Finnugor nyelvrokonság

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A finnugor nyelvrokonság elméletének lényege a magyar, a finn, az észt és több kelet-európai, észak-európai és nyugat-szibériai kisebb nyelv (összesen 15 élő és 2 holt nyelv) rokonsága. Ezeket a nyelveket együttesen finnugor nyelveknek nevezik. A finnugor nyelvek távolabbi rokoni kapcsolatát állapították meg ezenkívül a Szibériában beszélt szamojéd nyelvekkel. Mindezek a nyelvek együtt az uráli nyelvcsaládot alkotják. A magyar nyelvet a finnugor nyelveken belül az ugor nyelvek csoportjába sorolják. Ide tartozik még a Szibériában, az Urál-hegységtől keletre élő obi-ugorok, a manysik (vogulok) és hantik (osztjákok) nyelve.

A finnugor nyelvrokonság vizsgálatával, a finnugor nyelvek és az ezeket beszélő népek kultúrájának összehasonlító tanulmányozásával a finnugrisztika foglalkozik. Művelői, a finnugristák elsősorban magyar, finn és észt nyelvészek, de számos más országban is vannak finnugrista kutatók.

Tartalomjegyzék 1 Az elmélet története 2 A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai 2.1 A finnugor nyelvek jellemzői 2.2 Nyelvrokonságmondatok 2.2.1 Vogul-magyar 2.2.2 Osztják-magyar 2.2.3 Finn-magyar 2.2.4 Permi-magyar 2.2.5 Finn-mari (cseremisz) 3 A rekonstruált finnugor alapnyelv 4 A finnugor őshaza elmélete 5 A finnugor őshaza és nyelvrokonság kritikái 5.1 Válasz a bírálatokra 5.2 Nyelvészeti kritikák 6 Lásd még 7 Források 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Az elmélet története

A finnugor nyelvrokonságot először a magyar Szamosközy István történetíró vetette fel a 16. században. Ekkor még csak az obi-ugorok és a magyarok nyelvrokonsága merült fel.

1671-ben Georg Stiernhielm svéd tudós beszámolt a lapp, észt és finn nyelv hasonlóságáról, illetve a finn és magyar közti hasonló szavakról. A német Martin Vogel szintén kísérletet tett a finn, lapp és magyar nyelvek rokonítására.

A finnugor rokonság elmélete a 18. században alakult ki. 1717-ben Olaf Rudbeck svéd professzor körülbelül száz szóegyezést talált a finn és a magyar között, amiből a nyelvészek többsége 40-et még ma is elfogadhatónak tart.

A finnugor elmélet tudományos kutatásának kiindulópontja Sajnovits János 1770-ben megjelent latin nyelvű tanulmánya volt, Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum Idem Esse, azaz A lapp és a magyar nyelv azonosságáról, mely mai szemmel nézve is tartalmaz figyelemre méltó elemeket. Nyilvánvaló hibái közül az egyik, hogy az állítólag hasonló szavakat ragozva újra beleteszi a szólistába, így többszörözve meg az ilyen szavak számát. Sajnovicsot Hell Miksa a bécsi udvari csillagvizsgáló vezetője kérte fel, hogy legyen segítője egy északi expedícióban. A csillagászati megfigyelések szüneteiben tanulmányozta Sajnovics a lappok nyelvét és életét. Hazatérése után visszatért a csillagászathoz és a matematikához, nyelvészeti tanulmányokkal többé nem foglalkozott.

1790 körül Göttingában a kolozsvári orvos, Gyarmathi Sámuel az némelyek által magyarellenesnek ítélt Schlözer befolyására tanulmányt írt Affinitas címmel, melyben a magyar és az északi nyelvek hasonlóságát ecseteli. A következő lépés Hunfalvy Pál 1851-es akadémiai bejutása volt, aki barátját, a 23 éves Budenz Józsefet Magyarországra hívta Göttingából.

Budenz mintegy 20 éven keresztül a finnugrisztika legnagyobb magyarországi szaktekintélyének számított, és nagyban hozzájárult az elmélet elterjesztéséhez. Ez a finnugor elmélet korabeli és mai ellenfelei szerint az osztrák hatalmi-politikai célok érdekeit, a magyar nemzeti büszkeség letörését célozta, mások szerint azonban mai tudásunkkal is összefér, és a kortárs magyar kutatók közül a legtöbben ezt vallják.

