Finn nyelv

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Finn (suomi)
Beszélik:	Finnország, Oroszország, Svédország, Norvégia stb.
Terület:	Észak-Európa
Beszélők száma:	5 millió 232 ezer
Helyezés:	nincs a 100 legnagyobb között
Nyelvcsalád:	Uráli  Finnugor   Finn-permi    Finn-volgai     Balti-finn      Finn nyelv
Írás:	Latin írás
Hivatalos státusz
Hivatalos nyelv:	Finnország, Európai Unió
Szabályozza:	Finnországi Nyelvek Kutatóintézete (Kotimaisten kielten tutkimuskeskus)
Nyelvkódok
ISO 639-1	fi
ISO 639-2	fin
SIL	fin

A finn nyelv (suomi vagy suomen kieli [ejtsd: szuomi]) az uráli nyelvcsalád balti-finn ágának legnagyobb nyelve; Finnország és az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. Igen közel áll az észt nyelvhez: a kettő beszélői kölcsönösen megértik egymást. A magyar nyelvnek is rokona, több szó, nyelvtani szabály is hasonlít, de a beszélők már nem értik meg egymást.

A karjalai (karél), a vepsze, az észt, az inkeri, a vót, a lív nyelvekkel áll a legközelebbi rokonságban.

Beszélőinek száma 5 millió 232 ezer. Finnországban 4 millió 713 ezer (1992) finn él. Svédországban mintegy 250 ezer, közülük 20 ezer őslakos finn, az ország északkeleti határa mentén, a többi bevándorló. A svéd hivatalos nyelv Finnországban, a finn pedig ún. hivatalos kisebbségi nyelv Svédországban (ti. Svédországban nincs hivatalos nyelv). Finnek élnek a Jeges-tenger partján, a mai Észak-Norvégiában is, mintegy kétezren, a 16–17. század óta, a norvég statisztikai központi iroda (Statistisk centralbyrå) a számukat 2001-es adatok szerint 3000-re teszi. Az utolsó szovjet népszámlálás szerint Karjalában 67 ezren (1989) vallották magukat finnek. Nagyobb finn közösség él az Egyesült Államokban (40 ezer), Kanadában (40 ezer), Ausztráliában (10 ezer) és Németországban (10 ezer). Ezen kívül még tízezren az EU más tagállamaiban.

A finn statisztikai hivatal (Tilastokeskus) adatai szerint 2003-ban a lakosság 92,02%-a beszélte a finnt, ami több mint 4,8 millió embert tesz ki az anyaországban.

Az észt statisztikai hivatal (Statistikaamet) 2001-es adati szerint a finnt Észtországban 4932-en beszélik anyanyelvükként.

Tartalomjegyzék 1 Nyelvjárások és beszélt nyelv 2 Nyelvtan 2.1 Az ábécé 2.2 A kiejtés 2.3 Hangsúly 2.4 Névelők 2.5 Alaktan, igék 2.6 Névszók 2.7 Melléknevek 2.8 Mondattan 2.9 Szövegminta 3 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Nyelvjárások és beszélt nyelv

A nyelvjárások két fő csoportra oszthatók: nyugati és keleti nyelvjáráscsoportra. A nyugatiak általában öt, a keletiek két további nyelvjárásra osztódnak.

A nyugati csoport:

1. délnyugati
2. hämei
3. dél-pohjanmaai
4. közép és észak-pohjanmaai
5. hátsó-pohjanmaai

A keleti csoport:

1. savoi
2. délkeleti oszlik.

A nyugati nyelvjárás szorosabb kapcsolatot mutat az észttel, különösen a tengerparti észttel, míg a keleti az inkerivel és észak-karjalaival.

A közéletben használt irodalmi nyelv és a hétköznapi nyelv között viszonylag nagy különbségek akadnak, a beszélt nyelv, amely a szlengból és a nyelvjárásokból is táplálkozik, sokkal lazább, kötetlenebb, „kiejt” bizonyos hangokat, elsősorban mássalhangzókat. Gyakoriak a szórövidítések és az idegen nyelvekből (a svédből és újabban az angolból) kölcsönzött szavak. Az idegen eredetű szavakat természetesen az „őshonos” szavakhoz hasonlóan ragozzák, s mivel a finn szavak alapvetően magánhangzóra vagy n-re, r-re, s-re végződnek, így az idegen szavak ragozásánál, annak megkönnyítésére egy i-vel pótolják ki a „hiányzó” szóvégi magánhangzót, pl. Finnair ~ Finnairin.

