Machu Picchu
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Machu Picchu |
||||
 Machu Picchu teraszai |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Peru | |||
| Típus | Természeti és kulturális helyszín | |||
| Felvétel éve: | 1983 | |||
Machu Picchu, az egykori Inka Birodalom romvárosa Peruban, az UNESCO Világörökség része. A hagyomány szerint az 1460-as években – az inka király – Pachacutec Inca építtette. A város fél évszázadig virágzott, majd kb. 400 évig „pihent”, míg 1911-ben újra felfedezték.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A név eredete
Machu Picchu jelentése magyarul: Öreg csúcs.
[szerkesztés] Fekvése
A perui Andok déli láncolatában, kb. 115 km-re Cuzcotól, az Urubamba-folyó völgyében, az Urubamba nevű, 2450 m magas hegytetőn fekszik. Területe kb. 13 km².
[szerkesztés] Felfedezésének előzményei
A spanyolok 1562 óta tudtak egy Picho nevű hely létezéséről.
John Rowe amerikai régész Picchu nevére bukkant egy gyarmatosítás korabeli dokumentumban. Későbbi dokumentumok szerint Picchu környéki indiánok kokalevéllel adóztak.
1776-ban és 1782-ben a város neve újra felbukkant, majd 1865-ben a város neve megjelent Antonio Raimondi olasz felfedező térképén, de ő maga személyesen nem jutott el oda.
Hiram Bingham jegyzeteiben a következőket írta: „Agustín Lizárraga a felfedezője Machu Picchunak…"
A Három Ablak Templomának egyik falán a következő felirat olvasható: „1902. július 14.”
Lizárraga néhány évvel később is elindult a romokhoz, de az esős évszak miatt veszélyesen örvénylő Urubamba folyó a halálát okozta.
[szerkesztés] Felfedezése
A Yale Egyetemről érkező történész Hiram Bingham 1911. július 24-én fedezte fel a helyet, Melchor Arteage földműves segítségével. Az egyik épület indiánok menedékhelye volt, akik nem is sejtették Machu Picchu nagyságát és jelentőségét.
Hiram Bingham ezt írta a helyről: „… A folyó mintha menekülne a jeges fennsíkról, utat vájva magának a gigantikus gránitsziklák között. Az ösvényről felülmúlhatatlan szépségű táj tárult a szemünk elé... Szépsége oly sokszínű, s varázslatos volt, hogy a föld egyetlen más természeti szépségéhez nem hasonlítható. Havas csúcsok, melyek a felhők fölé emelkednek, szivárványszínű gránitsziklák, gigantikus szakadékok, melyek sok ezer méter mélységben szakadnak a habzó-zuhogó, dübörgő folyó medrébe, ugyanakkor a legcsodálatosabb színekben játszó orchideák, buján zöldellő fák és bokrok, a pompázatos növényvilág elhaló harmóniája, s az őserdő misztikus boszorkánykonyhája. Valóban szentélynek való hely!”
Bingham – a Peruban 1908 és 1912 között kormányzó – Augusto B. Leguía y Salcedo elnöktől engedélyt kapott arra, hogy a Machu Picchun talált leleteket az Egyesült Államokba szállítsa. Voltak azonban akiknek ez nem tetszett, ezért tiltakozó hadjáratot indítottak.
1912-ben és 1915-ben Bingham visszatért és tovább folytatta az ásatást, amelynek során:
- 107 sír,
- 555 db kerámia,
- kb. 220 db bronz, réz és ezüst eszköz (karkötő, füldísz, dísztű, kés, fejsze…), valamint
- 109 női, 22 férfi és 4 gyermek csontváz került elő.
Akik munkáját segítették:
- Dr. Eaton – régészeti tanulmányokat készített
- Mathewson – kémiai területen
- Isaiah Bowman – geomorfológia és geológia témában
- Cook – botanikai kérdésekben
- Ervin – orvostudomány területén
- Gregory – geológiai kérdésekben
- Erdis mérnök – térképészeti és logisztikai feladatokban
A perui állam első ízben 1934-ben adta támogatását a romok megtisztításához és karbantartásához.
1915-től Bingham sokat publikálta felfedezéseit, de csak 1948-ban tért vissza, hogy felavassa a nevét viselő – a folyótól a romokig vezető – országutat.
