I. Ferenc

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A további jelentéseket lásd a(z) I. Ferenc (egyértelműsítő lap) oldalon.

Ferenc magyar király (Firenze, 1768. február 12. – Bécs, 1835. március 2.), II. Ferenc néven német-római császár, cseh király, majd 1804-től I. Ferenc néven osztrák császár. Eredeti teljes nevén Habsburg-Toscanai Ferenc József Károly osztrák főherceg. József nádor testvérbátyja.

[szerkesztés] Élete

Ferenc József Károly főherceg édesapja Lipót toszkánai nagyherceg (1747–1792), a későbbi II. Lipót német-római császár, magyar és cseh király, édesanyja Mária Ludovika spanyol infánsnő (1745–1792), a későbbi császárné volt. Ferenc az uralkodópár 16 gyermeke közül a legidősebb fiúként született, A magyar királyi trónust 1792. március 1-jén foglalta el, 1792. június 6-án koronázták meg Budán.

24 évesen örökölte meg apja császári trónját. 43 évnyi uralkodásával (1792-1835) egyike volt a leghosszabb ideig uralkodó magyar királyoknak. A Napóleon által kikényszerített 1806. évi lemondásáig ő viselte utolsóként a német-római császári címet is. 1804-ben megalapította az örökletes osztrák császári címet (az Ausztriai-házat), és I. Ferenc néven Ausztria császára lett.

Német-római császárrá koronázták 1792. július 14-én Frankfurt am Mainban, cseh királlyá koronázása 1792. augusztus 9-én Prágában történt meg. Elődje a magyar trónon II. Lipót, utódja V. Ferdinánd volt.

Ferenc uralkodása alatt rendkívül fontos törvények születtek Magyarország számára, és a bécsi udvar által II. József (a "kalapos király") alatt folytatott magyarellenes politika végre alábbhagyott.

Az 1792. évi VII. törvénycikk "A magyar nyelv tanitásáról és használatáról", például, kimondta a következőket: "...Ő királyi felsége helyeslésével határozzák a karok és rendek, hogy a magyar nyelv tanitása ez ország határai között ezentul rendes tantárgy legyen, hogy ily módon bizonyos idő lefolyása alatt lassankint közhivatalt az ország határain belül csak olyanok nyerjenek, a kik egyéb, rendesen elvégzett tanulmányaik mellett a hazai nyelv ismeretét is a tanárok bizonyitványával igazolni tudják. A kapcsolt részekben pedig maradjon rendkivüli tantárgynak. Azok a külföldiek azonban, a kik a közmüveltségi tudományok tanulása végett látogatják a magyar egyetemet, vagy az akadémiákat, és nem szándékoznak valaha ez országban alkalmaztatást nyerni: a magyar nyelv tanulásának kötelezettsége alól mentessenek föl."

Az 1792. évi XI. törvénycikk "Erdélyről, valamint a Magyarországot illető vármegyék és kerületek visszacsatolásáról és bekeblezéséről" a következőkről rendelkezett: "Habár az 1741:18. czikkelyben is határozott szavakkal el van ismerve, hogy Erdélyt Ő felsége, mint a magyar Szent Koronához tartozó országot, magyar királyi minőségében birja: mégis a karok és rendek ez iránt tett előterjesztéséhez Ő szent felsége kegyesen hozzájárulván, határoztatik, hogy az országnak Erdélylyel való szorosabb egyesülése érdemét a közpolitikai országos bizottság tárgyalás alá vegye, s arról a jövő országgyűlésen jelentést tegyen."

Az 1792. évi IX. törvénycikk "Hogy a magyar és határőrvidéki ezredekhez fő- és törzstisztekül született magyarok választassanak s ezredtulajdonosokul kineveztessenek, valamint a katonai fiatalságnak a katonai akadémiákban való neveléséről" a következőket rendelte el: "A karok és rendek az iránt tett alázatos előterjesztésére, mely szerint a magyar és határőrvidéki ezredekhez fö- és törzstisztek választásánál, és az ezredtulajdonosok kinevezésénél a született magyarok első sorban vétessenek tekintetbe, és hogy a katonai akadémiákban a magyar ifjuság is képeztessék a hadi szolgálatra: Ő szent felsége a karok és rendek kivánságát jogosnak ismervén el, egyszersmind kegyelmesen elhatározni méltóztatott, hogy ámbár viszont a német ezredekben fő- és törzstiszti minőségben magyarok tényleg alkalmazva vannak, mindazonáltal Ő felsége ugy a magyar, mint a német ezredekben létező katonatisztek tényleges számáról magának a szükséges értesitést bekivánandja, s azután ugy fog intézkedni, hogy a helyes arány föntartásával a panasz további oka megszüntettessék, s annálfogva a született magyarok azon biztos reménytől vonzatva lépjenek a katonai pályára, hogy érdemeikhez képest magasabb fokozatokra fognak eljutni; de arról is kegyesen intézkedni fog, hogy a magyar katonatisztek fiainak, a mennyire lehetséges, alkalom nyujtassék magukat a katonai akadémiákban hadi szolgálatra kiképezniök."

Előző uralkodó:
II. Lipót

Magyarország
uralkodója
1792 – 1835