Kosborfélék
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
 |
|||||||||||
 Pókbangó (Ophrys sphegodes)
|
|||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||
|
|
|||||||||||
Más rendszerezők
Legközelebbi felsőbb szintű taxon:
Rend:Orchidales Altaxonok:
- Legközelebbi felsőbb szintű taxon:
Sorozat:Gynandrae Altaxonok:
Alcsalád: Legközelebbi felsőbb szintű taxon:
Rend:Orchidales Borhidi három családra bontja az orchideákat: Apostasiaceae – Cypripediaceae – Orchidaceae Altaxonok:
- Legközelebbi felsőbb szintű taxon:
Rend:Orchidales Dahlgren három családra bontja az orchideákat: Apostasiaceae – Cypripediaceae – Orchidaceae Altaxonok:
850 nemzetség Legközelebbi felsőbb szintű taxon:
AsparagalesAltaxonok:
Alcsaládok[1]:Apostasioideae – Vanilloideae – Cypripedioideae – Orchidoideae – Epidendroideae |
|||||||||||
|
|||||||||||
|
|||||||||||
A kosborfélék vagy orchideafélék (Orchidaceae) több szempontból is a növényvilág legfigyelemreméltóbb családja. Megkapó szépségű virágaik, formai változatosságuk, speciális szaporodás-biológiájuk, életmódjuk miatt a botanikusok és a laikus érdeklődők közül sokan szentelnek megkülönböztetett figyelmet ezeknek a növényeknek. Az orchideafélék a növényvilág legnagyobb fajszámú családja közel 22 000 természetes módon kialakult fajjal, melyek között gyakran nehezen állapítható meg éles határvonal. Ez a hatalmas fajszám feltehetően az orchideafélék evolúció-történeti értelemben vett viszonylagos fiatalságából (a legrégebbi, bizonyosan orchideaként beazonosítható lelet „mindössze” 15 millió éves) eredő genetikai változékonyságnak köszönhető, melynek eredményeképp ebben a családban a nemzetségek közötti kereszteződés éppúgy előfordul, mint a normálistól eltérő színezettség (hipo- és hiperkrómia, olykor albinizmus). A fajok áttekinthetetlenségét fokozza az utóbbi évtizedekben mesterségesen előállított, évente akár több száz új hibrid és laboratóriumi körülmények között vegetatív úton előállított szín és alakváltozat.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Rendszerezés
Az orchideafélék rendszerezése a magas fokú variabilitás miatt nehézkes, az átmeneti alakok, hibridek száma nagy, az egy fajhoz tartozó egyedek is jelentősen eltérhetnek egymástól.
[szerkesztés] APG-rendszer
Az 1998-ban közzétett APG I és a 2003 publikált APG II osztályozások egyaránt a spárgavirágúak (Asparagales) rendbe helyezik a családot, öt alcsaládot különböztetve meg azon belül:
- Apostasioideae – Apostasia és Neuwiedia nemzetségek, összesen 16 faj.
- Vanilloideae – 15 nemzetség 180 faja, ebből a legnagyobb a Vanilla nemzetség 100 fajjal.
- Cypripedioideae – 5 nemzetség 130 faja. A legnagyobbak: Paphiopedilum 62 faj, Cypripedium 50 faj.
- Orchidoideae – 208 nemzetség 3630 faja. A nagyobb nemzetségek (zárójelben a fajszám):
- Habenaria (600), Caladenia (250), Platanthera (200), Pterostylis (200), Disa (165), Cynorkis (125), Orchis (125), Corybas (120), Goodyera (80-100), Satyrium (90), Disperis (85), Prasophyllum (80), Cyclopogon (75), Pelexia (75), Peristylus (75), Zeuxine (70), Diuris (55), Goodyera (55), Holothrix (55), Cheirostylis (50), Dactylorhiza (50), Thelymitra (50)
- Epidendroideae – 650 nemzetség 18.000 faja. A nagyobb nemzetségek (zárójelben a fajszám):
- Bulbophyllum (2035), Epidendrum (1500), Dendrobium (1400?), Pleurothallis (1000), Lepanthes (>800), Stelis (700), Oncidium (680?), Maxillaria (620), Masdevallia (410), Liparis (320), Malaxis (300), Crepidium (280), Dendrochilum (265), Calanthe (260), Acianthera (200), Coelogyne (200), Specklinia (200), Angraecum (200), Eulophia (200), Phreatia (190), Oberonia (175), Taeniophyllum (170?), Phreatia (160), Pinalia (160), Octomeria (150), Dracula (120), Encyclia (120), Trichosalpinx (110), Ceratostylis (100), Catasetum (100), Elleanthus (100), Glomera (100), Prostheacea (100), Sobralia (100), Platystela (75), Brachionidium (65), Appendicula (60), Callostylis (60), Neottia (60), Nervilia (60), Podochilus (60), Scaphyglottis (60), Sophronitis (60), Lepanthopsis (50), Restrepia (50)
Az APG által alcsaládként kezelt csoportok más szerzőknél családként szerepelnek.
