Kurszki terület
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| A Kurszki terület (Курская область) | |
|
|
 |
|
| Székhely | Kurszk |
| Terület | 29 800 km2 |
| Népesség (2005) | 1 199 100 fő |
| Népsűrűség | 40,2 fő/km2 |
| Járások száma | 5 városi körzet (gorodszkoj okrug), 28 járás (rajon) |
| Alapítás | 1934. június 13. |
| Rendszámtábla-kód | 38 |
A Kurszki terület (oroszul: Курская область) az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik.
Az európai országrész középső részén fekszik. Északon az Orjoli-, északnyugaton a Brjanszki-, északkeleten a Lipecki-, keleten a Voronyezsi-, délen a Belgorodi terület határolja, délnyugaton és nyugaton 245 km hosszan Ukrajna Szumi területével határos. Közigazgatási központja Kurszk.
Kiterjedése észak-déli irányban 171 km, nyugat-keleti irányban 305 km.
Területe 29 800 km². Lakossága 1 199 100 fő (2005), a népsűrűség 40,2 fő/km².
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Természetföldrajz
[szerkesztés] Domborzat, vízrajz
A terület a Kelet-európai-síkság közepén, a Közép-orosz-hátság délnyugati lejtőin fekszik. Kissé magasan fekvő, dombos, alapvetően sík vidék, 175-225 m-es átlagos magassággal. Legmagasabb pontja 288 m, legalacsonyabb részei (130-135 m) délen, a folyóvölgyek mélyedéseiben találhatók. A legmagasabban fekvő középső területek a Tyim-Scsigri, a Dmitrov-Rilszki és a Fatyezs-Lgovi dombok egymáshoz kapcsolódó, egykori folyóvölgyekkel, árkokkal szabdalt vonulataiból állnak, melyek a Don és a Dnyeper vízválasztóját alkotják. A dombokat üledékes kőzetek csaknem vízszintesen fekvő rétegei építik fel, több helyen (Kurszk körzetében is) karsztos képződmények, barlangok találhatók.
A középső vidék dombjain erednek a Don medencéjéhez tartozó kisebb folyók: a Tyim, a Kseny, az Olim, valamint a dél felé kanyarodó Oszkol. A Dnyeper medencéjének része a Szejm, mely 500 km-en át folyik a területen, miközben felveszi két kisebb mellékfolyóját, a Tuszkart és Szvapat. A déli körzetből indul útjára a Dnyeper bal oldali mellékfolyója, a Pszjol. A terület 78%-a a Dnyeper, 22%-a a Don vízgyűjtőjén fekszik, összes folyóvizeinek hossza mintegy 8000 km. Jelentősebb természetes állóvizei, lápjai nincsenek. Legnagyobb víztározói a kurszki atomerőmű számára, illetve a Szvapa-folyón a mihajlovkai ércdúsító mellett épültek.
[szerkesztés] Ásványkincsek
A híres kurszki mágneses mező vastartalmú kvarcit- (30-43%-os érctartalommal) és gazdagabb vasérc- (45-63%-os érctartalommal) tartalékait együttesen több mint 200 milliárd tonnára becsülik. Valójában a készletek egy kisebb része tartozik a Kurszki területhez, ahol mintegy 30 lelőhely, előfordulás ismeretes, többek között Mihajlovka, Kurbakin, Trosznyanszk, Lev Tolsztoj (település), Jacenszk, Scsigri stb. környékén. A legjelentősebb lelőhelyen, a Mihajlovkai járásban 1960 óta folyik kitermelés.
Az 1980-as évek elején több körzetben titán előfordulásokat tártak fel. Az egyik perspektivikus helyen, Viszokonovszkije Dvori település mellett az érckészlet nagyságát 319 millió m3-re becsülik.
A terület kréta mészkőből jelentős, összesen kb. 129 millió tonnára becsült tartalékokkal rendelkezik. A 15 lelőhely közül a legnagyobb (Russzko-Konopelszk) készletei meghaladják az 59 millió tonnát. Egyéb ásványkincsek közül mészkő (a cementgyártáshoz), kvarchomok (az üvegipar és a kohászat számára), agyag, foszforitok, kovaföld fordul elő.