Magyarországon a 18. századig a magyarság szkíta, illetve hun eredetének elmélete volt elfogadott. A 18–19. századi magyar közvélemény ellenállással fogadta a kizárólagos északi rokonság gondolatát, mivel sokak szerint ez egyben a magyar múlt meghamisítását is jelentette. (Ekkor még a tudományban sem különböztették meg a nyelvrokonságot és a genetikai-antropológiai rokonságot.) Vámbéry Ármin 1869-ben megjelent Magyar és török-tatár szóegyeztetések című tanulmánya nyomán kirobbant az ugor-török háború néven elhíresült nyelvtudományi vita, melynek során Joseph Budenz és Hunfalvy Pál cáfolatai után végül Vámbéry elállt elméletétől, mely szerint a magyar török eredetű nyelv volna.

[szerkesztés] A finnugor nyelvrokonság bizonyítékai

A finnugor nyelvek rokonsága a nyelvi rendszer hasonlóságával (toldalékok használata, nyelvtani nemek hiánya stb.), főként pedig az alapszókincs összevetésével és a rendszeres hangmegfelelésekkel (pl. a magyar f hangnak más finnugor nyelvekben rendszeresen p felel meg, a magyar h-nak k stb.) igazolható.

[szerkesztés] A finnugor nyelvek jellemzői

• nagyszámú toldalék használata, vagyis agglutináció
• számos nyelvtani eset használata (az indoeurópai 4-7 esetnél jóval több, a magyarban például 18)
• magánhangzó-harmónia (hangrend) az ősi szavaknál
• nincs nyelvtani nem
• a jelző megelőzi a jelzett szót
• a jelző nincs egyeztetve a jelzett szóval, pl. gyönyörű kuvaszokat és nem "gyönyörűeket kuvaszokat" (egyes balti-finn nyelveknél van egyeztetés, de a kutatások szerint ez későbbi fejlemény)
• számnevek után egyes szám áll (sok ember, nem "sok emberek")
• a névszói állítmány gyakorisága (azaz a kopula hiánya), például Pista tanár, nem "Pista tanár van"
• birtokos személyragozás (kutyám, kutyád stb.)
• a birtoklást a habere ('birtokolni') ige nélkül, birtokos személyjellel és részeshatározóval fejezzük ki (például Nekem van lovam, nem "Én birtoklok lovat")
• tárgyas igeragozás (az ugor nyelvekben és néhány további uráli nyelvben)

Megjegyzendő, hogy valamennyi fenti vonás (a tárgyas igeragozás kivételével) az altaji nyelvekre is jellemző, lásd: Urál-altáji nyelvcsalád.

60 véletlenszerűen kiválasztott alapvető szó összehasonlítása

A szavak kiválasztása a magyar nyelvből történt a 207 legalapvetőbbnek ítélt fogalmat tartalmazó Swadesh-lista alapján. A szavak között vannak névmások, kérdőszavak, a testrészek, rokonság, természeti jelenségek, érzékelés és fő tevékenységek (jön, megy, mond, tud, lát). Az összehasonlított nyelvek a finnugor nyelvek négy fő csoportját képviselik: ugor csoport - magyar, balti-finn csoport - észt, "volgai" csoport - mordvin, permi csoport - komi.

Mivel a szavak kiválasztásánál az volt a szempont, hogy azok alapvető jelentésűek legyenek, és nem az, hogy rokonságban álljanak, ezért így láthatóvá válik, hogy az egyes nyelvek alapszókincsében milyen arányban szerepelnek a hasonló alakú, azonos jelentésű szavak. Ezek közül vastag betűvel ki vannak emelve azok, amelyek mind a négy nyelvben azonos kezdőhangúak. (Ez a szavak rokonságának nem feltétele, de statiszikai alapon nem lehet véletlen egyezés, ha többször is előfordul.)

A mordvin és komi nyelv cirill betűs szavai után dőlt betűvel a megközelítő kiejtés magyar fonetikus átírásban.

