Fenyvescinege

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Fenyvescinege

Státusz: nem veszélyeztetett

Magyarországi státusz: védett,
eszmei értéke 10 000 Ft

Rendszertan

Ország:	Állatok (Animalia)
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata)
Osztály:	Madarak (Aves)
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes)
Család:	Cinegefélék (Paridae)
Alcsalád:	Cinegeformák (Parinae)
Nem:	Parus
Faj:	P. ater

Tudományos név

Parus ater
Linnaeus, 1758

A fenyvescinege (Parus ater) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó erdei madárfaj, Európa legkisebb cinegéje.

[szerkesztés] Előfordulása

A fenyvescinege eurázsiai madár. Európa nagy részén megtalálható Skandinávia északi részét kivéve, illetve a Kárpát-medencében is ritka. Mint neve is mutatja, elsősorban fenyőerdőkhöz, főleg lucosokhoz kötődik.

[szerkesztés] Alfajai

Parus ater aemodius
Parus ater ater
Parus ater atlas
Parus ater britannicus
Parus ater chorassanicus
Parus ater cypriotes
Parus ater derjugini
Parus ater gaddi
Parus ater hibernicus
Parus ater insularis
Parus ater kuatunensis
Parus ater ledouci
Parus ater martensi
Parus ater michalowskii
Parus ater moltchanovi
Parus ater pekinensis
Parus ater phaeonotus
Parus ater ptilosus
Parus ater rufipectus
Parus ater sardus
Parus ater vieirae

[szerkesztés] Megjelenés

A fenyvescinege alfajai meglehetősen változatosan néznek ki, van köztük sárgás és fehér alapszínű, barna, olajzöld és szürke hátú. Az Európában legelterjedtebb Parus ater ater szürke és fehér, a fiókák még sárgásak. Mindig jellemző azonban az arcfolttal megegyező színű tarkófolt, amit a fekete sapka keretez, illetve a széles, fekete toroksáv.

A faj testtömege 8-10 gramm, átlagos testhossza 11-12 centiméteres, szárnyfesztávolsága pedig 17-21 centiméter körül mozog.

[szerkesztés] Életmód

Rokonaihoz hasonlóan elsősorban ízeltlábúakat fogyaszt, étrendjében különösen aknázómolyok és araszolók hernyói, levél- és szövődarazsak szerepelnek. A mérsékeltebb éghajlatú vidékeken állandó madár lévén a téli időszakban magvakkal, bogyókkal egészíti ki étrendjét, és nagy szükség esetén kóborolhat. A tajga fenyvescinegéi telente délebbre vándorolnak.

Hangadása a széncinegééhez hasonló, ám magasabb annál. Legjellemzőbb hangjai a „ficsa-ficsa” hívás, illetve a csízre emlékeztető, lágy „tlüi”.

[szerkesztés] Szaporodás

A fenyvescinege elsősorban fenyvesekben vagy kevert erdőkben fészkel a fák odvaiban, illetve a cinegékre nem jellemző módon olykor sziklarepedésekben vagy az avar mélyedéseiben. A csésze alakú fészek állati szőrből készül, a szülők növényi részekkel teszik kényelmesebbé.

Évente két költésre kerül sor. Egy fészekalj 8-10 tojást tartalmaz, amelyek 12-15 nap szakadatlan költést követően kelnek ki. A mindkét szülő által táplált, eleinte csupasz és vak, fészeklakó fiókák 17-21 napon belül repülnek ki.

[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulás

Nem különösebben gyakori, de rendszeres fészkelő.

Magyarországi állománya az Alpokalján, a Zalai-dombságban és az Északi-középhegységben a legsűrűbb,a legkevésbé pedig az Alföldön és a Kisalföldön jellemző. Becslések szerint Magyarországon 4000 – 20 000 fészkelő pár él, és a példányszám növekvő trendet mutat.

[szerkesztés] Védettség

A faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése sincs. Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, eszmei értéke 10 000 forint.