Enzim

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az enzimek (más néven fermentumok) a szervezetben lejátszódó folyamatok reakciósebességét növelő anyagok, biokatalizátorok. Mint minden katalizátor, ezek is csak olyan folyamatok lejátszódását segítik elő, amelyek egyébként is végbemennének, de a reakció lényegesen lassabban játszódna le. Az enzimek az aktiválási energiát csökkentik.

Minden enzim fehérje, emiatt működésük erősen függ a hőmérséklettől és a pH-tól, mindegyikre jellemző egy hőmérséklet- és pH-optimum. Az optimális pH rendszerint az 5-9 tartományba esik, de pl. a gyomorban termelődő emésztőenzim, a pepszin esetében ez 2 körüli. Az optimális hőmérséklet általában 40 °C fok környékén van. A magasabb hőmérséklet növeli a reakciósebességet, de a túl magas az enzimek denaturálódását okozza.

Az enzimek specifikusak, csak egy adott vegyület (vagy vegyületcsoport, a szubsztrát) adott reakcióját katalizálják, amely képes a kérdéses fehérje térszerkezetéből és energetikai viszonyából adódóan ahhoz kapcsolódni az ú.n. aktív centrumon.

Az enzimek egy része egyszerű fehérje, ami önmagában is képes katalizátorként működni, más részüknek viszont szüksége van valamilyen kiegészítő anyagra. Ez lehet lehet valamilyen szerves vegyület vagy fémion (gyakori pl. a cink). Amennyiben erősen kötődik az enzimhez, prosztetikus csoportnak nevezzük. Gyakori azonban, hogy egy organikus vegyület csak lazán kapcsolódik, és könnyen leválik a fehérjéről, ezeket a szakirodalom koenzimnek nevezi. (A vitaminok egy részére azért van szüksége a szervezetnek, mert azok ilyen koenzimként vesznek részt egyes biokémiai folyamatokban.)

Az enzimek nem csak a zsírok, fehérjék és szénhidrátok lebontásában (emésztés) vesznek részt, hanem építő folyamatokban, valamint az immunrendszer működésében is. Ez utóbbiban több szinten is: egyrészt a bőrfelszínen nem csak a savköpeny igyekszik a támadó kórokozókat elpusztítani, hanem az ott lévő enzimek is károsítják azokat és toxinjaikat. Ezek a védő enzimek a testnyílásoknál is megtalálhatók (pl. a lizozim a nyálban, könnyben, légutakban). Másrészt viszont a szervezetbe mégis bejutott kórokozók elpusztításában is aktív szerepük van azok burkának feloldása, "kilyuggatása" által.

Csoportosításuk a katalizált kémiai reakciók alapján történik. Eszerint lehetnek transzferázok, oxidoreduktázok, hidrolázok, izomerázok, ligázok, polimerázok, liázok.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Élet és tudomány – A sejt és működése