Forrás: Wikisource: a finnnugor nyelvek 207 alapvető szavának összehasonlító listája

Magyar	Észt	Mordvin (erza dialektus)	Permják komi	Swadesh-lista szerinti sorszám
én	mina	мон mon	ме me	1
te	sina	тон ton	тэ te	2
ő	tema, ta	сон szon	сійö szijö	3
mi	meie, me	минь min	ми mi	4
ti	teie, te	тынь tün	ти ti	5
ők	nemad, nad	сынь szün	найö najö	6
ez	see	те te	тайö tajö	7
az	too	што sto	сійö szijö	8
ki?	kes?	кие? kie?	коді? kodi?	11
mi?	mis?	мезе? meze?	мый? müj?	12
nem	mitte	а, аволь, эзь a, avol, ez	абу abu	16
egy	üks	вейке vejke	öти öti	22
kettő	kaks	кавто kavto	кык kük	23
három	kolm	колмо kolmo	куим kulm	24
négy	neli	ниле nile	нёль nöl	25
öt	viis	вете vete	вит vit	26
ember	isik	ломань loman	морт mort	38
gyerek, gyermek	laps	эйкакш ejkaks	челядь cseljagy	39
feleség (-né, nej)	naine	ни ni	гöтыр götür	40
férj	abikaasa, mees	мирде mirde	верöс verösz	41
anya	ema	(тиринь) ава (tirin) ava	мам mam	42
apa	isa	тетя tetya	бать baty	43
fa	puu	чувто csuvto	пу pu	51
bőr	nahk	киське kiszke	ку ku	62
vér	veri	верь ver	вир vir	64
csont	kont, luu	ловажа lovazsa	лы lü	65
haj	juuksed	черь cser	юрси jurszi	71
fej	kőrv	пиле pile	пель pel	73
szem	silm	сельме szelme	син szin	74
orr	nina	судо szudo	ныр nür	75
száj	suu	курго kurgo	вом vom	76
fog	hammas	пей pej	пинь pin	77
nyelv	keel	кель kel	кыв küv	78
láb, lábfej	jalg	пильге pilge	кок kok	80
kéz	käsi	кедь ked	ки ki	83
szív	süda	седей szedej	сьöлöм szölöm	90
inni	jooma	симемс szimemsz	юны junü	92
enni	sööma	ярсамс jarszamsz	сёйны szöjnü	93
látni	nägema	неемс neemsz	аддзыны addzünü	101
hallani	kuulma	марямс marjamsz	кывны küvnü	102
tudni	teadma	содамс szodamsz	тöдны tödnü	103
aludni	magama	удомс udomsz	узьны uznü	107
élni	elama	эрямс erjamsz	овны ovnü	108
(meg)halni	surema	куломс kulomsz	кувны kuvnü	109
jönni	tulema	самс szamsz	локны loknü	122
feküdni	valetama	кенгелемс kengelemsz	куйлыны kujlünü	123
ülni	istuma	аштемс (озадо) astemsz (ozado)	пукавны pukavnü	124
állni	seisma	аштемс (стядо) astemsz (sztjado)	чеччавны cseccsavnü	125
adni	andma	максомс makszomsz	сетны szetnü	128
mondani	ütlema	меремс meremsz	шуны sunü	140
nap	päike	чипай, чи csipaj, csi	лун lun	147
hold	kuu	ков kov	тöлысь tölüsz	148
csillag	täht	теште teste	кодзув kodzuv	149
víz	vesi	ведь ved	ва va	150
kő	kivi	кев kev	из iz	156
föld	maa	мода moda	мусяр muszjar	159
ég	taevas	менель menel	енэж enezs	162
szél	tuul	варма varma	тöв töv	163
tűz	tuli	тол tol	би bi	167
éj	öö	ве ve	вой voj	177

[szerkesztés] Nyelvrokonságmondatok

[szerkesztés] Vogul-magyar

Hurem né vitnel huligel husz hul pugi.

Három nő a vízből hálóval húsz halat fog.

Hurem-szát-husz hulach-szem empem viten eli.

Háromszázhúsz hollószemű ebem vízen él.

[szerkesztés] Osztják-magyar

Pegte lau lasinen menl tou szilna.

Fekete ló lassan megy a tó szélén.

Forrás: [1]

[szerkesztés] Finn-magyar

Jään alla talvella elävät kalat uiskentelevat.

Jég alatt télen eleven halak úszkálnak.

