Halda Alíz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Halda Alíz (Kürt, Csehszlovákia /ma Szlovákia/, 1928. április 5.) tanár, elsősorban ellenzéki tevékenysége és Gimes Miklóshoz fűződő kapcsolata révén ismert.

[szerkesztés] Élete

Szegény felvidéki családban született, mindkét szülőjét korán elvesztette. 1945-től él Budapesten, kezdetben gépíróként, szővőnőként, csomagolóként dolgozott. 1946 és 1949 között a Színművészeti Akadémia hallgatója, és ezzel egyidőben a NÉKOSZ tagja volt. 1947-től 1956-ig a Magyar Kommunista Párt (MKP), illetve a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja. 1949-1950-ben a Nemzeti Színház könyvtárosaként dolgozott. 1950-től 1955-ig, valamint 1956 szeptemberétől 1957 márciusáig a Magyar Rádió irodalmi osztályának szerkesztője. Első férjétől, Fekete Sándor újságírótól 1952-ben vált el. 1953 és 1958 között elvégezte az ELTE magyar szakát.

Az 1956-os forradalom idején már Gimes Miklósnak, a Szabad Nép újságírójának menyasszonya. Gimes a Nagy Imre körül szerveződő ellenzéki értelmiségi kör tagjaként részt vett a forradalomban, október 23. után a Magyar Szabadság című napilap szerkesztője lett. A forradalom leverése után, 1956. december 5-én letartóztatták és 1958. június 16-án a Nagy Imre-per harmadrendű vádlottjaként kivégezték. Halda a Gimeshez fűződő kapcsolata miatt évekig nem tudott elhelyezkedni, a Rádióból 1957-ben másodszor is elbocsátották. 1957 és 1962 között alkalmi munkákból élt, 1962-től 1983-ig, nyugdíjazásáig a Fényes Elek Szakközépiskola Leánykollégiumának igazgatója volt.

A hetvenes évek végén kapcsolódott be a részben ötvenhatos elítéltekből összetevődő demokratikus ellenzék tevékenységébe, amelyben a rendszerváltásig részt vett. 1988 és 1990 között a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) vezetőségi tagja, részt vett Nagy Imre és mártírtársai, köztük Gimes Miklós újratemetésének szervezésében. A Szabad Kezdeményezések Hálózata, majd 1988-ban az SZDSZ alapító tagja, 1991-től 1998-ig országgyűlési képviselő volt. 1999-től 2006-ig az SZDSZ Bp. XII. kerületi elnöke és a párt Országos Tanácsának tagja. 1996-ban Nagy Imre-emlékplakettel jutalmazták.

2002-ben megjelent, Magánügy című könyvében elsősorban Gimes Miklóshoz fűződő viszonyáról ír. Megrendítő hangon számol be arról, hogyan érintette a forradalom és a megtorlás kettejük kapcsolatát, valamint számos adalékkal szolgál a hatalmi rendszer működésének hátteréről. Könyve második kiadása az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójára jelent meg, a Klubrádió pedig háromrészes rádiójátékot készített regényéből.