A csak irodalmi nyelvet beszélő nyelvtanuló számára a beszélt nyelv vagy a nyelvjárások megértése átmeneti nehézséget jelent, akár az egyszerűbb mondatok is fejtörőt okozhatnak.

[szerkesztés] Nyelvtan

[szerkesztés] Az ábécé

A finn ábécé:

A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U V W X Y Z Å Ä Ö.

Az Å å betű svéd eredetű nevekben vagy szavakban fordul elő, pl. Ståhlberg e.: svédesen [sztólberj] és nem németesen [stálberg] (ezt a nevet viselte többek között Finnország első elnöke is). A svéd családneveket természetesen a svéd kiejtési szabályok szerint ejtik ki: pl. Lönnrot [lonrut].

Régebben V helyett gyakran használták a W-t, pl. Waasa (ma: Vaasa) Helsingin Wiikko-Sanomia (egy 19. századi finn lap címe) (ma a wiikko helyesírása: viikko).

[szerkesztés] A kiejtés

A finn hangrendszer egyszerű, ha nem számítjuk a kizárólag újabb idegen szavakban előforduló b, f, g, š fonémákat,akkor mindössze 22 vagy a ts-vel együtt 23 fonémát tartalmaz. Hiányoznak belőle a magyarra vagy a szláv nyelvekre jellemző „lágy” (palatális: mint a magyarban y-nal jelölt) hangok és nincsenek zöngés obstruensek (mint a magyar z, zs; a d a különböző nyelvjárásokban különbözőképpen hangzik, csak az irodalmi nyelvben hasonlít a magyarra, a b és a g csak idegen szavakban fordul elő.

Eltérő betű-hang kapcsolatok: (finn betű-magyar hangértéke)

y = ü, s = sz (ahol az sz "selypes"), a=(rövid) á, e =(zárt) e, ä =(nyílt) e. A magánhangzók hosszúságát, akárcsak a mássalhangzókét, a betű megkettőzése jelzi: tulli ’vám’, tuuli (kb. [túli]) ’szél’.

Emellett a finn l hang sokkal keményebb, mint a magyar, és feljebb képzik – a nyelv hegyét valahova a felső íny és a szájpadlás közé nyomva. Számunkra talán ez a legnehezebben megtanulható hang; a nálunk megszokott l inkább a svéd kisebbségre jellemző (ezt inkább félkomolyan szokás megjegyezni).

Az is lényeges különbség, hogy az ng hangkapcsolatban a g néma, csupán az n ejtését módosítja [ŋ]-re (ez olyan, mint a magyarban a k vagy g előtt ejtett n). Ezzel szemben az nk kombinációt pontosan úgy ejtjük, mint a magyarban: kenkä [ˈkeŋkæ] (cipő) -> kengät [ˈkeŋːæt] (cipők).

Az idegen eredetű szavakban, márkanevekben is gyakori a finnes ejtés, így pl. a zöngés mássalhangzók zöngételenekkel való helyettesítésében: a Peugeot [pözsó] finnül sokszor [pösó]-nak hangzik. Ugyancsak gyakran ingadozik a tš/tsh [cs] ejtése is pl. Tšekinmaa („Csehország”) szót néha Tsekinmaa-nak [tszekinmá] ejtik.

A magyartól eltérően pedig a szóvégi o, ö is lehet rövid, pl. talo, Töölö, szemben a magyar kiejtéssel, amely önkéntelenül is megnyújtja a szóvégi o-t és ö-t.

Sajátos viszont az ún. gégezárhang, amelyet írásban nem jelölnek. Ez a hangszalagok hirtelen összerándulását jelenti. Ha a gégezárhangot mássalhangzó követi, akkor az előbbi hasonul a mássalhangzóhoz,

klasszikus példa:

Tervetuloa! („Isten hozott!”) kiejtése: [tervettuloa].

A végződéseket a magánhangzó-harmónia szerint illeszti, azaz magas hangrendű szavakhoz magas, mély hangrendű szavakhoz mély végződés járul.

Pl.

talo – talossa („ház – házban”)

mökki – mökillä („házikó – házikóban”)

[szerkesztés] Hangsúly

A magyarhoz hasonlóan az első szótag hangsúlyos, a szavakon belül pedig a páratlan számú szótagok.

A kérdőmondatokban is „esik” a hangsúly, ezért a kérdő mondatokban mindig szerepelni kell kérdőszónak vagy az eldöntendő kérdésekben a -ko/kö toldatnak, amely a kérdésessé tett mondatrészhez tapad.

pl.: Eldöntendő kérdésnél:

      – Oletko sinä ruotsalainen?
      – Te svéd vagy?
      
