Francis William Aston

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Francis William Aston (Harbone, 1877. szeptember 1. – Cambridge, 1945. november 20.): Nobel-díjas angol fizikus, a tömegspektrográf megalkotója.

[szerkesztés] Élete

A család hét gyereke közül harmadikként született. A Harborne-i Vicarage Iskolában és a Malvern főiskolában tanult, ahol érdeklődése a tudományok felé fordult. 1894-ben végzett a Mason Főiskolában (Később a birminghami egyetem lett), ahol kémiát tanult Frankland és Tilden professzornál, fizikát pedig Poynting professzornál.

Ösztöndíjat kapott 1898-ban, hogy elvégezhesse kutatásait a borkősav savszármazékok optikai kellékekkel való vizsgálata tárgyában. Ebben az időben az akadémia laboratóriumában dolgozott.

1903-ban a Birminghami Egyetem dolgozott és kutatott, érdeklődése a sugárzások felé fordult.

1909-ben elfogadta Sir J.J.Thomson meghívását, hogy Cambridgeben, a Cavendish Laboratóriumban dolgozzon. Ez alatt az idő alatt azonosította a neon két izotópját professzorával.

Az I. világháború alatt a Légierőnél szolgált, Farnboroughban, ahol megismerte a repülőgépek szerelését, de tanulmányozta az atmoszférikus hatásokat is.

1919-ben visszatérve a Cavendish Laboratóriumba professzorként és igazgatóként foglalkozott azzal a problémával, hogy szétválassza a neon izotópjait.

Gyakorlatias ember lévén megépítette és kifejlesztette a tömegspektrográfnak nevezett készüléket, mellyel aztán igazolta, hogy a különböző tömegű atomok és molekulatöredékek szétválaszthatóak, és tömegük megmérhető. A természetben előforduló 287 csak tömegükben különböző atommag közül 217-et ő fedezett fel. Felállította az egész-szám szabályt: minden izotóp atomsúlya egész szám, ha az oxigén tömegszáma állandó egész szám.

Kutatásait és eredményeit a Királyi Akadémián, a Filozófiai Magazinban tette közzé. Könyvet írt (1922-ben Izotópok címmel, az 1923-ban „Anyagok szerkezete a világegyetemben” címmel). 1922-ben Kémiai Nobel-díjat kapott a "nagyszámú nem-radiaktív elem izotópjainak felfedezéséért és az egész-szám szabályért".

1927-ben felfedezte, hogy tömeghiány mutatkozik, ha egy olyan magnak határozza meg a tömegét, amelyik két másik mag egyesítésének tekinthető, mely felfedezése vezetett el a kötési energia értelmezéséhez is.

A Királyi Akadémia tagja (1921) volt.

Az Orosz Akadémia tiszteletbeli tagja, a Birminghami egyetem doktora és a Dublini Egyetem doktora.

Aston agglegény volt, és lelkes sportember, síelt, úszott, teniszezett, zeneszerető volt, zongorázott, hegedült és csembalózott.

1942-ben, mintegy összegzésként megjelentette a "Mass Spectra and Isotopes" című könyvét.

Cambridge-ben 1945. november 20-án halt meg.

A tömegspektrográfot széles körben alkalmazzák jelenleg is számos területen (anyagvizsgálat, geológia, a kémia, a biológia és a magfizika).