[szerkesztés] Éghajlat
Éghajlata mérsékelten kontinentális. Az évi középhőmérséklet északon 4,6 °C, délnyugaton 6,1 °C. Leghidegebb hónap a január, középhőmérséklete –8,6 °C, a júliusé 18,5-19,5 °C. A csapadék mennyisége északnyugatról délkelet felé haladva fokozatosan csökken, éves átlaga 584 mm. A legtöbb csapadék júniusban vagy júliusban hull, ami kedvező a mezőgazdaság számára. A központi vidéken a téli időszak november 10. körül kezdődik és átlagosan 136 napig tart. A fagymentes napok száma 150-160, a tenyészidő (5 °C feletti napi középhőmérséklet) északon 180-115, délnyugaton 190-195 napig tart.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
A terület az erdős sztyepp és a sztyepp övezet határán fekszik. Északnyugati tájaira a szürke erdő talajok, délkeleti tájaira a jó termőképességű csernozjom talajok jellemzők. Az eredeti növénytakaró csak a védelem alatt álló részeken maradt meg (a Sztrelecki- és a Kazacki sztyepp). Az összterület több mint 75%-át megművelik. Az erdők részaránya 8,8%, magasabb a nyugati és jóval alacsonyabb a keleti részeken. Az erdővel borított vidékek nagy részén a lombos erdő fái: nyírfa, nyárfa, tölgy, kőris, égerfa, fűzfa jellemző. Természetes fenyőerdők csak északnyugaton, ültetett fenyvesek sokfelé, leginkább a Szejm, a Szvapa és Pszjol bal parti homokos teraszain találhatók.
56 féle emlősállatot, 265 madárfajt és 32 halfajt tartanak nyilván, ezek egy része a védett területek lakója. A nagyobb emlősöket jávor- és gímszarvas, őz, vaddisznó, farkas, róka képviseli. A védett sztyeppék rétjeinek madara a mezei pacsirta, a fürj, a fogoly, a héja, a tölgyesekben kánya, karvaly fészkel. Gyakori halfajok: sügér, csuka, kárász, veresszárnyú koncér, valamivel kevesebb a harcsa, a fogas-süllő, a dévérkeszeg, a cigányhal.
[szerkesztés] Természetvédelem
Az Aljohin professzorról elnevezett természetvédelmi terület és bioszféra-rezervátum hat különálló részből áll. Nagyobbik felét két érintetlen sztyepp, a Sztrelecki- és a Kazacki sztyepp képezi, nevüket a Kurszk erődjét egykor védelmező sztrelecekről (lövészekről) és kozákokról kapták. A sztyeppe a katonaság számára fenntartott legelő, kaszáló volt, ezért is maradhatott fenn, miközben a környező földeket felszántották. A további négy részt folyók árterei, illetve reliktum-növényekkel benőtt kréta- és mészkődombok alkotják. Az összesesen 5 287 hektárnyi védett területet 1935-ben alakították ki. Elsődleges célja a feltöretlen csernozjom, a szűz sztyeppe növénytakarójának és fajgazdagságának megőrzése.
[szerkesztés] Történelem
A 9-10. században szláv népek lakták. Kurszk a 11. század végén már jelentős település volt, melyet az 1238-as mongol invázió során elpusztítottak. A 14. század közepétől a 16. század elejéig a litván államhoz tartozott, 1508-ban az orosz állam része lett, erődítményét 1597-ben újjáépítették. A határvidék egyik fontos erődje volt, majd miután katonai jelentősége megszűnt, kereskedővárossá fejlődött, híresek voltak a határában rendezett vásárai.
1797-ben megalakult a Kurszki kormányzóság és 130 évig állt fenn. 1928-ban a vidék a Központi csernozjom terület része lett, melynek kettéosztásával hozták létre a Voronyezsi és 1934. június 13-án a Kurszki területet. Három évvel később néhány északi járását az újonnan létrehozott Orjoli területhez csatolták. 1954-ben déli körzeteinek elcsatolásával jött létre a szomszédos Belgorodi terület mint közigazgatási egység, egy kisebb északkeleti részt pedig a Lipecki terület kapott meg.
A II. világháború idején a területet a német csapatok elfoglalták, Kurszk 15 hónapig volt megszállás alatt, 1943 elején szabadult fel. A térségben zajlott le a háború egyik sorsdöntő, két hónapig tartó ütközete, melyet a történelem Kurszki csata néven ismer.
A vidék legnagyobb részén évszázadokon át földművelést folytattak. Jelentős és gyors ütemű iparosítás csak a 20. század 50-es éveiben kezdődött. Zseleznogorszk városa 1958-ban az ércdúsító kombinát, 10 évvel később Kurcsatov városa az atomerőmű létesítésekor keletkezett.
[szerkesztés] Gazdaság
Gazdasági szempontból a Kurszki terület az Orosz Föderáció Központi feketeföld övezetéhez tartozik. Ipari és mezőgazdasági termelése egyaránt jelentős.
[szerkesztés] Ipar
Az ipar legfontosabb ágazata a vasércbányászat és a kohászat. Az északnyugati Mihajlovka környékén feltárt vasérclelőhelyen 1960-ban indult meg a kitermelés, és felépült a bányászváros, Zseleznogorszk. Az ércbányászatra települt Mihajlovszki ércdúsító kombinát 1973-ban kezdte meg a termelést. Jelenleg (2005-ben) az országban megtermelt (nyers)vas kb. 18%-át állítja elő, és innen származik a Kurszki terület költségvetési bevételeinek mintegy 20%-a. A mihajlovkai lelőhely tartalékai az ércdúsító termelését (a 2002-es kapacitással számolva) gazdagabb vasércből 43 évre, vaskvarcitból 51 évre biztosítják.