[szerkesztés] Egyéb rendszerek
A korábbi rendszerezők többsége külön rendbe (Orchidales) helyezte a családot. Borhidi az Orchidanae főrend Orchidales rendjét három családra osztja:
- Aposztáziafélék (Apostasiaceae) – Papucsorchideafélék (Cypripediaceae) – Kosborfélék (Orchidaceae)
Ez a felosztás megegyezik Dahlgren rendszerével, aki a fenti családokba a következő nemzetségeket helyezi:
- Aposztáziafélék (Apostasiaceae) – Apostasia, Adactylus (=Apostasia?), Neuwiedia
- Papucsorchideafélék (Cypripediaceae) – 4 nemzetség 99 faja (két porzószál az ivaroszlop két oldalán):
- Cypripedium, Paphiopedilum, Phragmipedium, Selinipedium
- Kosborfélék (Orchidaceae) – 850 nemzetség, 20-35000 faj, közel 100 000 hibrid (egy porzószál az ivaroszlop közepén).
[szerkesztés] Gazdasági jelentőségük
Gazdasági jelentőségük korábban csekély volt, szinte csak a fűszerként használt vanília és néhány gazdag gyűjtő igényeinek kielégítésére szolgáló élő növény kereskedelmére korlátozódott. Mivel a legutóbbi időkig az orchideák szaporítása megoldhatatlannak tűnő nehézségekbe ütközött, a növények eredeti élőhelyükön való begyűjtése, az „orchideavadászat” komoly üzletággá fejlődött, hatalmas károkat okozva ezzel a vadon élő állományokban. Az orchideák különleges életmódjuk miatt, melynek során általában egy társ gombafaj közreműködését (mikorrhiza) igénylik életben maradásukhoz, mesterséges körülmények között nehezen tarthatók. Valószínű, hogy a trópusokon begyűjtött növények java része már az Európáig, vagy Észak-Amerikáig tartó hosszú hajóút során, vagy ha valami csoda folytán az utat túlélték, a hozzá nem értő vevő otthonában elpusztult. Az utóbbi időben, különösen az egyre kifinomultabb szaporítási technológiáknak köszönhetően jelentősen fellendült az új hibridek és változatok nemesítése, és az új módszerekkel nagy tömegben előállított növények dísznövényként, illetve vágott virágként való értékesítése.
[szerkesztés] Jellemzők
[szerkesztés] Virág
Egyszikűekről lévén szó, az orchideák virágtakarólevelei egyneműek, azaz nem különülnek csészére és pártára, virágtakarót két körben elhelyezkedő 6 db lepellevél alkotja. Ennek ellenére, mivel a külső kör levelei gyakran zöldes színűek, nem feltűnőek, gyakran nevezik ezeket csészének (szepalum), a belsőket pedig szirmoknak (petalum). A lepellevelek gyakran nagyon különböznek egymástól, legfeltűnőbb közöttük a belső kör mézajakká módosult egyik levele, mely a virág 180°-os elfordulásának eredményeképpen általában lent található, ritkán (360°-os elfordulás mellett) fent. Az említett elcsavarodás gyakran jól megfigyelhető a virág kocsányán. A virág szimmetriája kétoldali részarányos, az alsó állású magház a 3 termőlevél alsó részéből nő össze, a termőlevelek felső része (a bibeszál és a bibe) a porzókkal összenőve az ivaroszlopot vagy bibeoszlopot (gynostemium) alkotja. A porzók száma alapján egyes szerzők a családot három kisebb családra bontották:
- Apostasiaceae – 3 porzó, a pollenszemek nem tapadtak össze, a magház három rekeszű
- Cypripediaceae – 2 porzó, a pollenszemek összetapadtak
- Orchidaceae – 1 porzó, a pollenszemek polliniummá nőttek össze.
