Jászó

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Jászó (szlovákul Jasov, németül Jossau) község Szlovákiában a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában. Jászóváralja tartozik hozzá.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Nevezetességei
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Kassától 22 km-re nyugatra a Kassai-medence délnyugati részén a Bódva partján hosszan elnyúlva fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve szláv jása (= erdei tisztás) főnévből ered, eredetileg a falu feletti mészkőhegy a Jászói-kő neve lehetett. Más feltevés szerint a magyar jó (= folyó) és aszó (= száraz völgy) összetétele.

[szerkesztés] Története

A régészeti leletek tanúsága szerint Jászó területén már az őskorban is éltek emberek és azóta területe megszakításokkal folyamatosan lakott. A jászói premontrei kolostort a 12. században Könyves Kálmán király alapította a középkorban országos jelentőségű hiteles hely, melyet még a 17. században is tornyokkal erődített fal övezett. Építését csak a tatárjárás szakította félbe és 1255 után fejezték be. A premontrei szerzetesek nyomában főként a Szepességből német telepesek érkeztek a faluba. A település 1290-ben számos kiváltságot (vásártartási jog, vámszedési jog, vadászati jog) kapott és gyorsan várossá fejlődött. Ekkor a település tulajdonképpen két részből állt. A Bódva jobb partján fekvő Jászóváralja és a bal parton fekvő Jaszóból. Jászó várát 1312-től Károly Róbert és a jászói konvent egyezsége alapján építték. 1390-ben Jazowara néven említik. A 15. század közepén a husziták foglalták el, de 1458-ban Rozgonyi Sebestyén visszafoglalta. Jászó 1394-ben évenkénti országos vásár megtartására szóló jogot kapott. A 15. században ellentét robbant ki a monostor és a város között a fizetendő adók és a monostornak végzett munkák miatt. A prépostságot 1619. szeptember 12-én Bethlen István serege pusztította. 1676-ban Teleki Mihály kurucai égették fel. Falai között noviciátus és hittudományi főiskola működött, melyet Kisdy Benedek egri püspök alapított a jezsuiták számára 1657-ben, de 1929-ben Gödöllőre költöztették. A régi monostor épületeit az 1740-es években lebontották és ezután 1750 és 1766 között építették fel a ma is látható későbarokk épületegyüttest. A település lakói főként mezőgazdaságból és bányászatból éltek. A hozzá tartozó bányákban vasat, rezet, ólmot bányásztak. A bányászati tevékenység különösen a 18. század végén lendült fel, 1780-ban nagyolvasztó is épült itt. A vaskohók mellett több kovácsműhely, fűrésztelep, téglagyár és malom is működött. 1910-ben a településnek 1361, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Cserháti járásához tartozott.

[szerkesztés] Nevezetességei

A premontrei kolostort a 12. században Könyves Kálmán király alapította, de csak a 13. század közepén készült el. A középkorban országos jelentőségű hiteles hely volt. Mai formáját a 18. századi újjáépítéskor nyerte el. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma 1970-ben leégett, különösen a freskók rongálódtak meg, de helyreállították. A monostor könyvtára 1802-ben épült.
A falutól délnyugatra emelkedő hegyen állnak Jászó várának romjai, melyet 1317 körül Károly Róbert emeltetett, királyi vár, a 15. század közepén a husziták birtokolták. 1685-ben Thököly foglalta el, 1707-ben pedig Rákóczié lett. A kuruc harcok után pusztult el.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Kassa-vidéki járás települései

Abaújharaszti (Chrastné) · Abaújnádasd (Trstené pri Hornáde) · Abaújrákos (Rákoš) · Abaújszakaly (Sokoľany) · Abaújszina (Seňa) · Abos (Obišovce) · Alsócsáj (Nižný Čaj) · Alsóhutka (Nižná Hutka) · Alsókemence (Nižná Kamenica) · Alsólánc (Nižný Lánec) · Alsómislye (Nižná Myšľa) · Alsótőkés (Nižný Klátov) · Apátka (Opátka) · Aranyida (Zlatá Idka) · Áj (Háj) · Ájfalucska (Hačava) · Balogd (Blažice) · Baska (Baška) · Bátyok (Bačkovík) · Benyék (Beniakovce) · Bocsárd (Bočiar) · Bódvavendégi (Hosťovce) · Bolyár (Boliarov) · Bölzse (Belža) · Budamér (Budimír) · Bunyita (Bunetice) · Buzita (Buzica) · Csécs (Čečejovce) · Debrőd (Debraď) · Enyicke (Haniska) · Eszkáros (Skároš) · Felsőcsáj (Vyšný Čaj) · Felsőhutka (Vyšná Hutka) · Felsőkemence (Vyšná Kamenica) · Felsőmislye (Vyšná Myšľa) · Felsőtőkés (Vyšný Klátov) · Füzérnádaska (Trsťany) · Garbócbogdány (Bohdanovce) · Gömörhegyvég (Poproč) · Györgyi (Ďurďošík) · Györke (Ďurkov) · Hatkóc (Hodkovce) · Hernádcsány (Čaňa) · Hernádgecse (Geča) · Hernádgönyű (Gyňov) · Hernádszentistván (Družstevná pri Hornáde) · Hernádszokoly (Sokoľ) · Hernádzsadány (Ždaňa) · Hilyó (Hýľov) · Idabukóc (Bukovec) · Izdobabeszter (Sady nad Torysou) · Jánok (Janík) · Jászó (Jasov) · Jászóújfalu (Nováčany) · Kalsa (Kalša) · Kassabéla (Košická Belá) · Kassamindszent (Valaliky) · Kassaolcsvár (Košické Oľšany) · Kecer (Kecerovce) · Kecerlipóc (Kecerovský Lipovec) · Kehnyec (Kechnec) · Kelecsenyborda (Košický Klečenov) · Királynépe (Kráľovce) · Kisida (Malá Ida) · Kisladna (Malá Lodina) · Kisszalánc (Slančík) · Koksóbaksa (Kokšov-Bakša) · Komaróc (Komárovce) · Lapispatak (Ploské) · Lapispatakújtelep (Nová Polhora) · Lengyelfalva (Košická Polianka) · Magyarbőd (Bidovce) · Makranc (Mokrance) · Mecenzéf (Medzev) · Méhészudvarnok (Dvorníky-Včeláre) · Migléc (Milhosť) · Modrafalva (Mudrovce) · Nagyida (Veľká Ida) · Nagyladna (Veľká Lodina) · Nagyszalánc (Slanec) · Ósva (Olšovany) · Ósvacsákány (Čakanovce) · Patacskő (Vtáčkovce) · Pány (Paňovce) · Péder (Peder) · Perény-Hím (Perín-Chym) · Petőszinye (Svinica) · Ránk (Rankovce) · Ránkfüred (Herľany) · Rás (Hrašovík) · Regeteruszka (Ruskov) · Reste (Rešica) · Rozgony (Rozhanovce) · Rudnok (Rudník) · Sároskőszeg (Kysak) · Sárosófalu (Opiná) · Semse (Šemša) · Somodi (Drienovec) · Stósz (Štós) · Szádelő (Zádiel) · Szalánchuta (Slanská Huta) · Szaláncújváros (Slanské Nové Mesto) · Szepsi (Moldava nad Bodvou) · Szeszta (Cestice) · Tarcavajkóc (Vajkovce) · Terebő (Trebejov) · Tizsite (Čižatice) · Torna (Turňa nad Bodvou) · Tornahorváti (Chorváty) · Tornaújfalu (Turnianska Nová Ves) · Újszállás (Nový Salaš) · Zsarnó (Žarnov)