Holics

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Holics (szlovákul Holíč, németül Holitsch, korábban Weisskirchen) város Szlovákiában a Nagyszombati kerület Szakolcai járásában. (Ne tévesszük össze Haliccsal!)

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Nevezetességei
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Szakolcától 6 km-re délnyugatra, a morva határon fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Mai neve a szlovák Holik személynévből származik, korábbi magyar neve Újvár volt. Korábbi német neve a régi magyar Fejéregyház név tükörfordítása.

Holics főtere

[szerkesztés] Története

Már a tatárjárás előtt vizivár állt itt, ekkor Fejéregyház volt a neve. A település a 11. században a vár körül alakult ki. Első említése 1205-ben Wywar néven történik. 1228-ban II. András király határállomást létesített itt. Új vára a Morva partján a sasvári határispánság váraként épült 1256 előtt Sasvár helyett. Kezdetben királyi birtok volt, de még 1299 előtt Csák Máté szerezte meg. 1314-ben Luxemburgi János cseh király ostromolta a Csák Máté kezén levő várat, de a csehek csak ennek halála után 1321-ben tusták elfoglalni. 1332-ben békekötéssel került vissza Magyarországhoz. A település a [[14. század] folyamán fontos határmenti kereskedelmi központtá fejlődött. 1389-ben Luxemburgi Zsigmond a Stíbor családnak adta. A vár uradalma ekkor már eléggé kiterjedt volt, északon a cseh határig, keleten Szenicéig, nyugaton a Morva folyóig ért. A várat 16. században várkastéllyá építették át. A 17. – 18. században a [[Czobor és a Bakics családok birtoka volt. 1736-ban a Habsburgoké lett, akik 1749 és 1754 között a várat kétemeletes nyaralónak építették ki külső várárkát feltöltötték ekkor kapta a település városi jogait. 1746-ban Lotharingiai Ferenc majolikagyárat alapított itt, melynek termékei híresek voltak. 1910-ben 5522 lakosából 4560 szlovák, 584 német és 266 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Szakolcai járásához tartozott.

[szerkesztés] Nevezetességei

Várkastélya egykor császári nyaraló volt, berendezése, bútorai ma is sértetlenek.
A kapucinusok templomát és kolostorát Lotharingiai Ferenc herceg építtette 1752 és 1755 között barokk-klasszicista stílusban. Mellékkápolnájábal áll a Fájdalmas Szűzanya szobra, amely eredetileg 1683 és 1782 között a brucki ágoston-rendi templomban volt búcsús tisztelet tárgya, ahonnan a rend feloszlatásakor egy özvegy megvásárolta, fia pedig, aki Holicsban volt káplán elkérte tőle a szobrot.
A Jézus Szíve templomot 1387-ben építették, eredetileg Szent Márton tiszteletére volt szentelve és 1780-ig plébániatemplom volt. A 17. század végén barokk stílusban építették át és tornyot építettek hozzá.
A Városháza épülete 1624-ben készült el, 1910-ben szecessziós stílusban építették át.
A Majolikagyárat a 18. század közepén Lotharingiai Ferenc építtette. 1783 és 1791 között tovább bővítették. 1836-tól kaszinó, valamint táncterem és színházterem működött benne.
A Lorettói kápolna eredetileg román stílusú templom volt és így a város legrégibb épülete. A 16. században ortodox templomként működött. Mai barokk formáját a 18. századi átépítéskor kapta.
A Szent Flórián kápolna a korábbi temetőkápolna helyén épült barokk-klasszicita stílusban.
A városnak 19. századi vizimalma és szélmalma is van.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Szakolcai járás települései

Szakolca (Skalica)

Egbell (Gbely) · Farkashelyvidovány (Dubovce) · Felsőlopassó (Lopašov) · Felsőrados (Radošovce) · Gázlós (Brodské) · Holics (Holíč) · Horvátberek (Mokrý Háj) · Kátó (Kátov) · Kisdiós (Oreské) · Kiskovalló (Koválovec) · Kispetrős (Prietržka) · Kopcsány (Kopčany) · Letenőc (Letničie) · Nagyúny (Unín) · Péterlak (Petrova Ves) · Radimó (Radimov) · Szentistváncoborfalva (Popudinské Močidľany) · Sziklabánya (Chropov) · Tövisfalva (Trnovec) · Várköz (Vrádište)