sepalum dorsale=felső külső lepellevél, anthera=porzó a polliniumokkal, rostellum=csőröcske, petalum dextrum=jobb oldali belső lepellevél, labellum=mézajak, sepalum laterale dextrum=jobb alsó külső lepellevél, sepalum laterale sinistrum=bal alsó külső lepellevél, rostellum=, stigma=, columna=ivaroszlop, ovarium=magház, ovula=magkezdemény(ek)
A három család közül a legutolsó (Orchidaceae) esetén (az APG a három családot összevonja szintén Orchidaceae néven) a termőt és az ivaroszlop egy részét alkotó 3 termőlevél egyike csőrszerűen meghosszabbodik (rosztellum), vége egy vagy két tapadókoronggá (viszcidium) alakul – ezek sokszor a növény és egy adott rovarfaj koevolúciójának az eredményei. Megporzáskor ezek a tapadókorongok a pollenszemekből összeálló polliniummal együtt tapadnak a megporzó rovarra[2]. A pollenszemek összetapadása az orchideák „mindent vagy semmit” szaporodási stratégiájának megfelelően az értékes pollen biztos célbajuttatását igyekszik biztosítani. A mézajak gyakran alakul át kiöblösödő rovarcsapdává, vagy hátsó részén sarkantyú alakul ki, melyben a rovarok csalogatásáshoz szükséges nektár, vagy pollenszerű képződmény (pszeudopollen) gyűlik össze. A polliniumok és a táplálékként felkínált anyagok elhelyezkedése, elkülönülése biztosítja a pollen fizikai behatások elleni védelmét. Sok orchideafaj semmit sem kínál cserébe a rovarnak, ezek olykor a rovar fajtársát, vagy nektárt termelő más növényeket utánoznak (részletesen lásd: Szaporodás).
A magyarországi kosborfélék virágzatának morfológiai bélyegei
[szerkesztés] Magvak
Az orchideák egyedi szaporodásmódjának szerves részeként a magvak nagy számban (toktermésenként 1000–4 millió), ugyanakkor rendkívül kis méretben termelődnek. A magvakat a szél terjeszti, szikanyagot (endospermium) nem tartalmaznak, vagyis semmiféle tartalék tápanyaggal nem rendelkeznek. A csírázáshoz ezért minden orchideafaj számára szükséges a mikorrhizális szimbionta gombával (ezek bazídiumos gombák) való kapcsolat, a növény egyedfejlődése során ebben a korai szakaszban függ legnagyobb mértékben a gombától. Ha a találkozás megtörténik, a mag csírázásának első lépéseként egy halvány szerkezet, az orsó alakú protokorm alakul ki, melynek megerősödése évekig is eltarthat, ez alatt a növény tulajdonképpen a gombán élősködik. Ezen időszak eltelte után kezdenek kialakulni a gyökerek és a leveles hajtások.
[szerkesztés] Levél
Az orchideafélék levelei osztatlanok, a száron két sorban, vagy szórtan állnak, általában ülők, vagy kissé szárölelők, vagy csak tőlevelek vannak.
[szerkesztés] Gyökér
A gyökérzet általában erős, vastag, tápanyagok raktározására is alkalmas, elágazások nélküli gyökerek által alkotott mellékgyökérrendszer. A fán lakó (epifita) életmódú fajok gyökerei gyakran a fakéregre tapadnak (jól megfigyelhető a szobanövényként egyre népszerűbb Phalaenopsis esetén), vagy szabadon lelógnak (például Vanda). Különösen a gyökerek csúcsán figyelhető meg, hogy a gyökerek tartalmaznak klorofillt, vagyis részt vesznek az asszimilációban. A gyökér további részeit általában egy ezüstfehér színű réteg, a nedvesség esetén itatósként, szárazság esetén viszont párologtatást gátló felületként viselkedő, pórusos szerkezetű velamen borítja. A trópusi orchideák nagy része fákon él, a talajlakó fajok sem földben, hanem a felhalmozódott, laza, a levegő által átjárt szerves törmelékben tenyésznek. A mérsékelt övben elterjedt fajok ezzel szemben mind talajlakók, a gyökerekben nem zajlik fotoszintézis, a gyökerek viszonylag vastagok, kevés gyökérszőrrel rendelkeznek, külső rétegükben gombafonalakkal átszőttek. A növény gyakran egész életén át fenntartja a kapcsolatot a szimbionta gombával. A talajlakó orchidák gyakran tárolnak tápanyagokat általában kettős gyökérgumóikban (ikergumó), olykor hosszú ideig tartó kedvezőtlen időszakokat átvészelhetnek így a talajba visszahúzódva. A család neve erre az ikergumóra (orchis – here) vezethető vissza.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Angiosperm Phylogeny Website
- ^ madár- és emlősporozta kosborfélék is vannak
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a növényekkel kapcsolatos lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by