Kivistä verinen oli vävyn käsi.

Kövektől véres volt veje keze.

Orvon silmä kyyneliä täynnä.

Árva szeme könnyel tele.

Kuka meni meidän edessämme?

Ki ment mielőttünk?

Miniäni antoi voita.

Menyem adott vajat.

Forrás: [2]

[szerkesztés] Permi-magyar

Munnü kolö. (komi)

Mününü kule. (udmurt)

Menni kell.

[szerkesztés] Finn-mari (cseremisz)

Padassa on kuusi kalaa.

Poδəšto kut kol ulo.

Tuli palaa ja siksi lumi sulaa.

Tul jüla δa satlan lum šula.

A fenti mondatoknál, mint az összehasonlító nyelvészetben általában, nem a hasonlóságnak van bizonyító érvénye, sem a különbségeknek nincs cáfoló ereje (hiszen egy nyelvcsalád tagjaiból épp úgy lesznek önálló nyelvek, hogy az idők folyamán különféle változások zajlanak le bennük, melyek révén eltávolodnak egymástól): a nyelvészet a rendszeres hangmegfeleléseket fogadja el döntő érvként, amit az uráli nyelvcsalád tagjai közt is meg lehet figyelni. A hasonlóság véletlen és rendszertelen is lehet, de az azonos típusú hangmegfelelések rendszeres előfordulása minimálisra csökkenti a véletlen esélyét. Ilyenek például a p ~ f (pl. pegte ~ fekete, pugi ~ fog), k ~ h (kalat ~ halak), t ~ z (viten ~ vízen), mp ~ b (empem ~ ebem), nt ~ d (antoi ~ adott) stb., amelyek kb. ezer, alapvető jelentésű szónál következetesen megfigyelhetőek, mi több, fonológiailag értelmes, önálló rendszert alkotnak.

[szerkesztés] A rekonstruált finnugor alapnyelv

Az alapnyelv rekonstruált szókincsének kutatása során a kutatók a következő szótagszerkezeteket különítették el:
(példaként finn szavak állnak)
Jelölések: C - mássalhangzú V - magánhangzó

• CVCV kala
• CVCCV kolme
• VCCV yksi
• VCV emä
• CV me
  
  

[szerkesztés] A finnugor őshaza elmélete

A szókincsbeli egyezések és a rendszeres hangmegfelelések alapján a 19-20. századi nyelvészek rekonstruálták azt a feltételezett ősnyelvet, amit a mintegy 6000 évvel ezelőtt még együtt élő „finnugor ősnép” beszélhetett. A finnugor őshaza széles körben elterjedt elmélete szerint e népek évezredekkel ezelőtt közös területen éltek, majd vándorlásaik során elváltak egymástól.

Az őshaza pontos helyét a nyelvészek részben a régészeti kutatások, részben a kimutatható alapszókincs segítségével próbálják meghatározni. Például megnézik, hogy egyes közös eredetű növény- és állatnevek milyen éghajlatú és földrajzi adottságú területre utalnak.

[szerkesztés] A finnugor őshaza és nyelvrokonság kritikái

A finnugor őstörténet elmélete ellen a bírálói sok érvet felhoznak, így például a régészeti alátámasztottság hiányát, továbbá a néprajzi, zenei és kulturális kapcsolatok hiányát is^[forrás?]. Az őshaza-elmélet elleni legsúlyosabb érv az, hogy a finnugor nyelvű népek között az embertani jellegeiket tekintve nem mutatható ki szoros genetikai kapcsolat^[forrás?]. Ennek ugyanis az antropológiai kutatások ellentmondanak.^[forrás?] Sőt a legújabb DNS alapú kutatások a finnugor nyelvű népek genetikai rokonságát szintén nem támasztják alá. Így például az időben is közelebbinek (i. e. 1. évezred) gondolt ugor nyelvi csoport tagjai, a magyarság és a vogulok, osztjákok között sem.^[forrás?] Ugyanakkor más biológiai kutatások viszont ki tudtak mutatni genetikai rokonságot a honfoglaló magyarok és a mai dél-uráli népek között.^[1]

