Kába szentély

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Kába szentély a mekkai Nagy Mecset közepén.

A Kába szentély, vagy Kába (arabul:الكعبة ) ismert még mint al-Ka‘abatu’l-Musharrafat (arabul: الكعبة المشرًّفة), al-Baytu l-‘Atīq (arabul: البيت العتيق „Az első ház”), vagy al-Baytu’l-Ḥarām (arabul: البيت الحرام „A szent ház”) a mekkai al-Masjidu’l-Ḥarām, azaz a Nagy Mecset belső udvarán álló szentély, amelyben a rejtélyes Fekete követ őrzik. A Fekete kő, valamint a köré épült szentély és mecset az iszlám világ legfontosabb vallási műemléke, a muszlim közösség lelki hazája, a legszentebb hely. A kibla, a muzulmánok imádságának meghatározott iránya a világ minden pontjáról a Kába felé mutat. A hívők naponta ötször, a szentély felé fordulva mondják el imáikat és a Korán parancsa szerint ide zarándokolnak az iszlám év utolsó hónapjaiban, hogy teljesítsék a hádzzs, pontosan megszabott rituáléját.

Tartalomjegyzék

1 A Kába mérete és elhelyezkedése
2 A Kába szentély korai története
- 2.1 A muszlim álláspont
3 A Kábához kötődő szertartások szimbolikus számai
4 A Kába megtisztítása
5 A kibla és az ima
6 Lásd még
7 Hivatkozások
8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A Kába mérete és elhelyezkedése

A Nagy Mecset tágas, négyszögletes belső udvarának közepén, egy talapzaton áll a nagyjából kocka alakú – 12 méter hosszú, 10,5 méter széles, 15 méter magas –, kő- és márványtömbökből épült Kába szentély. (A „Kába” név az arab muka'ab, „kocka” szóból ered.) ^[1] Az épületet fekete brokátdrapéria borítja, amelyet a Koránból vett, ezüsttel és arannyal írott idézetek ékesítenek. A kiszva néven ismert leplet, évente cserélik. ^[2]

A szentély oldalait nagyjából a négy égtáj felé tájolták. A Kába szentély keleti sarokköve a Rukn-al-Aswad (a Fekete kő vagy al-Ħajaru l-Aswad), a híres meteorit; az északi sarok neve Rukn-al-Iraqi („Az iraki sarok”); a nyugati saroké Rukn-al-Shami („A levantei sarok”) és a déli fekvésű sarok neve Rukn-al-Yamani („A jemeni sarok”).

A Kába belsejébe a szentély észak-keleti falán, a földtől 7 láb magasan elhelyezett ajtó vezet. A bejáratot egy gurítható fa lépcsősor segítségével lehet elérni. „Leírását a titokteljes szent odúnak csak az igazhitűek után bírjuk” ^[3] A szentély belsejének padlóját, sakktábla szerűen lerakott márványkockák borítják. A belső fal alsó fele is márvánnyal borított, a felső részét zöld damaszt burkolja, amelyre arany betűkkel a Korán mondatait hímezték. A tetőt cédrusfa oszlopok tartják. Ma az épület üres – régebben a Kába szentek szentjében a zarándokok ajándékai, fogadalmi kincsek álltak. A szentélyben arany és ezüst lámpások világítanak és a burkolatokat illatos, szentelt olajjal ápolják. Ugyanezt az olajat használják kívül a Fekete kő „felkenésére”.

A (hibásan) Kába-kőnek nevezett kis méretű (30 cm széles, 40 cm hosszú) meteorit, - amelyhez több évezredes hiedelmek tapadnak - az épület ajtaja mellé van befalazva, egészen alacsonyan, hogy csak térdelve lehet megcsókolni. A Fekete kő több darabra törött, ezért vastag ezüstpánt tartja össze.

A hagyomány szerint a Kába szentélyt Ibrahim (Ábrahám) és fia Izmael emelte az igaz Istennek; a kocka formát az Omajjád kalifa, Abd al-Malik alakította ki, a nagy árkádos udvar pedig I. Szulejmán és II. Szelim idején épült.

Az udvarban a Kába mellett áll egy fa-pilasztereken nyugvó kupola: ez védi a Zemzem kút mitikus forrását, amelynek vizével évente háromszor megtisztítják a szentélyt. A Zemzem egykor Mekka egyetlen forrása volt és itt zajlott a hívők rituális tisztálkodása.

[szerkesztés] A Kába szentély korai története

A Kába történetének korai időszakáról igen keveset tudunk, de annyi bizonyos, hogy e helyet már az iszlám kialakulása előtt is szentélyként tisztelték, és a Kábához irányuló zarándoklatok már Mohamed ideje előtt is azzal végződtek, hogy a hívők megcsókolták a varázserejűnek tartott Fekete követ. Az erről szóló első feljegyzéseket Ptolemaiosz Mekkát bemutató, második századi írásaiban találjuk, „Macoraba” néven. ^[4] Eduard Glaser német történész nézetei szerint a Kaaba elnevezése az arab nyelv előtti, dél-arábiai vagy etiópiai mikrab szóból ered, amelynek jelentése templom.

