Finalmusik

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A D-dúr szerenád, „Finalmusik” vagy „Andretter szerenád”, K. 185 (K. 167a) Wolfgang Amadeus Mozart négy tételes alkotása:

1. Allegro assai
2. Menuetto
3. Andante grazioso
4. Menuetto
5. Adagio – Allegro assai.)

1773-ban, Andretter, salzburgi udvari tanácsos fiának esküvőjére írta az akkor Bécsben tartózkodó Mozart ezt a szerenádot, amelyet a lakodalom salzburgi ünnepségein adtak elő.

A virtuóz adaptáció nem homályosítja el mindazt, amit addig a salzburgi és az olasz mesterektől már elsajátított: az Andante témája és a finálé hajsza-motivikája azonban a friss élményt, Joseph Haydn hatását tükrözi; erre utal a menüettek feszes ritmikája és a fúvós hangszerek leleményes alkalmazása is.

A szerenád két, itt fel nem sorolt tétele hegedűszólót is foglalkoztat, ezeket külön versenymű-tételeknek is tekintik.

Wolfgang Amadeus Mozart szerenádjai
Finalmusik, K. 185 (167a) | Colloredo szerenád, K. 203 (189b), Serenata notturna, K. 239 | Haffner szerenád, K. 250 (248b) | Notturno négy zenekarra, K 286 (269a) | Postakürt szerenád, K. 320 | Gran Partita, K. 361 (370a) | Esz-dúr szerenád, K. 375 | c-moll szerenád, K. 388 (384a) | Eine kleine Nachtmusik, K. 525