Más alternatív kutatók szerint a finnugorizmus aluldeterminál, nem veszi figyelembe a magyarnak a más nyelvekkel való kapcsolatát („A finnugor elmélet aluldeterminál. Nem lehet olyan lexikai párhuzamokat izolálni, amelyek csak a finnugor nyelvekre érvényesek és más eurázsiai nyelvekre nem, mint például az altáji nyelvekre, törökre, mongolra, stb.” in Marácz László: A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból).^[forrás?] A finnugor-magyar nyelvi kapcsolatok szerintük tagadhatatlanok, de ez nem zárja ki a más nyelvekkel való rokonságot, és a kapcsolat magyarázata, oka, iránya nem tisztázott, mint ahogy a magyar nyelv egyéb nyelvekhez való viszonya sem elég föltárt.^[forrás?]

[szerkesztés] Válasz a bírálatokra

A bírálókkal szemben a finnugor őshaza elméletének hívei azzal védekeznek, hogy ezek a bírálatok vagy nem nyelvi jellegűek, vagy pedig nem alkalmazzák az (elsősorban indo-európai nyelvekre kidolgozott) összehasonlító nyelvészet eszközeit. A nem nyelvi jellegű kritikák (régészet, néprajz, antropológia) jogosságát ugyan általában elfogadják, de szerintük ezek nem feltétlenül döntőek, figyelembe véve, hogy az őshaza-elmélet szerint az egyes népek igen régen elváltak egymástól (i. e. 4. évezred!) A genetikai kapcsolat hiányát sem tartják döntő ellenérvnek, ugyanis az egyes finnugor népek a történelem során rendkívül sok más eredetű népcsoporttal érintkeztek, a magyarság például különböző török és szláv népekkel, németekkel, románokkal élt együtt és keveredett.

[szerkesztés] Nyelvészeti kritikák

A finnugor elméletet a nemzetközi összehasonlító nyelvészeti kutatások legújabb eredményei alapján ma már egyre több^[forrás?] nyelvész is támadja. Szerintük a rendszeres hangmegfelelések „törvényei” nem természeti törvények, legfeljebb tendenciák. Az ezekre épített nyelvrokonításokat ezért igen ingatagoknak tartják, sőt maguknak a nyelvcsaládoknak a létjogosultságát is kétségbe vonják. Hiszen ahogy a népek eredete sem fa szerkezetű, egyenes leszármazású, úgy a nyelvek is keveredtek egymással, eredetük nem egyenes leágazás, hanem sok-sok keveredés, hatás összessége. Ebben a kérdésben jelenleg heves vita^[forrás?] folyik a nemzetközi nyelvészkörökben.

A finnugrisztika képviselői a legutóbbi időkben már maguk is megosztottnak mutatkoznak a nyelvrokonság léte és szorossága kérdésében^[forrás?]. A finnugor nyelvrokonság helyett egyesek^[forrás?] az Eurázsia nagy területein elterjedt ősi közvetítő nyelvet feltételeznek, amelyből számos jövevényszó került az egymással eredetileg semmilyen rokonságban nem álló, legkülönbözőbb népcsoportok nyelvébe.

[szerkesztés] Lásd még

• Finnugor nyelvek
• Finnugrisztika
• Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról
• Uráli nyelvcsalád
• Urál-altáji nyelvcsalád

[szerkesztés] Források

• Csepregi Márta (ed.): Finnugor kalauz. Budapest: Panoráma, 1998., ISBN 9632438620
• A magyar szókészlet finnugor elemei. Etimológiai szótár. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1967-1978.

1. ^ "A férfi csontvázak esetében viszont négyből háromnál megtalálható az eltérés, ami bizonyítja, hogy a honfoglaló magyarok jelentős része urali eredetű.", Kevesen voltak a honfoglaló magyarok, index.hu, 2007. január 31.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Finnugor linkgyűjtemény
• Sajnovics János: Bizonyítás, hogy a magyarok és lappok nyelve ugyanaz (1770)
• Magyar Tudományos Akadémia
• A Helsinki Egyetem
• Bécsi Egyetem Finno-Ugristik Intézete
• Weöres Gyula a finn és a magyar nyelv kapcsolatáról (angol nyelvű)
• Vége a finnugor–magyar eredetelmélet egyeduralmának? – rádióbeszélgetés az ELTE orientalistájával (Magyar Katolikus Rádió, Délutáni Találkozás).