évig segédlelkész volt. 1819-ben Esterházy Miklós gróf bízta meg fiának nevelésével; a családdal két izben utazta be Svájcot és több évet töltött Olaszországban. Rómában a Sapientia Romana-ról nevezett egyetemben vitatkozott és bölcseleti és teologiai doktorrá avatták. 1827-ben bevégezte az ifjú grófok nevelését, mire Bourbon Károly luccai herceg és spanyol infans meghívta egyetlen fia, Ferdinánd mellé nevelőnek; mint ilyen 1841-ig működött. Időközben a Magyar Tudományos Akadémia 1832. szeptember 1. levelező (1858. december 15. tiszteletbeli) tagjává választotta; ugyanakkor a pesti egyetem teologiai karának is tagja lett. 1835-ben XVI. Gergely pápa udvari főpapnak, 1836-ban V. Ferdinánd király címzetes apátnak nevezte ki. 1841-ben caesaropoli püspök lett és visszatért hazájába, hol mint a győri tankerület főigazgatója 1849-ig működött és egyszersmind a győri székesegyház nagyprépostja s kanonokja volt. 3000 kötetből álló könyvtárát a győri püspöki seminariumnak hagyta.

[szerkesztés] Munkái

1. Elegia egy falusi temetőn, Gray Tamás után. Róma, 1827.

2. Grammatica ungherese a uso degľitaliani. U. ott, 1827.

3. Oratio, quam in solennibus exequiis cels. ac rev. dni principis Josephi Kopácsy,... archiepiscopi... die 15. oct. 1847. Strigonii dixit. Strigonii.

Ezeken kívül 1842-ben megjelent Győrött egy latin beszéde, melyet beigtatása alkalmával mondott a tanuló ifjusághoz, 1844-ben pedig egy magyar beszéde, melyet Váczy István elemi tanítónak aranyéremmel való feldiszítése ünnepén tartott; czimük leirását azonban nem találtam meg.

Kőnyomatú arcképe a Vereby, Honpolgárok Könyvében jelent meg.

Mint növendékpap költeményeket irt az Erdélyi Múzeumba s 1837-ben a Koszorúba. Miért tanult a luccai örökös herczeg magyarúl cz. értekezése a Tud. Gyűjteményben (1830. III.), székfoglaló beszéde a m. tud. akadémia Értesítőjében (I. 1860.) jelent meg.