Kalidásza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kalidásza ( (कालिदास) (Kr. u. IV-V. század) szanszkrit költő

Az indiai irodalom egyik legnagyobb klasszikusa. Életrajzi adatai ismeretlenek, két eposza, két leíró költeménye és három színdarabja maradt fenn. Eposzai a késő epikus stílus jellegzetes termékei, amelyekben a cselekmény háttérbe szorul a díszítőelemek mögött. A „Kumára-szambhava" (A Hadisten születése) a Hadisten szüleinek, Síva istennek és Himálaja (Himalája leányának szerelmét mondja el 8 énekben. E művet egy későbbi, ismeretlen költő további 9 énekkel egészítette ki. A „Ranghu-vansa" (Raghu nemzetsége) a Rámájana címszereplőjének, Ráma királynak legendás elődeit és utódait sorolja fel 19 énekben. A „Méghadúta" (Felhőkövet) című, 111 versszakos leíró költeményében egy száműzött tündér üzen a szerelmesének a felhőkkel. A „Rítuhanszára" (Évszakok köre) című költeménye a hat indiai évszak leírása festői színekkel.

Drámai főműve, az „Abhidnyána-Sákuntala" (Sákuntala története) egy remete leányának és az erdőben vadászó királynak megismerkedését és házasságát meséli el. Kalidásza a témát a Mahábháratából merítette. Másik darabja, a „Málavikágnimitra" (Málaviká és Agnimitra), amely egy vígjáték, egy király és udvarhölgye kalandjairól szól. Mitológiai témát dolgoz fel a „Vikramórvasija" (A vitézséggel megszerzett Urvasi), amelyben egy király egy tündérleányt vesz feleségül, de egy átok következményeképp elveszíti, majd visszaszerzi.

Bizonytalan, hogy Kalidászától származik-e a „Sringára-tilaka" (Szerelem ékszere) című, 23 négysoros versből álló gyűjtemény.

Goldmark Károly (1830–1915) első jelentős művét, az 1865-ben bemutatott Sakuntala-nyitányt Kalidásza költeménye ihlette.

[szerkesztés] Források

• A buddhizmus kislexikona