A bolygó neve: Halál
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| A bolygó neve: Halál | |
| Rendező: | James Cameron |
|---|---|
| Producer: | Gale Anne Hurd Walter Hill David Giler Gordon Carroll |
| Forgatókönyvíró: | James Cameron Walter Hill David Giler |
| Főszerepben: | Sigourney Weaver Michael Biehn Lance Henriksen Carrie Henn |
| Zene: | James Horner |
| Operatőr: | Adrian Biddle |
| Jelmeztervező: | Emma Porteus |
| Vágó: | Ray Lovejoy |
| Forgalmazó: | 20th Century Fox |
| Bemutató: | 1986. július 18. |
| Időtartam: | 137 perc (moziváltozat) / 154 perc (rendezői változat) |
| Díj(ak): | ld. „Fontosabb díjak és jelölések” című fejezetnél |
| Nyelv: | angol |
| IMDb | |
A bolygó neve: Halál (Aliens) 1986-ban készült színes, amerikai akcióhorror. Előzménye: A nyolcadik utas: a Halál (1979), folytatásai: A végső megoldás: Halál (1992), Feltámad a Halál (1997), Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen (2004). James Cameron alkotása nagyobb sikernek bizonyult, mint az első rész, ráadásul számos rajongó és jó néhány kritikus szerint jobb is annál. 1991-ben lézerlemezen hozták először forgalomba a bő negyedórával hosszabb rendezői változatot, amely ma már jószerivel ismertebb, mint az eredeti moziverzió.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A történet
57 év telt el azóta, hogy a Nostromo űrhajó legénységét egy ismeretlen földönkívüli lény elpusztította, ám Ellen Ripley hadnagynak végül sikerült kilöknie a világűrbe. Ripley mentőkabinját a több évtizedes kozmikus sodródás után megtalálják, ám a Földön hitetlenkedve fogadják történetét a félelmetes lényről, amelynek ereiben vér helyett sav folyik. A hitetlenség fő oka, hogy a bolygón, amelyen valaha a Nostromo a titokzatos tojásokat találta, már évek óta emberi kolónia található, s a telepesek addig semmilyen nyomát nem találták idegen lények jelenlétének. Hamarosan azonban megszakad a kapcsolat a kolóniával. A Társaság megbízottja, Carter Burke felkéri Ripley-t, hogy egy kommandós expedíció tanácsadójaként térjen vissza a bolygóra, hogy felderítsék, mi történt az emberekkel. A rémálmokkal küszködő Ripley vállalja a megbízást azzal a feltétellel, hogy az expedíció a lények elpusztítására megy, s nem azért, hogy esetleg a Földre hozzák őket. A marcona tengerészgyalogosok félvállról veszik a Ripley által elmondottakat, s vakon bíznak korszerű fegyvereik erejében. A bolygón a kolónia teljesen kihalt, a telepesek eltűntek. A kommandó a laboratóriumban, üveghengerekbe zárva talál néhány arctámadót. Mindez megerősíti Ripley gyanúját arról, hogy mi történhetett. Sejtelmei beigazolódnak, mikor találnak egy túlélőt: egy kislányt, akinek sikerült megmenekülnie az idegen lények elől. Érzékelők segítségével a tengerészgyalogosok a telepesek nyomára akadnak. Már késő: egy nő kivételével mindannyian halottak. A katonák saját szemükkel láthatják, amint a nő mellkasából megszületik egy idegen lény, melyet azonban sikerül elpusztítani. Ekkor viszont elszabadul a pokol. Mintha megelevenednének a falak, mindenhonnan óriási földönkívüliek támadnak a katonákra, akik hullanak, mint a legyek. Az expedíció tapasztalatlan parancsnokának tehetetlenségét megelégelve Ripley egy páncélozott járműben maga indul a túlélők kimentésére. Sikerül is kihoznia néhány tengerészgyalogost. Elhatározzák, hogy a lehető legsürgősebben távoznak a bolygóról, melyet a világűrből fel fognak robbantani. A terv azonban meghiúsul: egy földönkívüli ugyanis bejut a leszállóegységbe, megöli a pilótákat, s a jármű felrobban. Ripley-ék a bolygón rekednek, s heteket kéne várniuk egy újabb mentőexpedíció érkezéséig. Visszatérnek a kolóniára, elbarikádozzák magukat, s megpróbálják felvenni az egyre kilátástalanabbnak tűnő harcot az idegen lények ellen. Az ellenség viszont nem csak a falakon kívül van: valakinek nagyon is érdeke, hogy a földönkívüliek a védelmi vonalon belülre kerüljenek…
