Kozákok

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Kozák lakodalmas menet (19. századi lengyel festmény)

A kozákok Oroszországban és Ukrajnában élő népcsoport. A kozák férfiak eredetileg szabadon katonáskodó irreguláris haderőt képező egyének voltak kb. a 14. század utolsó harmadától kezdve. Többségük elűzött, kivert, szökött paraszt, jobbágy, pásztor vagy katona volt, de voltak közöttük kereskedők és egyéb foglalkozású emberek, valamint rablók is. Nemzetiségük szerint oroszok, ruténok vagy más keleti szlávok voltak.

[szerkesztés] Történelmük

Három nagy kozák csoport alakult ki:

zaporozsjei kozákok
doni kozákok
jaiki kozákok

Maga a kozák szó török vagy orosz eredetű (kazak), mely szabad katonai közösség jelentéssel bír. A kozákok mivel eléggé közel feküdtek a tatárok területeihez, ezért sok török eredetű népesség is beléjük keveredett.

A kozákok szabadon éltek sokáig. Méltányos zsold fejében szolgálták az oroszokat, a litvánokat és lengyeleket a háborúkban, sőt számos nagy parasztfelkelés (mint ukrajnaiak) elfojtásában is segédkeztek. Később már más országoknak is szolgáltak igaz csak kisebb csapatokban (pl. Moldvában).

Az őket környező népekkel sokáig állandó harcban álltak. A legveszélyesebb ellenfeleik a tatárok voltak. A kozákok harcoltak a törökök, az oroszok, a lengyelek, a svédek, a németek ellen. Később az Orosz Birodalom más nagy háborúiban (pl. napóleoni háborúk, krími háború).

A 18. századra már minden kozák orosz fennhatóság alá került. Eleinte számos kiváltságot nyertek a cártól, de aztán a főnemesség és az uralkodó durván elnyomta őket. Bár az orosz regularizálás ellen többször föllázadtak, végül a cárizmus leghűségesebb katonái lettek.

A szovjet kommunista rendszer alatt továbbra is voltak a Vörös Hadseregnek kozák egységei. Az orosz polgárháború (1917-22) alatt sokan harcoltak a kommunisták ellen is. A sztálinizmus évei alatt elnyomás alatt álltak. Mára már a legtöbb kozák közösségben újjáélesztették a régi hagyományokat, és a kozák kultúra újra feléledőben van.