Kurszktól 40 km-re nyugatra, a Szejm-folyó bal partján, Kurcsatov város mellett működik az ország harmadik legnagyobb atomerőműve. Kétszer két blokkját 1976-1985 között helyezték üzembe, az 1986-os csernobili katasztrófa után a tervezett ötödik blokk már nem került megépítésre.
A korábbi vezető ágazatok: a gépgyártás, a vegyipar termelése a Szovjetunió felbomlása után visszaesett. A feldolgozóipar vállalatainak nagy része a központban, Kurszkban koncentrálódott: mezőgazdasági és traktoralkatrészek gyára („Agromas”), csapágygyár, elektromotorok és akkumulátorok gyártása, gumitechnika, szintetikus szál előállítása. Könnyűipari üzemek több kisebb városban is sikeresen működnek és általában a helyi nyersanyagok feldolgozására specializálódtak. Ilyen pl. a textiliparban a kenderfeldolgozás, az élelmiszeriparban a cukorgyártás, a tejfeldolgozás, a malomipar.
[szerkesztés] Mezőgazdaság
A természeti adottságok kedveznek a mezőgazdasági termelésnek. Az összterület több mint 75%-a művelés alatt áll, ide számítva a farmer- és a háztáji gazdaságok földjeit is. A megművelt terület legnagyobb része szántóföld, melynek 73%-át jó termőképességű csernozjom-, 25,5%-át szürke erdő talajok alkotják. Legelők zömmel a folyóvizek völgyeiben találhatók.
A szántóföldi növénytermesztés vezető kultúrái a gabonafélék: búza, rozs, árpa. Az ipari növények közül nagy vetésterületei vannak a cukorrépának, míg az északnyugati tájakon hagyományos kender termesztése csökkent. Az állattenyésztés hagyományos ágazatai mellett egyre jelentősebb részesedése van a nagyüzemi baromfitenyésztésnek.
[szerkesztés] Népesség
A terület lakossága 1 199 100 fő (2005), 1965 óta folyamatosan csökken; a népsűrűség 40,2 fő/km². A városban lakók aránya összesen 62,5 %, ebből több mint 45% Kurszkban és a két fiatal iparvárosban: Zseleznogorszkban és Kurcsatovban összpontosul, a további mintegy 17% kisebb városokban él.
Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1184,0); ukránok (20,9); örmények (5,9); beloruszok (2,9); cigányok (2,3); azeriek (1,9); tatárok (1,6); moldávok (1,3); törökök (1,2); grúzok (1,0). (A többi nemzetiség 1 000 fő alatt.)
[szerkesztés] A legnépesebb települések
A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):
- Kurszk – 406,4
- Zseleznogorszk – 96,2
- Kurcsatov – 46,3
- Lgov – 22,9
- Scsigri – 18,9
- Rilszk – 17,4
- Obojany – 14,1
[szerkesztés] Közigazgatás
A Kalugai terület élén a kormányzó, Alekszandr Mihajlov áll. Első alkalommal 2000-ben választották meg kormányzónak, a területi törvényhozó gyűlés (duma) 2005. tavaszán másodszor is kormányzóvá választotta.
2006 óta a Kurszki területen 540 helyi önkormányzat működik. Közülük 5 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 28 járás (rajon), továbbá 27 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 480 falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:
[szerkesztés] Városi körzetek
- Kurszk
- Zseleznogorszk
- Kurcsatov
- Lgov
- Scsigri
[szerkesztés] Járások
- Belajai (Беловский район)
- Bolseszoldatojei (Большесолдатский район)
- Gluskovoi (Глушковский район)
- Gorsecsnojei (Горшеченский район)
- Dmitrijevi (Дмитриевский район)
- Zseleznogorszki (Железногорский район)
- Zolotuhinoi (Золотухинский район)
- Kasztornojei (Касторенский район)
- Konisevkai (Конышевский район)
- Korenyevoi (Кореневский район)
- Kurszki (Курский район)
- Kurcsatovi (Курчатовский район)
- Lgovi (Льговский район)
- Manturovoi (Мантуровский район)
- Medvenkai (Медвенский район)
- Obojanyi (Обоянский район)
- Oktjabrszkiji (Октябрьский
- Ponirovi (Поныровский район)
- Prisztyeni (Пристенский район)
- Rilszki (Рыльский район)
- Szovjetszkiji (Советский район)
- Szolncevoi (Солнцевский район)
- Szudzsai (Суджанский район)
- Tyimi (Тимский район)
- Fatyezsi (Фатежский район)
- Homutovkai (Хомутовский район)
- Cseremiszinovoi (Черемисиновский)
- Scsigri (Щигровский район)
Based on work by