[szerkesztés] Így készült a film
[szerkesztés] Sztoritervezetek
James Cameron 1983 szeptemberében kezdett foglalkozni az akkor még Alien II címet viselő projekttel. Az első vázlatokban még nem szerepelt Burke figurája. Szövege egy részét egy dr. O’Niel nevű szereplő mondta, aki nem vett volna részt az expedícióban. Ripley lánya életben maradt, s egy képtelefonos beszélgetésben azzal vádolta volna anyját, hogy elhagyta őt az űrutazás miatt. A bolygó neve LV-426 helyett Acheron lett volna. Láthattuk volna azt is, hogy az idegenek fészkénél az egyik tojásból egy arctámadó Newt apjának az arcára ugrik, majd a később odaérkező mentőexpedíció tagjait is megtámadják a tojásokból kiugró lények. A földönkívüliek egy szúrással megbénítják az embereket, mielőtt megölnék vagy gubóba zárnák őket. A cselekmény során Ripley, Newt és Hicks is gubókba kerültek volna. A foglyul ejtett emberekből különböző idegen lények születtek volna: a harcos változatnál kisebbek, illetve albínók. Bishop megtagadja, hogy leszálljon a bolygón és kimentse a három főszereplőt, mondván, hogy túl nagy a kockázat. Ripley végül a telepesek hajójával tért volna vissza a Sulacóra.
Már az első szkripttervezetek is nagyon hasonlítottak a kész filmre, de néhány jelenetet mégis kihagytak.
- Egy futurisztikus miliőben játszódó zuhanyjelenetben Ripley további részleteket közöl a kommandósokkal az arctámadóról, kb. úgy jellemezve azt, mint egy „két lábon járó nemi szerv”. Hudson erre így reagál: „Akárcsak te, Hicks.”
- Harminc atmoszféra-feldolgozó egység van a bolygón, de a kész filmben csak egyet látunk.
- Newt kijelenti, hogy szeretne Ripley lánya lenni. Bishop a szűk alagútban találkozik egy idegen lénnyel. (Ez a jelenet a végső forgatókönyvben is szerepel, de a film egyik változatába se került bele.)
- A második szállítóhajó automatikusan tankol, mielőtt Bishop vezérlése alatt elhagyja a Sulacót.
- Sem a moziváltozatban, sem a rendezői változatban nem látható az a leforgatott jelenet, amelyben Ripley rátalál Burke-re egy gubóban, s gránátot ad neki, hogy megölhesse magát. Cameron állítólag azért hagyta ki a jelenetet, mert úgy ítélte meg, hogy Burke átalakulása az előző részhez képest túl gyors lett volna, hiszen abban Kane arcáról hosszabb idő után vált le az arctámadó.
[szerkesztés] Egyedi óhajok
Miközben folytak a gázsitárgyalások Sigourney Weaverrel, a stúdió utasította Cameront, hogy készítsen alternatív cselekménytervezetet Ripley karaktere nélkül. Cameron ezt megtagadta, mondván, hogy az egész sztori Ripley-re épül, s személye nélkülözhetetlen. Weaver egyébként eleinte nem akarta elvállalni a folytatást, mert félt, hogy karaktere kidolgozatlan, rosszul megírt lenne, de Cameron elképzeléseinek ismeretében végül aláírta a szerződést. Közölte viszont a rendezővel, hogy három dolgot semmiképp nem akar csinálni a filmben: fegyvert használni, meghalni és idegen lénnyel szerelmeskedni. Első kívánságát nem tudták figyelembe venni, s a másik kettőre is végül sor került a későbbi folytatásokban.
