Finnország történelme
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Finnország történelme
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Őskor
Átfogó kutatások eredményeképpen az archeológusok megállapították, hogy a mai Finnország területét a kőkorszak alatt kezdték el benépesíteni, a jégkorszak utolsó jegének elolvadása után.
[szerkesztés] Ókor
[szerkesztés] Középkor
Régi skandináv mondák és egyes történészek (mint például a dán Saxo Grammaticus vagy az arab Al Idrisi) szerint Finnországnak voltak királyai már a svéd uralom előtt is.
Finnország közel 700 éves kapcsolata a svéd királysággal 1154-ben kezdődött (a kereszténység és Erik svéd király által). A svéd nyelv lett az uralkodó a közigazgatásban és az oktatásban, ennek ellenére a finn nyelv teret nyert a 19. századbeli finn nacionalizmus fellángolásával a Kalevala eposz kiadásával.
[szerkesztés] Újkor
1808-ban I Sándor orosz cár elfoglalta Finnországot, ami egy autonóm nagyhercegség lett egészen 1917 végéig. 1917. december 6-án, röviddel a bolsevik forradalom után, Finnország kikiáltotta függetlenségét, amelyet Lenin kormánya meg is adott nekik.
A társadalmi szakadék a vezető és a munkásosztály között sokkal szélesebb volt Finnországban, mint a többi európai országban. A 19. század elejéig volt a legnyilvánvalóbb a nyelvi elhatároltság; később a 19. század során Finnország felnevelt egy egyetemet végzett intellektuális réteget, ami a nép igazi képviselőjének tartotta magát, mivel a nép nyelvét beszélték, és nagy részük valóban paraszti sorból küzdötte fel magát.
1918-ban az ország átvészelt egy rövid, de keserű polgárháborút, amely sok évre előre körvonalazta a hazai politikát. A polgárháborút egyik oldalon az intellektuális osztály (támogatva Németországtól), a másikon a szegény földművesek vívták.
[szerkesztés] Legújabb kor
A második világháború alatt Finnország kétszer is harcolt a Szovjetunió ellen: a szovjet fél támadását követően, az 1939 és 1940-es évek között lezajlott téli háborúban (egy kis segítséget kapott Svédországtól) és másodszor 1941 és 1944 között (jelentékeny segítséggel Németországtól). Ezt követte a Lappföldi háború 1944 és 1945 között, amikor Finnország visszavonulásra kényszerítette a németeket az országból.
1947-ben és 1948-ban a Szovjetunió olyan szerződések aláírására kényszerítette Finnországot, amelyek értelmében jelentős mértékű területi engedményeket kellett tegyen.
A második világháború után Finnország mintegy ütközőzónaként létezett a Szovjetunió és a nyugati országok között. Az úgynevezett YYA szerződés (Finn-Szovjet baráti, együttműködési és egymást kölcsönösen segítő egyezmény) jogokat adott a Szovjetuniónak arra, hogy Finnország belpolitikájába beleszóljon. Sok finn politikus arra használta ki a szovjet kapcsolatait, hogy pártok közti vitákat simítsanak el, ami még nagyobb befolyást adott a Szovjetuniónak.
1991-ben, a Szovjetunió összeomlása után Finnország is szabadabb lett, 1995-ben belépett az Európai Unióba.
Based on work by