[szerkesztés] A muszlim álláspont

Mohamed a Kába előtt

Az iszlám hagyomány szerint a Kába helyét Isten jelölte ki a Földön, neve al-Baytu l-Maˤmur, arabul: البيت المعمور „Allah háza”. A muszlimok úgy tartják Ádám emelte itt az első szentélyt. Majd – a Korán alapján – Ábrahám és fia, Izmael „megemelték a Kába alapjait”. Ennek jelentése nem teljesen egyértelmű, de a hívők értelmezése szerint, Ábrahám és fia újjáépítették azt a szent épületet, amelyet még Ádám emelt, s amelyből akkorra csak az alapok maradtak meg. [3]).

Mekka a Szíria, Mezopotámia és Dél-Arábia felé vezető karavánutak közelében fekvő oázis, már az i. e. 6. században is vásárhely volt. Az ott élő beduin törzsek több istent imádtak. Itt született meg 570-ben Mohamed, az iszlám prófétája, aki először 40 éves korában álmában látta meg Gábriel arkangyalt (Dzsibríl angyal), aki azt parancsolta neki, hogy kövesse Isten szavát. Miután több látomása volt, egy ideig prédikációkat tartott, amelyek annyira nem tetszettek a gazdag mekkai kereskedőknek, hogy 622-ben Medinába kellett menekülnie előlük. Medinában állította össze a Korán tanításait. Amikor Mohamed 630-ban hedsereg élén bevette Mekkát, megtisztította a Kábát a pogány bálványoktól, és meghonosította az Allahban való hitet. Ugyanakkor megtartotta a Fekete kő kultuszát: a követ az ég felé emelte, hogy megtisztítsa, és egy ezüstkeretbe foglalva a szentély délkeleti sarkában helyezte el. Nem törölte el a Kábához tartó évenkénti zarándoklat szokását sem, sőt kötelességgé, a vallás egyik alapelvévé tette (zarándoklat, hádzzs): minden jó anyagi körülmények között élő, egészséges muzulmán köteles életében legalább egyszer ellátogatni Mekkába.

[szerkesztés] A Kábához kötődő szertartások szimbolikus számai

Az iszlám vallás szent számai az ötös és a hetes. A vallásnak öt alapelve van (hitvallás, ima, alamizsna, böjt, zarándoklat), és a muzulmánoknak naponta ötször (hajnalban, délben, délután közepén, alkonyatkor, az éj leszálltakor) kell imádkozniuk, bárhol legyenek és bármivel foglalatoskodjanak. A zarándoklat öt napig tart. A hívők, a mekkai zarándoklat első napján hétszer körbejárják a Kába szentélyt, majd hétszer futnak végig a két közeli domb, az al-Szafa és az al-Marva közötti fedett folyosón, amellyel Hágár és Izmáel sivatagi vándorlására emlékeznek, majd az ötödik napon ismét hétszer járják körbe a Kábát. A zarándokok 7x7 (49) követ gyűjtenek össze, amelyekkel az út negyedik napján Minában jelképesen „megkövezik a démonokat”. Az ötös és a hetes számoknak engesztelő ereje van.

[szerkesztés] A Kába megtisztítása

A Nagy Mecsetnek nevezett óriási épületet, amelynek sarkaiban két-két minaret magasodik, évente kétszer a „Kába ceremoniális megtisztítása” alkalmából nyitják meg. Erre a szertartásra körülbelül tizenöt nappal a Ramadan hónapja, és ugyanennyivel az éves zarándoklat megkezdése előtt kerül sor.

A Kába szentély kulcsait a Banī Shaybat (arabul: بني شيبة) törzs őrzi. A törzs tagjai és a látogatók a Kába belsejében gyűlnek össze a szertartásra. A méltóságokból és külföldi diplomatákból válogatott kis csoport Mekka kormányzójának vezetésével lát hozzá az épület rituális megtisztításához, amelyhez egyszerű seprűket használnak.

[szerkesztés] A kibla és az ima

Az ima iránya

A muszlimok a Korán (Korán, 2:143-144) parancsa alapján naponta ötször arccal a Kába felé borulnak imára. Az imádság irányának elnevezése kibla. Míg a keresztények a kereszt felé, a zsidók nyugati fal vagy ismertebb nevén Siratófal felé fordulva mondják el imáikat, addig a muzulmánok a Kába szentély, fókuszában a Kába kő felé imádkoznak.

Kezdetben a kötelező imák iránya Jeruzsálem volt. Az iszlám hagyományai alapján, amikor Mohamed a medinai Al-Qiblatain mecsetben imádkozott, az Isten sugallatára jelölte ki Mekkát, azaz a Kába szentélyt annak az iránynak, amely felé az imádkozónak fordulnia kell. [4] A hívők egy része kibla-iránytűt használ, hogy bárhonnan pontosan meghatározhassa ezt az irányt, ami a mecsetek tájolásában is fontos tényező. Általában a mecset bejáratával szemben találjuk a Mekka felé mutató vonalra merőlegesen álló kibla-falat, amelynek közepén egy mélyedés, vagy falfülke is megerősíti a hívőket, hogy ez az ima irányát jelölő fal. A minaretek csúcsa is kibla pontként szolgál. [5].

Koordináták: é. sz. 21°25′21.15’’ k. h. 39°49′34.1’’