      – Oletteko te nyt kotona?
      – Otthon vagytok ti most?

Kérdőszó esetén:

      – Minkälainen ilma on?
      – Milyen idő van?
      
      – Missä maassa Liisa on?
      – Melyik országban van Liisa?

[szerkesztés] Névelők

A finn (és észt) nyelv a szláv nyelvekhez hasonlóan nem ismeri sem a határozott, sem a határozatlan névelőt.

[szerkesztés] Alaktan, igék

A finn igének személye, száma, ideje, módja és igeneme van. A legnagyobb terjedelmű Nykysuomen sanakirja finn értelmező szótár 45 igetípust különböztet meg. A gyakorlati nyelvtanok és egyes szótárak egy igen jól használható, hatos felosztást követnek.

Ragozási példa kijelentő mód jelen időben:

	nem fokváltó ige	fokváltó ige	létige
(minä)	elän élek	annan adok	olen vagyok
(sinä)	elät	annat	olet
(hän)	elää	antaa	on
(me)	elämme	annamme	olemme
(te)	elätte	annatte	olette
(he)	elävät	antavat	ovat

A finn és észt nyelv nem ismeri a bír (angolul: have) igét. A birtoklást un. habeo-szerkezettel fejezi ki, minulla on ... („nekem van...”) A nemmel való válasz ún. negatív segédigével történik, pl. emme maksa: nem fizetünk (maksaa: fizetni). A negatív segédigét szám és személy szerint ragozzák.

[szerkesztés] Névszók

A névszóknak van számuk, esetük, abszolút és birtokos ragozásuk, de nincs nemük. 15 eset van. A többesszámot vagy a t, vagy az i végződés jelzi, tehát nem egységes a jelölési mód, mint a magyarban.

Példa a névszóragozásra: maa ("ország").

	yksikkö (egyes szám)	monikko (többesszám)	(magyar jelentésük)
nominatiivi	maa	maat	(ország/országok)
akkusatiivi	maan	maat	(országot/országokat)
genitiivi	maan	maiden	(országnak a../országoknak a ...[birtokos eset])
partitiivi	maata	maita	(részleges tárgy eset: országot/országokat)
essivi	maana	maina	(országként/országokként)
translatiivi	maaksi	maiksi	(országgá/országokká)
inessiivi	maassa	maissa	(országban/országokban)
elatiivi	maasta	maista	(országból/országokból)
illatiivi	maahan	maihin	(országba/országokba)
adessiivi	maalla	mailla	(országon/országokon)
ablatiivi	maalta	mailta	(országról/országokról)
allatiivi	maalle	maille	(országra/országokra)

Megjegyzések: nem minden eset feleltethető meg a magyar eseteknek, a genitivus és a partitivus a magyar nyelvben nem is létezik. Ez utóbbi (a részleges „tárgyeset”) többféle funkcióval bír: pl. számnév után a névszó általában partitivusban áll, pl. kaksi maata (ti. kettő az országok közül, tehát nem az összes), de kifejezi azt is, hogy a beszéd tárgya valamilyen mértékegység alapján meghatározható anyag, pl. kahvia („valamennyi kávé”).

Jelentésbeli megkülönböztető szerepe van, pl. Juon kahvia („Kávét iszom” – tehát valamennyit) <--> Juon kahvin („Megiszom a kávét.” – ti. a szóban forgó összes kávét), tehát, míg a magyar az igével mutatja meg a teljességet, addig a finn a főnévhez tett toldalékkal.

A névszókhoz a magyarhoz hasonlóan birtokos személyjelek is kapcsolódhatnak, vagyis alapvetően mindkét nyelven a birtokos névmás helyett a személyjelek fejezik ki a birtokviszonyt.

A birkokos személyjelek: ni, si, nsa/nsä, mme, nne nsa/nsä (a 3. személy birtokos személyjelei megegyeznek). Pl. elämä-ni – élet-e-m.

Ha a szó birtokos személyjelet kap, akkor már a birtokos névmást sem kell használni, eltérően az indo-európai nyelvektől, ahol többnyire ez elmaradhatatlan. (my life stb.) A finn beszélt nyelvben azonban gyakori, hogy a birtokviszonyt a birtokos névmással fejezik ki, és a birtokos személyjelek elmaradnak: mun elämä ~ (minun) elämäni.

