Örmények
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Örmények | |
|---|---|
|
|
| Teljes népesség | 2004: 7-8 millió |
| Régiók nagyobb létszámú népességgel | Örményország: 3,000,000 Oroszország: 1,131,000 USA: 385,488 Franciaország: 250,000 Grúzia: 248,900 Szíria: 190,000 Libanon: 140,000 Karabah: 120,000 Dél-Amerika: |
| Nyelv | örmény |
| Vallás | Domináns az Örmény Apostoli Egyház Örmény Katolikus Egyház Örmény Evangélikus Egyház |
| Related ethnic groups | {{{related}}} |
Az örmények kaukázusi és kelet-anatóliai eredetű népcsoport. Legnagyobb számban Örményországban élnek, de az évszázados szétszórodás miatt a világ több országában nagy számú örmény diaszpóra él. Az egyik legrégebben megtelepedett kaukázusi népcsoport, a Kaukázusban és Kelet-Anatóliában több mint 3500 éve élnek.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az örmények története
[szerkesztés] Az örmények eredete
A XX. századig az örménység története nagyrészt összefüggött Örményország történetével. Az Örmény állam létrejötte ie. 6. századra tehető. Örményország a Hettita birodalom és az Urartu Királyság romjain jött létre a kisebb örmény törzsek szövetségéből. Hérodotosz szerint az örmények frígiai telepesek keletre vándorolt népcsoportjai voltak. Feltételezése szerint az örmények őshazája Asia Minor keleti részén feküdt, amit a frígiaiak kolonizáltak az ie. 1200 körül. Ie. 696-ban a fríg településeket támadás érte a kimmerek által és ez idézte elő a frígek - örmények - kelet felé vándorlását.
[szerkesztés] Az örmény állam létrejötte
Az első örmény állam - Armenia - megalapítása az ie. 6. század elején történt. Armenia területe fénykorában kiterjedt Észak-Kaukázusra, a mai Törökország keleti és központi területeire, a mai Libanon területére és a mai Irán északnyugati területeire. A római hódítás elkerülte Armeniát, a római uralom alá csak viszonylag rövid időre, iu. 114-118. között került. 301-ben a világ első államaként Armenia megtette a kerszténységet államvallásnak. Az örmény egyház is hozzájárult ahhoz, hogy az örménységet és az örmény államot szorosabban összetartsa.
[szerkesztés] Örmények a középkorban
[szerkesztés] Örmények a Török és az Orosz birodalomban
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem több ezer örménynek adott menedéket, akik kereskedelmi tevékenységet űztek.
[szerkesztés] Az örmény népírtás
AZ ÖRMÉNY GENOCÍDIUM Április 24-én az örmény nép nagy tragédiájára, a genocídium (népirtás) áldozataira emlékezünk. Amikor nemrég még hazánkhoz nagyon közel egy nemzet megfontolt mészárlása folyt, az örménység feladata az emlékezés mellett megtalálni az események mozgatórugóit, és a tanulságokat levonva, a helyzetet reálisan értékelve utat mutatni a jövő felé. A történelem során, amíg a törökök Európa felé terjeszkedtek, viszonylag elviselhető volt az örménység élete. Ahogy szorult ki a török Európából és a Balkánról, úgy nehezedett az örmények sorsa. Az örmények az ősi földön, az Örmény fennsíkon akár fegyveres népfelkeléssel is független örmény államot akartak létrehozni. A törökök nagy álma a Boszporusztól Kínáig húzódó Turkesztán, melynek megvalósítását mindenképp akadályozta a más nyelvű, más vallású, más hagyományokkal rendelkező, több évezredes múltra visszatekintő ott "útban" élő örménység. A XIX. századig a törökök politikája az erőszakos asszimilálás, vagy az emigrációba kényszerítés volt, de a század végén - a fellángoló szabadságmozgalmak hatására - a nyílt erőszakot, a teljes megsemmisítés taktikáját választották. 1895-96-ban 300 ezer áldozat, több százezer kivándorló jelzi e politikát, 1909-ben 19 ezer áldozat, 30 ezer hajléktalan. "Feltétlenül ki kell az örmény népet irtani, hogy egyetlen örmény se maradjon földünkön és Örményországnak még a neve is eltűnjön" Ezeket a borzalmas szavakat Nazim bey mondta 1915 elején a Török Egységért és Szabadságért Párt titkos ülésén. Az előkészületek már 1914 májusa óta folytak, vagyis az első világháború kitörése előtt elhatározták az örmények kiirtását. Az örmény nemzeti tragédiát fokozta a nagyhatalmak egymással vetélkedő - Törökország felosztására törekvő - külpolitikája is (pl. a cári Oroszország a Boszporusz-szorosok megszerzésére való törekvése). A törökök csak az alkalomra vártak, hogy leszámoljanak az oszmán birodalom területén élő örményekkel, akik nemcsak keresztények voltak, hanem a törökökénél fejlettebb kultúrával rendelkeztek és a polgárosodásuk révén az esetek többségében jobb módúak, mint a környező muzulmán lakosság. 1914 augusztusában - annak ellenére, hogy az örmények a kaukázusi fronton a török hadsereg soraiban is hősiesen harcoltak - kommandós csapatokat kezdtek kiképezni az örmények ellen. 