Eurokommunizmus
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
Ezen szócikk összedolgozandó a(z) Eurókommunizmus szócikkel, azután az egyik lap törlendő. |
Az eurokommunizmus a marxizmus-leninizmus egyik reformista irányzata.
A nyugat-európai kommunista pártok létrejöttüktől fogva ideológiailag (és pénzügyileg) erősen függtek a Szovjetunió Kommunista Pártjától. Az 1960-as évek végétől a Prágai Tavasz erőszakos leverése, Alekszandr Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoport című regényének nyugaton való megjelenése erősen megtépázta e pártok támogatottságát, a baloldali értelmiség köreiben való népszerűségét. Egyes pártok emiatt megpróbáltak eltávolodni az SZKP-tól, programjaikba beemelni a demokrácia, a többpártrendszer, az emberi jogok európai értékeit, ugyanakkor megőrizve marxista, antikapitalista identitásukat.
Az eurokommmunizmus alapjai Santiago Carillo: "eurokommunizmus és az állam" könyvében vannak.
Ő, és nem az újságirók nevezték ezt a reformelméletet eurokommunizmusnak.
Újításai:
- Forradalom, és erőszakmentes váltás (a kommunista társadalomra).
- A hatalom többpártrendszerű gyakorlása, egész addig amig az emberek készen állnak a kommunista társadalomra.
- Feminizmus.
- Szabad szexuális orientáció, a homoxeszuálisok, leszbikusok, bixesuálisok, és egyéb szexuális kissebségek jogainak a védelme.A jelenlegi eurokommunista pártok programjában benne van a homoszexuális házasság legalizálása.
- Szabad sajtó védelme, beszéd és vélemény-nyilvánitási szabadság védelme, és minden nem gazdaságra vonatkozó individuális szabadság.
- És minden nem gazdaságra vonatkozó liberális, és progresszivista érték.
A spanyol, az olasz és a francia kommunista pártokra volt jellemző ez az irányvonal, a kisebb kommunista pártok, pl. az osztrák, kitartottak a Szovjetunió által képviselt hagyományos marxizmus-leninizmus mellett.
Az eurokommunizmus fogalma a Szovjetunió 1991-es megszűnése után okafogyottá vált. A nyugat-európai kommunista pártok nagyobb része irányt váltott, áttért a szocialista vagy szociáldemokrata értékekre. Kisebb részük továbbra is kommunista irányultságú. Kevés kivétellel ezek általában marginális pártok, alacsony szavazati aránnyal. A jelenlegi főbb eurokommunista pártok:
- Olaszország: Kommunista Újraszületés Pártja, Olasz Kommunisták Pártja
- Franciaország: Francia Kommunista Párt (PCF). Bár forradalmat szorgalmaz, a Forradalmi Kommunista Liga (LCR) elnöki választási programja eurókommunista.
- Spanyolország: Egyesült Baloldal
- Németország: Baloldali Párt (Die Linke, korábban Demokratikus Szocializmus Pártja), Munka és Szociális Igazság Párt – Választási Alternatíva (WASG) - ez a két párt valószínűleg egy párttá fog alakulni a "Baloldali Párt" néven.Bár a helyhatósági választásokon Berlinben külön indultak, az országos választásokon szövetséget kötöttek a PDS-el.
- Európai Parlament: Európai Baloldal
[szerkesztés] Lásd még
- Kommunizmus
- Manuel Azcárate: Mi az eurokommunizmus? (angolul)
- Harmadik Fejezet: eurokommunizmus (angolul)
- Rosa Luxemburg: Az orosz forradalom (kritika a leninizmus ellen, az eurokommunizmus egyik alapja.)
- Branko Pribicevic: Az eurokommunizmus és az új párt (angolul)
- Sztálinista kritika: Enver Hoxha: Az eurokommunizmus antikommunizmus (angolul)
Based on work by