[szerkesztés] A stáb
Hicks szerepét James Remar játszotta volna, de néhány nap után lecserélték Michael Biehnre. A hivatalos indok a Remar és James Cameron közötti „művészi nézeteltérések” voltak. A Remarral készült képsorok némelyikét azonban felhasználták a végső változatban, ahol a karakter távolról és/vagy hátulról látható. A tengerészgyalogosokat játszó színészek kéthetes felkészítésen vettek részt az S. A. S. (a brit antiterrorista kommandó) egységében, s el kellett olvasniuk Robert A. Henlein Starship Troopers című regényét is. (Ebből készült Paul Verhoeven 1997-es filmje, a Csillagközi invázió.) Michael Biehn hiányzott a kiképzésről, mivel ő később került a stábba. A kéthetes felkészítésen Sigourney Weaver, Paul Reiser és William Hope sem vett részt. Cameron ugyanis úgy gondolta, hogy az általuk játszott karaktereknek a kommandósoktól való elkülönülése ezzel is jobban kifejezésre jut: Ripley (Weaver) tanácsadóként van jelen, Burke (Reiser) anyagi érdekből, Gorman (Hope) pedig kezdő hadnagyként, aki beosztottjainál is kevesebb harci tapasztalattal rendelkezik.
Dick Bush operatőrt egy hónappal a forgatás kezdete után Cameron elbocsátotta, mert elégedetlen volt a világítással. Az a hír járta, hogy a két férfi gyűlölt együtt dolgozni. Cameron Derek Vanlintet próbálta szerződtetni, de őt nem érdekelte a munka, viszont maga helyett Adrian Biddle-t ajánlotta.
James Horner azt nyilatkozta, hogy James Cameron rendkívül kevés időt adott neki a filmzene megírására. A produkció utómunkálatai során annyira kiéleződtek köztük az ellentétek, hogy Horner elhatározta, soha többé nem fog Cameronnal dolgozni. A rendezőnek viszont annyira tetszett Hornernek A rettenthetetlenhez (1995) írt zenéje, hogy felkérte a Titanic (1997) zenéjének megkomponálására is.
[szerkesztés] Érdekességek
- James Cameron és az egyik producer, Gale Anne Hurd 1985 és 1989 között házasok voltak. Kapcsolatuk a Terminátor (1984) forgatása során kezdődött.
- Carrie Henn teljes neve: Caroline Marie Henn. Mindenféle színészi tapasztalat nélkül kapta meg Newt szerepét, és más filmben azóta se játszott. Filmbéli bátyját igazi bátyja, Christopher játszotta, de a kissrác jelenetei csak a rendezői változatban szerepelnek.
- Michael Biehn teljes neve: Michael Connell Biehn. Szerepelt Cameron előző (Terminátor) és következő (A mélység titka, 1989) filmjében is.
- Lance Henriksen szerepelt Cameron előző két filmjében, a Piranha 2-ben (1981) és a Terminátorban.
- Jenette Goldsteinnek ez volt az első filmje. Cameron a Terminátor 2 – Az ítélet napja (1991) és a Titanic című filmjeiben is szerepeltette.
- Az őrmestert játszó Al Matthews (*1944) volt a valóságban az első néger tengerészgyalogos, akit őrmesterré léptettek elő a vietnami harctéren teljesített szolgálatáért.
- Tip Tipping (1958–1993) eredeti neve: Tim Tipping. Egy baleseteket rekonstruáló televíziós showműsor felvételei közben hunyt el: ejtőernyős zuhanás közben nem nyílt ki az ejtőernyője.
- James Cameron több díszlettervezővel konzultált arról, hogyan nézzen ki az a hajó, amellyel a kommandósok a Sulacóról a bolygóra érkeznek. Számos sikertelen terv után végül egy ún. Apache helikoptermodell és más alkatrészelemek felhasználásával saját maga készített egy modellt a tervezett díszlethez.