Természetesen a birtokos személyjelekhez is kerülhetnek esetragok, ahogy a hasonló típusú nyelvekben, mint például a török, vagy a magyar. pl. elämä-ssä-ni ~ élet-e-m-ben. De a magyartól és a töröktől eltérően a finn toldaléksorrend először kapcsolja az esetragot és utána a személyjelet(rag-jel), pont fordítva, mint mi(jel-rag). tehát: elämä-ssä-ni szó szerint: élet-ben-em

Nyelvjárási és köznyelvi sajátosság az esetragok „lekopása”. Különösen jellemző például a translativus „-ksi” ragjának „-ks”-re rövidülése: Opiskelen lääkariks'. ~ Opiskelen lääkäriksi. "Orvosnak tanulok".

[szerkesztés] Melléknevek

A mellékneveket a magyartól eltérően együtt ragozza a főnévvel, pl. kaunis kukka (sg.) kauniit kukat: „szépek virágok”.

[szerkesztés] Mondattan

Funkciójuk szerint a finn mondatok kijelentők, kérdők, felkiáltók, felszólítők vagy óhajtók lehetnek. Formailag 3 alaptípusuk van: egyszerű mondat, összetett mondat és mondatpótló.

Névszói állítmány nincs. Háromféle bővítmény van: tárgy, határozó, jelző. Az egyszerű mondat általában SVO szerkezetű. Három vagy több valenciájú igével a mondat SVO+ többi mondatrész szerkezetű.

[szerkesztés] Szövegminta

A Kalevala első néhány sora:

Mieleni minun tekevi, 
aivoni ajattelevi 
lähteäni laulamahan, 
saa'ani sanelemahan, 
sukuvirttä suoltamahan, 
lajivirttä laulamahan. 
Sanat suussani sulavat, 
puhe'et putoelevat, 
kielelleni kerkiävät, 

hampahilleni hajoovat. 
Veli kulta, veikkoseni, 
kaunis kasvinkumppalini! 
Lähe nyt kanssa laulamahan, 
saa kera sanelemahan 
yhtehen yhyttyämme, 
kahta'alta käytyämme! 
Harvoin yhtehen yhymme, 
saamme toinen toisihimme 
näillä raukoilla rajoilla, 
poloisilla Pohjan mailla.

Miatyánk finn nyelven

   Isä meidän, joka olet taivaissa.
   Pyhitetty olkoon sinun nimesi.
   Tulkoon sinun valtakuntasi.
   Tapahtukoon sinun tahtosi myös maan päällä niin kuin taivaassa.
   Anna meille tänä päivänä jokapäiväinen leipämme.
   Ja anna meille anteeksi velkamme,
   niin kuin mekin annamme anteeksi velallisillemme.
   Äläkä saata meitä kiusaukseen,
   vaan päästä meidät pahasta.
   (Sillä sinun on valtakunta
   ja voima ja kunnia iankaikkisesti.)
   Aamen.

Esti dal finnül: Iltalaulu

   Metsän laitaan ilta ehti, 
   viitan käärin pielukseksi.
   Ristin kädet rinnalleni
   puhuissani Luojalleni.
   Taivaan Isä, kotiin kaipaan,
   uupunut oon vaeltamaan.
   Vaeltamaan, piileksimään
   vieraan talon tanhuvilla.
   Taivaan Isä, hyvää yötä,
   enkelisi anna myötä.
   Rohkeaks' tee sydämeni,
   taivaan Isä, hyvää yötä.
   Taivaan Isä, hyvää yötä.

Néhány fontos kifejezés:

Missä sinä asut?-Hol laksz? Kuka sinä olet?-Ki vagy?

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Angol: Finnish 101 Finnish for beginners and travelers
• FinnHun: finn-magyar-angol internetes szótár és szinonimaszótár
• Helsinki Magyar Kulturális Intézet

	Az Európai Unió hivatalos nyelvei
angol | bolgár | cseh | dán | észt | finn | francia | görög | holland ír | lengyel | lett | litván | magyar | máltai | német | olasz portugál | román | spanyol | svéd | szlovák | szlovén
Forrás: Nyelvek az EU-ban

Finnugor nyelvek
Ugor	Magyar | Hanti | Manysi
Permi	Komi | Permják komi | Udmurt
Finn-volgai	Mari | Mordvin
Számi	Akkala számi† | Inari számi | Kemi számi | Kildin számi | Lule számi | Északi számi | Pite számi | Skolt számi | Déli számi | Ter számi | Ume számi
Balti-finn	Észt | Finn | Izsór | Karél | Kven | Lív | Lűd | Meänkieli | Déli-észt | Vepsze | Vót | Võro