Erich Hartmann

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Erich Alfred „Bubi” Hartmann (Weissach (Stuttgartnál), 1922. április 19. – Weil im Schönbuch, 1993. szeptember 20.) német katonatiszt, minden idők legeredményesebb (352 légi győzelem) vadászpilótája.

[szerkesztés] Élete

Miután sikeresen leérettségizett, 1940-ben tisztjelölt lett a német légierőnél (Luftwaffe). 20 évesen, 1942. március 31-én hadnaggyá, majd 1942. október 8-án a kaukázusi front Jagdgeschwader 52 alakulatának hadnagyává léptették elő. 1943 szeptemberében előlépett a ranglétrán és átvett egy századot. Még ez év október 29-én, amikor Kirovgrád felett lelőtt egy Lawotschkin-t és egy Aircobra-t, és jelentette a 147. és 148. légi győzelmét, megkapta a Ritterkreuz-ot. 1944. március 2-án megcélozta 202. sikerét, és megkapta a Ritterkreuz mellé az Eichenlaub-ot. Főhadnagyi kinevezését 1944. március 2-án kapta meg. Július 1-jén 250. ellenségét lőtt le és megkapta a Schwerter-t az Eichenlaub-hoz. Augusztus 25-én jelentette 300. győzelmét és még aznap megkapta a gyémántot a Ritterkreuz-hoz, az Eichenlaub-bal és Schwerter-rel együtt. Május 8-án, Németország kapitulációjának napján lőtte az utolsó gépet, a 352.-et.

Erich Hartmann máig is messze a legeredményesebb vadászpilóta a légicsaták történetében: 352 regisztrált találatot ért 30 hónapon belül (az 1942. november 2. és 1945. május 8. közötti időszakban), a keleti front első vonalában a Vörös hadsereg kárára. A szovjetek 10 000 rubeles fejdíjat tartottak fenn. A Jagdgeschwader 52 (Grünherzjager) ezredben – közel 11 000 légi győzelemmel a háború legeredményesebb repülőezrede volt – 1425 ellenséges berepülést, amiből 800 légi csatával zajlott, tudhat a magáénak. 16-szor lőtték le és egyszer orosz fogságba is került, ahonnan mégis meg tudott szökni és a német vonalak mögé érni.

A május 8-i kapituláció után az amerikaiak az ezredet bezárva kiszolgáltatták a szovjeteknek, ennek következtében került Hartmann is orosz fogságba, és 10 évvel a különböző szibériai fogolytáborok után szabadult. Ismét belépett az újra felállított német hadseregbe, majd Geschwaderkommodore-ként irányította a az új Luftwaffe első sugárhajtású repülőgép ezredét, amelyeknek repülőit maga vezette. Hartmann ez idő alatt intenzíven foglalkozott a repülőgép vezetőinek képzésével.

Különösebb összefüggésben a Starfighter botránnyal kapcsolatban a kényelmetlen és teljességében politikától mentes Hartmann kritikus hangvételt fogalmazott meg feljebbvalóival és a politikai vezetéssel szemben, és mint a Luftwaffe ezredese idő előtt vonult vissza, míg más ugyancsak a II. világháborúban harcolt katonák továbbra is magas pozíciókat tartottak fenn (így például, főhadnagy Steinhoff).

1971-től 1974-ig Hangelarban Bonn-nál tevékenykedett mint hivatásos repülőoktató.

1997 januárjában, három évvel a halála után Erich Hartmannt orosz részről rehabilitálták, és minden addig felrótt bűne alól felmentették. Továbbá az orosz bizottság egyértelműen kijelentette, hogy a jól dekorált vadászpilóta igazságtalanul lett elítélve.