- Szó volt arról, hogy H. R. Gigert ismét felkérik, hogy ehhez a filmhez is készítsen terveket, de Cameron megvétózta az ötletet. Közölte, hogy csupán a szörnykirálynő alakja igényelne tervezést, ahhoz viszont ő már addigra készített néhány rajzot.
- James Cameron a színészek öltözékét személyes jellegű feliratokkal látta el. Bill Paxton páncélján például a Louise felirat volt olvasható, mivel ez a színész feleségének keresztneve. Cynthia Dale Scott sisakján a Blue Angel (Kék Angyal) felirat szerepelt. A színésznő filmbeli karakterét ugyanis Dietrich-nek hívták, s Marlene Dietrich híres szerepe volt a Kék Angyal.
- Sigourney Weaver előző filmje, a Diplomás utcalány forgatásának befejezése csúszott, ezért a színésznő a tervezettnél három héttel később tudott csak Cameron rendelkezésére állni. Emiatt a stáb kénytelen volt a forgatást azzal az egyetlen jelenettel kezdeni, melyhez nem volt szükség Weaverre: az idegen lények első, nagyszabású támadásával.
- A legtöbb filmhez hasonlóan A bolygó neve: Halál jeleneteit sem időrendben vették fel. A realitás érdekében Cameron utolsónak vette fel azt a jelenetet, melyben először látjuk a tengerészgyalogosokat. A színészek ekkor már hónapokat töltöttek együtt, s így köztük is kialakult az a bajtársiasság, amelyet ebben a jelenetben érzékeltetni kellett.
- Lance Henriksen dupla kontaktlencsét akart viselni abban a jelenetben, amelyben laboratóriumi munkáját kis időre félbeszakítja egy betoppanó tengerészgyalogos, s ő ijesztő pillantással néz rá. A lencsékkel érkezett a felvételre, de Cameron nem egyezett bele azok használatába, mondván, hogy Henriksen már addig is elég hátborzongatóan játszotta a karaktert.
- Csupán két tengerészgyalogosnak (Crowe és Wierzbowski) nincsen szövege: ők az első áldozatok között vannak, s mindössze a film elején láthatók néhány képsoron.
- A tengerészgyalogosok átalakított M–1 ballisztikus sisakot viseltek.
- Az M–56 fegyvereket, valamint a bázist őrző automata fegyvereket a német MG 42 gépfegyver alapján tervezték.
- A kommandósok által használt fegyver lényegében egy Thompson M1A1 gépfegyver volt egy alatta elhelyezett Frenchi SPAS 12 vadászpuskával.
- A film vége felé látható liftjelenetben Ripley a brit fegyveres erőknél használt „szimatszatyrot” viseli.
- Egyes jelenetekben Sigourney Weaver egy Newtról mintázott bábut vitt a karjaiban Carrie Henn helyett.
- Anyagi okok miatt a film elején tükröket használtak, hogy azok segítségével a Sulaco fedélzetén található hibernáló ágyakból többet tudjanak mutatni, mint amennyi valójában volt.
- Jerry Goldsmithnek A nyolcadik utas: a Halálhoz írt zenéje hallható abban a jelenetben, amelyben a szörnykirálynő elől menekülő Ripley és Newt a liftre várakozik. A két jelenet felépítése is hasonló: elkezdődött a visszaszámlálás a végső robbanáshoz, csak A bolygó neve: Halálban Ripley nem egyedül próbál menekülni.
- A forgatás során háromféle füstöt is használtak, de ezek egyikét azóta tilos alkalmazni filmforgatásokon.
- Amikor Vasquez a légaknában egy idegen lényre lő egy kézipisztollyal, a szerepet játszó Jenette Goldstein nem tudta megfelelően használni a fegyvert, ezért Gale Anne Hurd helyettesítette azokon a képkockákon, melyeken a fegyver tüzelés közben látható.
- A Sulaco padlórácsozatának megalkotásához felhasználták A nyolcadik utas: a Halálból megőrzött kelléket.
