Lett lat

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A lat (lettül: lats, többesszámban lati) Lettország hivatalos pénzneme.

[szerkesztés] Története

Az 1918-ban kikiáltott független Lett Köztársaságban még nem volt nemzeti pénznem. Különbőző devizák (a szovjet rubel, a német márka, a birodalmi márka, a cári rubel és a Duma rubele, valamint a különböző városok által kibocsátott helyi bankjegyek) váltak fizetőeszközökké. 1918. december 11-én a lett állam a kusza helyzeten valamelyest orvosolandó fix átváltási árfolyamot vezetett be három külföldi, forgalomban lévő pénz között.

1919. március 22-én a lett ideiglenes kormány engedélyt adott a pénzügyminiszternek saját nemzeti bankjegyek kibocsátására megalapozvá Lettország önálló monátiris politikáját. Az 1919. április és 1922. szeptember között kibocsátott címletek a lett rubel névre hallgattak, váltópénzük a kopejka volt. A lett rubel 1, 5, 10, 25, 50, 100 és 500 rubeles címletű papírpénzként jelent meg, az 5, 10, 25 és 50 kopejkás címletek érmék voltak. Valamennyi címletet lett alkotók tervezték.

1922. augusztus 3-án a miniszterek tanácsa pénzügyi szabályozásokat vezetett be. Ettől fogva a hivatalos pénznem a lett lat lett, amelynek 100 santīmssal volt egyenlő. Mindazonáltal a lett rubel továbbra is forgalomban maradt. Az új pénz bankegyei a 10, 20, 25 és 50 lat címletben voltak kaphatók. Az 1, 2, 5, 10, 20 és 50 santīmsos, valamint az 1, 2 és 5 latos címlet fémpénz volt. A bankjegyeket a hamisítás ellen küzdve a legmodernebb biztonsági technológiákkal kívánták ellátni, így az Egyesült Királyságban nyomták egészen 1938-ig, tervezőik is britek voltak. Az érméket viszont három lett alkotó tervezte.

1922. szeptember 2-án megalakult a Lett Nemzeti Bank, amely a későbbiekben az ország monetáris politikáját alakította. November 2-án az ország nemzetközi fizetőképességét javítva, viszont komoly inflációt gerjesztve ideiglenes 500 latos címletet vezetett be a korábbi bankjegyek felülbélyegzésével. A 100 latos papírpénzt 1923-ban dobták piacra. A pénzügyminiszter továbbá 5, 10 és 20 lat címletben kincstárjegyeket, 1, 2, 5, 10, 20 és 50 santīms, valamint 1, 2 és 5 lat kincstári érméket is kibocsátott.

1940. június 17-én Lettországot a Vörös Hadsereg csapatai szállták meg, majd augusztus 5-én a informálisan Szovjetunióhoz csatolták. 1940. október 10-én pedig a Lett Nemzeti Bank is a Szovjet Nemzeti Bank részévé vált. Az 1940. november 25-ei döntés alapján az átváltási árfolyam a szovjet rubel és a lett lat között az 1-1 arány lett. 1941. március 25-én megszűnt a lett lat, amelyet ezután már beváltani se nagyon lehetett, ám a II. világháborút követően a szovjet hatóságok tiltották a birtoklását. Lettország német megszállása idején – átmenetileg – a fizetőeszköz a birodalmi márka lett, amely 10 szovjet rubelnek felelt meg.

1987-ben a Szovjet Nemzeti Bank lett központját Lett Központi Bank névre keresztelték át, de az önálló bankjegynyomás jogát nem kapta meg. 1990. március 2-án a Lett SzSzK Központi Bizottsága úgy döntött önálló jegybankot állít fel a Lett SzSzK-ban.

1990. július 31-én a Lett Nemzeti Bank úgy döntött, hogy újra bevezeti a nemzeti valutát, ám erre csak 1992. május 4-én ideiglenesen, 1993-ban pedig véglegesen kerül sor.

2005. május 2-án a lett lat belépett az ERM II rendszerbe.

[szerkesztés] Érmék, bankjegyek

Érdekesség, hogy az összes érme külföldön, nagyrészt Németországban készült. Az érmék hátulján mind Lettország címere a LATVIJAS REPUBLIKA felirattal látható. Az előlapon 20 santīmsos és kisebb címlet esetén az érme alfabetikus és numerikus értékjelzésén felül kisebb geometriai formák találhatók, az 50 santīmsos és nagyobb címletek előlapjáb különböző állati és növényi motívumok találhatók.