Habsburg-Lotharingiai Ferenc Károly főherceg

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Habsburg-Lotharingiai Ferenc Károly József főherceg (Erzherzog Franz Karl Joseph von Österreich) (Bécs, 1802. december 17. – Bécs, 1878. március 8.) osztrák főherceg, II. Ferenc német-római császár második fia, Ferdinánd császár öccse, I. Ferenc József császár és I. Miksa mexikói császár apja.

Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Származása 1.2 Házassága, gyermekei, utódai 1.3 Lemondása trónigényéről 2 Irodalom

[szerkesztés] Élete

[szerkesztés] Származása

Ferenc Károly főherceg édesapja II. Ferenc (1768–1835) német-római császár, magyar és cseh király (1804 után I. Ferenc néven osztrák császár), édesanyja Ferenc császár második felesége, Mária Terézia császárné, Nápoly-Szícíliai királyi hercegnő volt. Anyjának szülei: a Bourbon-házból való I. Ferenc Nápoly és Szicília királya és felesége, Habsburg-Lotharingiai Mária Karolina főhercegnő. Ferenc császár elsőszülött fia, Ferenc Károly bátyja, a valószínűleg gyengeelméjű és uralkodásra alkalmatlan Ferdinánd főherceg 1835-ben I. Ferdinánd néven Ausztria császára lett (1830 óta V. Ferdinánd néven magyar király).

[szerkesztés] Házassága, gyermekei, utódai

Ferenc Károly főherceg 1824. november 4-én Bécsben feleségül vette Zsófia Friderika bajor királyi hercegnőt (1805–1872), a Wittelsbach-házból való I. Miksa bajor királynak, és második feleségének, Karolina bajor királynénak leányát. Házasságukból 5 élő gyermek született, akik közül négyen érték meg a felnőtt kort.

• Ferenc József főherceg (1830–1916), később I. Ferenc József osztrák császár, magyar és cseh király,
  • aki 1854-ben feleségül vette Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnőt, Miksa bajor herceg (Max Joseph in Bayern) és Ludovika Vilhelmina bajor királyi hercegnő (Ludovika Wilhelmina von Bayern) leányát.

• Ferdinánd Miksa főherceg (1832–1867), később I. Miksa néven Mexikó császára,
  • aki 1857-ben feleségül vette Sarolta belga királyi hercegnőt, I. Lipót belga király és második felesége, Mária Lujza belga királyné (Louise-Marie Thérèse d'Orléans) leányát. Nem született gyermekük.

• Károly Lajos főherceg (1833–1896), akinek
  • első felesége (1856) Margit Karolina szász királyi hercegnő (Margarete Karoline von Sachsen) (1840–1858) volt, I. János szász király (1801–1873) és Amália Auguszta bajor hercegnő (1801–1877) leánya,
  • második felesége (1862) Mária Annunciáta nápoly-szicíliai királyi hercegnő (Maria Annunciata di Borbone due Sicilie) (1842–1871) volt, II. Ferdinándnak (1810–1859), Nápoly és Szicília királyának, és Habsburg-Lotharingiai Mária Terézia Izabella főhercegnőnek (1816–1867) leánya.
  • harmadik felesége (1873) Mária Terézia portugál infánsnő (Maria Theresa von Portugal) volt, (1855–1944), I. Mihály portugál királynak (1802–1866) és Adelheid Zsófia Löwenstein-Wertheim-Rosenberg hercegnő (1831–1909) leánya.

• Mária Anna Karolina főhercegnő (1835–1840), meghalt négyévesen.
• Egy halva született fiú (*/† 1840. október),
• Lajos Viktor főherceg (1842–1919). Homoszexuális volt, nem nősült meg, nem születtek gyermekei.

Ferenc Károly és Zsófia házassága sokáig gyermektelen maradt. Az első fiú, Ferenc József főherceg (a későbbi császár) csak a házasság hatodik évében született meg, nagy nehézségek árán, több elvetélt terhességet követően. Zsófia főhercegnét gyakran és hosszan kellett kezeltetni a Bad Ischl-i gyógyfürdőkben. Következő fiai, Miksa és Károly Lajos két, majd három évvel ezután születtek. Lajos Viktor tizenkét évvel később jött a világra.

Bécsben az a pletyka kapott lábra, hogy a két legidősebb fiú apja talán nem is Ferenc Károly, Zsófia férje, hanem inkább Wasa Gusztáv svéd királyi herceg vagy a fiatalon elhunyt Napóleon Ferenc reichstadti herceg. E pletykát alátámasztani látszik, hogy sem Ferenc József, sem legidősebb öccse, Miksa arcvonásai nem hordozzák a Habsburgok tipikus jellegzetességeit (pl. a duzzadt alsóajkat).

Egyetlen leányuk, Mária Anna Karolina (1835–1840) nagybátyjához, Ferdinánd császárhoz hasonlóan epilepsziában szenvedett, és négyéves korában meghalt.

[szerkesztés] Lemondása trónigényéről

Mivel kizártnak tűnt, hogy Ferdinándnak utódja szülessék, ezért öccsét, Ferenc Károly főherceget, Zsófia főhercegné férjét tekintették a császári trón várományosának. Azonban sem Ferenc Károly, sem fia, Károly Lajos főherceg nem mutattak érdeklődést államügyek iránt. A becsvágyó, tehetséges ás kíméletlen Zsófia főhercegné befolyása alatt álló udvari kamarilla 1848. december 2-án Olmützben puccsszerűen lemondatta az uralkodót. A trónöröklés törvényes rendjében Ferenc Károly következett volna, felesége, Zsófia erélyes követelésére azonban ő maga is lemondott trónigényéről legidősebb fia, Ferenc József javára. Az uralkodóváltás megmentette a forradalmaktól veszélyeztetett birodalmat és a Habsburg-dinasztiát.

Ferenc Károly politikai tevékenységének hatása Ausztria történelmében jelentéktelen, bár tagja volt a Metternich által létrehozott államértekezletnek (Staatskonferenz), amely a császár helyett a valódi irányító hatalmat gyakorolta (sokan az államértekezlet tagjait az udvari kamarillapolitika csinálóival azonosítják). Helyette energikus felesége, Zsófia főhercegné politizált és intrikált, előbb férje, majd fia mögé rejtőzve.

Második fiát, Ferdinánd Miksa („Max”) főherceget, aki 1864-ben III. Napóleon francia császár ösztönzésével és katonai támogatásával I. Miksa néven Mexikó császára lett, 1867-ben a köztársaságiak elfogták és kivégezték. Ő volt Zsófia főhercegné kedvenc gyermeke. Az anya ezt a csapást sohasem heverte ki teljesen.

Ferenc Károly főherceg túlélte feleségét, és valamennyi leánytestvérét. 1878-ban halt meg Bécsben. Fiai – a kivégzett Ferdinánd Miksa főherceg kivételével – túlélték apjukat. Leszármazottai jelentős politikai szerepekhez jutottak. Legidősebb fiának, Ferenc József császárnak halála után harmadik fiának, Károly Lajos főhercegnek unokája, Károly lett az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója.

[szerkesztés] Irodalom

• Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 9632807146
• A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy), 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879