- A Nostromo mentőhajója, a Narcissus eredeti modelljei és tervrajzai nem kerültek elő, ezért a tervezők A nyolcadik: utas a Halál megtekintése révén rekonstruálták a Narcissus modelljét és belső terét.
- Az egyik laboratóriumi hengerben talált élő idegen lény (az arctámadó) mozgatására ugyanazt a módszert használták, mint Cameron első filmjében, a Piranha 2-ben az egyik repülő hal esetében. Minden egyes lábat külön ember mozgatott, s külön személy volt a farok mozgatására is: összesen kilenc emberre volt szükség ebben a jelenetben.
- Az egyik jelenetben Ripley-re ráugrik az egyik arctámadó, miután ő működésbe hozta a tűzriasztót, amely vizet spriccelt szét a helyiségben. Cameron a speciális effektekért felelős szakemberektől olyan modellt kért, ami alkalmas arra, hogy a Ripley felé történő mozgást végrehajtsa. A leugrást az asztalról a rendező fordított irányú filmezéssel oldotta meg. A modellt az asztal aljához helyezték, majd visszarántották. Az epizódot visszafelé vágták be a filmbe, s ezért úgy látszott, mintha a lény ugrana az asztalról. Gondot jelentett viszont, hogy a cselekmény szerint ekkor már spriccelt a víz a mennyezetből, ezért a visszafelé játszott képkockákon a vízcseppek is ellentétes irányba mozogtak. A trükk végül annyira rövid ideig tart, hogy ez nem vehető észre.
- A felvételek befejezése után az egyik díszlet annyira épségben maradt is, hogy a Batman (1989) című filmben is felhasználták.
- Ebben a filmben hangzik el először a Társaság neve: Weyland Yutani. A név jól olvasható a falakon és a berendezési tárgyakon a rendezői változat azon jelenetében, amely az LV–426-on játszódik az idegen lények megjelenése előtt. Állítólag Weyland Yutaninak hívták Ridley Scott korábbi szomszédját, akit a rendező nem kedvelt, s azzal kívánt neki emléket állítani, hogy egy gátlástalan konszernt nevezett el róla. A jól hangzó anekdota ellenére a nevet valójában Ron Cobb alkotta. (Cobb tervezte egyébként a Nostromót és a legénység egyenruháit is.)
- Joseph Conrad Nostromo című novellájának címéből származott az első rész űrhajójának a neve. Ugyancsak e novellából való az itteni űrhajó, a Sulaco neve is: Conradnál így hívták a várost.
- Bishop saját beültetett programjáról elmondott szavai megegyeznek a robotika három törvénye közül az elsővel, amelyet Isaac Asimov fogalmazott meg műveiben.
- Abban a jelenetben, melyben Burke és Ripley a nő pszichológiai kiértékelését beszélik meg, egy People magazin látható az asztalon.
- A rendezői változat egyik jelenetében a Ripley lányát ábrázoló képen valójában Weaver édesanyja, Elizabeth Inglis látható.
- A harcoló idegen lényekével szemben a szörnykirálynő fogazata áttetsző.
- A telepesnő melléből kirobbanó idegen lénynek jól láthatóan karjai voltak. A nyolcadik utas: a Halálban megszületett idegen lénynek is lettek volna, de Ridley Scott akkor úgy döntött, hogy az ne legyen látható.
- A Bishop által bemutatott késes mutatvány Roman Polanski Kés a vízben (1962) című filmjében volt látható először. John Carpenter Sötét csillag (1974) című művének egyik szereplője is előadja, s ugyanúgy elvéti, mint itt Bishop. A motívum az Alien vs. Predator – A Halál a Ragadozó ellen (2004) című filmben is szerepel.
- A film mindkét változatában a 15 perces visszaszámlálás jelenete csakugyan 15 percig tart.
- A film egyik jelenetében Newt megharapja Hicks kezét. A Hickset játszó Michael Biehn James Cameron két másik filmjében (Terminátor, A mélység titka) is olyan karaktereket játszik, akiknek a kezét egy másik szereplő megharapja.