Ma már vasútvonal is vezet Machu Picchuba.
[szerkesztés] Leírása
Az épületek – tetejüket kivéve – mind fennmaradtak. Ez bizonyítékul szolgál arra, hogy az inkák kiváló építőmérnökök és nagyszerű útépítők voltak. Római színvonalon építkeztek. Az építkezés során nem használtak habarcsot; masszív kőtömböket faragtak ki és azokat építették egymásra.
Mezőgazdasági teraszok, gránitból épült házak, valamint vallási- és szertartási célokat szolgáló épületek találhatók a területen.
Az első épület amit Bingham meglátott, a ma Torreón néven ismert barlang volt, amely korábban királyi temetkezési hely lehetett.
Machu Picchu két szektorból áll:
- déli mezőgazdasági szektor
- északi oldalon levő város
Cuzco felől érkezve az út kétfelé ágazik. Az egyik út a mezőgazdasági teraszok felé vezet, majd a Collcampatához visz. A másik úton egy őrtoronyhoz jutunk.
A Collcampata teraszokra épített, többnyire kétszintes raktárépületekből áll.
A mezőgazdasági rész földteraszokból áll, amelyek csatornával rendelkeztek, melyeknek a vizet egyetlen forrás szolgáltatta.
A földteraszok lépcsőzetesen alakítják a hegyek oldalát, magasságuk kb. 4 méter. A teraszok alkalmazásával megnőtt a művelhető földterület és megakadályozták a hegyoldal erózióját.
Az altalajt kavics- és agyagrétegekkel alakították ki, amelyre termékeny talajt hordtak a folyóból. A szinteket kőből épített támfal tartja. A támfalba ékelt kiálló kövek voltak a lépcsők.
[szerkesztés] Élet Machu Picchun
A kb. 300 teraszon kokacserjét, burgonyát, kukoricát és édesburgonyát termeltek. Kapásművelést alkalmaztak. Eszközük a chaquitaclla egyben eke, kapa és csákány is volt.
A földek tulajdonosa az Inka volt, használatra kapták az emberek és a termés egy részét le kellett adni, míg a másik részéből élt a család.
Lámát, alpakát és vikunyát tenyésztettek.
[szerkesztés] Élővilága
A Salcantay csúcsa és az Aobamba folyó közötti 20 km-en 4546 m szintkülönbség van, amely egyedülállóan gazdag növény- és állatvilágot hozott létre.
[szerkesztés] Állatvilága
Machu Picchun 374 madárfajt tartanak nyilván. Ebből néhány:
- andoki törpesas
- helyi vándorsólyom
- hegyi caracara
- színes tangara
- vörös szirti kakas (a romváros szimbóluma is egyben)
Sok emlősállat is megtalálható a területen:
- vizcacha nevű rágcsáló
- szarvasfajok (huemul szarvas, fehérfarkú szarvas és törpeszarvas, amelynek a helyi neve pudu vagy sachacabra)
- puma
- pápaszemes andoki medve
- ucumari
- taruca
Viszonylag kevés hüllőfajjal találkozhatunk:
- bársonyos jergón
- kígyók
- békák
[szerkesztés] Növényvilága
Az őserdőt sűrű, szövevényes mohával, zúzmóval, orchideákkal, broméliákkal borított fák és óriáspáfrányok jellemzik.
Machu Picchu területe kb. 300 orchideafajt rejt.
[szerkesztés] Érdekességek
1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális Örökségévé nyilvánította.
[szerkesztés] Források
- Bartha Mária: Machu Picchu, Rejtély és harmónia (Pannónia Könyvek, Pro-Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2004) ISBN 963-9498-238
- 80 kincs nyomában a Föld körül – Perutól Brazíliáig – angol ismeretterjesztő filmsorozat (IMDB)
- Marion Wood: Művelődéstörténeti képeskönyv fiataloknak – Az ősi Amerika (Holnap Kiadó, Budapest, 2001) ISBN 963 3464 80 3
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
||||||
|---|---|---|---|---|---|---|
 |
természeti: | Huascaran Nemzeti Park |
 |
|||
| kulturális: | Cuzco | Chavin | Chan Chan | Lima | Nazca-vonalak | Pampas de Jumana | Arequipa |
|||||
| vegyes: | Machu Picchu | Rio Abiseo Nemzeti Park | |||||
Based on work by