1915. februártól az örmény nemzetiségű államhivatalnokokat felfüggesztették állásukból, az örmény katonatiszteket eltávolították a szolgálatból, és főbe lőtték őket, a vezető örmény politikusokat nyilvánosan felakasztották, a 16 - 60 éves férfiakat kényszermunkaosztagba sorozták, ahol az embertelen körülmények miatt meghaltak vagy a túlélőket később kivégezték. Az örmény lakosság további részére a borzalmas deportálás várt. 1915 szeptemberéig az egész országot három szakaszban átfésülték és az örmény lakosságot összegyűjtötték. A félsivatagos területen menetelő deportáltakat, nőket, gyerekeket, öregeket az éhség és a járványok, az ellenük uszított muzulmán lakosok tizedelték, a lemaradókat megölték, a túlélők koncentrációs táborokban haltak meg. A középkori jellegű kegyetlenkedések mellett megjelentek a modern emberirtó gépezet tervszerű hadműveletei, melyeket tanulmányozva, később Hitler is ötleteket merített. 1916 októberéig a törökországi 2,5 millió örményből 1,5 millió lelte halálát, több százezren elmenekültek. Törökország nem elégedett meg a területén élő örmények kiirtásával, 1918-ban megtámadta Kelet-Örményországot, aminek területét is meg akart szerezni. Az örmény túlélők életüket csak az előrenyomuló orosz csapatoknak és a mellettük önként harcoló örményeknek köszönhették. Az örmény genocídium időpontja egybeesett az első világháborúval, így Európa nem sokat törődött a világ más részeivel. Tiltakozások alig voltak. Az első világháborúból a németek szövetségeseként vesztesként került ki Törökország. 1919-ben a győztes szövetséges hatalmak kezdeményezésére egy különleges török hadbíróság elfogulatlan vizsgálat után az örmények kiirtását szervező uralkodó párt vezetőit, főtiszteket és tömeggyilkosokat halálra ítélte. 1923-ig az ítéleteket végre is hajtották, de a megváltozott politika a többieknek amnesztiát adott. A hallgatás évtizedei következtek, amikor a török kormány megpróbálta elfelejtetni a világgal a tragédiát, de agyonhallgatták az 1920-ban a Szovjetunióhoz csatlakozott Örmény Köztársaságban is. A teljes megsemmisülés elől a szovjetrendszert választó nép csak Sztálin halála után jajdulhatott fel nyíltan. Az örmény nemzeti katasztrófához tartozik az is, hogy a sztálini tisztogatásoknak közel 300 ezer polgár esett áldozatul nem számítva ide a második világháborúban elesetteket. Hruscsov, Brezsnyev, de még Andropov alatt is folytatódott a hallgatás, sőt a KGB a provokációktól sem riadt vissza. A szovjetrendszerben Örményország nem volt független állam, de területi, kulturális és bizonyos gazdasági önállóságot is élvezett. A genocídium - melynek végső összegzésben 2-2,5 millió áldozata volt - ötvenedik évfordulójára Jerevánban emelt Jerern emlékmű az, mely a világ tudtára adja e borzalmat.
A világ csak a 80-as években vett tudomást hivatalosan is az örmény népirtásról. 1985-ben többek között az ENSZ Emberjogi Bizottsága, 1987-ben az Európa Parlament Politikai Bizottsága, az USA és a közelmúltban Franciaország is elítélte az örmény genocídiumot. A szovjetrendszerben a 70 év alatt az örmények többsége úgy képzelte, hogy a genocídium egyszeri és megismételhetetlen borzalom. Sajnos a szumgaiti mészárlás, a bakui pogromok újból felélesztették az örmény nép irtását. 1988-90-ben a KGB napokon át hagyta a provokált és így feldühödött azeri tömegek vérengzéseit, a csőcselék örményeket legyilkoló magatartását. E területeken ekkor több mint félmillió örménynek kellett napok alatt otthonát elhagynia, csak hogy puszta életét megmentse. A szovjet birodalom felbomlásában mégsem a nemzeti kisebbségek kérdése játszotta a főszerepet, hanem többek között az, hogy a Szovjetunió a nemzeti jövedelmének már 60-75%-át a katonai költségvetés emésztette fel. 1991. szeptember. 21-én valósággá vált az örmény nép évszázados álma, megalakult az Örmény Köztársaság. Végre van szabad, független hazája, saját kormánya, címere, zászlója és himnusza e sokat szenvedett, megtizedelt, de töretlen jövőhitet képviselő nemzetnek. Az örmény nép ellen elkövetett bűnök körül jócskán akad még tisztázni való. A kérdés még koránt sincs lezárva: Törökország jelenleg nem hajlandó a múlt bűneinek tisztázására, az amerikai és európai biztosítótársaságok és bankok ma még nem hajlandók az ún. "alvó számlák" örököseit kielégíteni, bár a nemzetközi rendezésre már van jogi precedens. Ezek a kérdések tisztázhatók, az elmúlt években már felmerült a független Örményország politikai köreiben a törökökkel folytatott párbeszéd lehetősége. Bízzunk benne, hogy a politika helyes döntéssel segíti majd az örménység életének új szakaszát, a független, szabad nép boldogulását. Ezért gyújtunk gyertyát minden év április 24-én.
Based on work by