- A DVD korszakban sokan felemlegették, hogy A bolygó neve: Halál képe feltűnően szemcsés. Ez azonban nem véletlen: az alkotók ezzel a módszerrel kívánták elérni, hogy a néző ne vegye észre a felvételekhez nélkülözhetetlen különféle kábeleket és az időnkénti háttérvetítést.
- A legtöbb jelenetet „éles”-ben, utólagos trükkök nélkül vették fel. Ripley és a szörnykirálynő harcát 5 napig forgatták. Cameron előbb felvette Sigourney Weaver és egy hatalmas bábu „küzdelmét”, majd ezt kiegészítette olyan képsorokkal, melyekben kb. egyméteres bábuk küzdenek méretarányos díszletek között.
[szerkesztés] Rendezői változat
A moziváltozat megtekintése után Sigourney Weaver azzal fenyegetőzött, hogy nem fog több alien-filmet elvállalni, ha nem kerül a közönség elé a rendezői verzió is. Kompromisszumos megoldásként 1991-ben a film speciális változatát kiadták lézerlemezen. A bővebb változat elején látható egy jelenet, amely az LV-426-on játszódik, az idegen lények támadása előtt. Láthatjuk Newtot, a testvérét és a szüleit, amint az ismeretlen űrhajó felderítésére indulnak, s az apát a polipszerű lénnyel az arcán hozza vissza a felesége, aki kétségbeesetten kér segítséget rádión. Megtudhatjuk, hogy Ripley-nek volt egy lánya, aki meghalt, miközben az anyja évtizedekig sodródott a világűrben. Részletesebben megismerhetjük a tengerészgyalogosok fegyvereit, s láthatjuk működés közben az idegenek behatolásának megakadályozására felállított automata lövegeket is. Magyarországon VHS-en jelent meg először a rendezői változat, majd kiadták DVD-n is.
[szerkesztés] Főszereplők
- Sigourney Weaver (Ellen Ripley)
- Carrie Henn (Rebecca „Newt” Jorden)
- Michael Biehn (Dwayne Hicks tizedes)
- Lance Henriksen (Bishop)
- Paul Reiser (Carter Burke)
- Bill Paxton (Hudson közlegény)
- William Hope (Gorman hadnagy)
- Jenette Goldstein (Vasquez közlegény)
- Al Matthews (Apone őrmester)
- Mark Rolston (Drake közlegény)
- Ricco Ross (Frost közlegény)
- Colette Hiller (Ferro tizedes)
- Daniel Kash (Spunkmeyer közlegény)
- Cynthia Dale Scott (Dietrich tizedes)
- Tip Tipping (Crowe közlegény)
- Trevor Steedman (Wierzbowski közlegény)
- Paul Maxwell (Van Leuwen)
[szerkesztés] Fontosabb díjak és jelölések
[szerkesztés] Oscar-díj
- 1987 díj Don Sharpe (legjobb hangeffektek)
- 1987 díj Robert Skotak, Stan Winston, John Richardson, Suzanne M. Benson (legjobb vizuális effektek)
- 1987 jelölés Sigourney Weaver (legjobb női főszereplő)
- 1987 jelölés Peter Lamont, Crispian Sallis (legjobb díszlet)
- 1987 jelölés Ray Lovejoy (legjobb vágás)
- 1987 jelölés James Horner (legjobb filmzene)
- 1987 jelölés Graham V. Hartstone, Nicolas Le Messurier, Michael A. Carter, Roy Charman (legjobb hang)
[szerkesztés] Golden Globe-díj
- 1987 jelölés Sigourney Weaver (legjobb női főszereplő – mozifilmek, drámai kategória)
[szerkesztés] BAFTA-díj
- 1987 díj Robert Skotak, Stan Winston, John Richardson, Brian Johnson (legjobb vizuális effektek)
- 1987 jelölés Graham V. Hartstone, Roy Charman, Don Sharpe (legjobb hang)
- 1987 jelölés Peter Robb-King (legjobb smink)
- 1987 jelölés Peter Lamont (legjobb produkciós tervezés)
Based on work by