Marcus Aurelius

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Marcus Aurelius

Marcus Aurelius (121. április 26-tól 180. március 17-ig élt, 161-től 180-ig uralkodott a Római Birodalomban. Marcus Aurelius Catilius Severus néven született. Házasságkötésekor felvette a Marcus Annius Verus, uralkodóvá válásakor pedig a Marcus Aurelius Antoninus nevet. Ő volt az utolsó az "Öt jó császár" közül.

Apja Annius Verus, Antoninus Pius feleségének fivére, anyja Domitia Lucilla. Előkelő hispániai család fia, aki a császári ház rokonságához tartozván, már kisgyermek korában Hadrianus kedveltje volt.

138-ban Antoninus Pius Lucius Verussal együtt adoptálta, majd a következő években magas tisztségeket töltött be, és feleségül vette a császár leányát, Faustinát. Fogadott apjának hű és meghitt barátjaként osztozott a császári hatalomban.

[szerkesztés] Társuralkodás

Amikor Antoninus 161. március 7-én meghalt, Marcus Aurelius zökkenőmentesen és osztatlan támogatással vette át a hatalmat, azzal a feltétellel, hogy Lucius Verus lesz a társuralkodója. A közös uralkodást többek között a katonai igény indokolta, mivel Marcus Aurelius uralkodásának egész időtartama alatt háborúkat viselt a birodalmat kívülről támadó különböző ellenségekkel. A csapatok vezényletét nagytekintélyű személyre kellett bízni, de maga a császár nem védhette egyidejűleg a germán és a párthusi frontot. Tábornokot sem nevezhetett ki a római légiók vezényletére; a korábbi népszerű katonai vezetők mint például Julius Caesar és Vespasianus arra használták a katonaságot, hogy megdöntsék a fennálló hatalmat és magukat tegyék meg császárnak. Marcus Aurelius úgy oldotta meg a problémát, hogy Verust elküldte a keleti légiók élére. Verus elég tekintélyes volt hogy biztosítsa a csapatok lojalitását, de elég hatalmas volt ahhoz, hogy keveset nyerjen Marcus Aurelius megdöntésével. A terv bevált; Verus hűséges maradt a 169-es hadjáratban bekövetkezett haláláig. Ez a társcsászárság halványan emlékeztetett a római köztársaság politikai berendezkedésére, amely nem engedte meg, hogy egyetlen személy birtokolja a legfőbb hatalmat.

[szerkesztés] Háborúk

Uralkodása szakadatlan háborúkkal telt el. A támadó parthusok elleni nagy hadjáratot (162-166) tábornokai sikerre vitték. A sereget vezénylő Verus jutalma egy diadalmenet lett. A hazatérő sereg pestist hurcolt magával, amely az egész birodalomban szörnyű pusztítást végzett. Eközben a Dunán átözönlő germán törzsek Észak-Itáliáig törtek előre és csak súlyos harcok árán sikerült őket visszaverni. A győzelem emlékét Marcus Aurelius oszlopán örökítették meg. 169-ben Lucius Verus meghalt, Marcus Aurelius pedig egyedüli uralkodóként fogott hozzá Pannonia problémájának megoldásához. A hadi költségek fedezésére elárvereztette a császári kincstárat és nagy készültséggel indult Pannoniába, ahol 170-től 174-ig a markomannok és kvádok, 175-ben pedig a jazigok ellen vívott győzelmes harcokat. Már közel állt ahhoz, hogy a Dunától északra és keletre új tartományokat létesítsen, amikor Avidius Cassius lázadása a pannoniai hadszintér elhagyására a keleti tartományokba kényszerítette. 177-ben újabb határsértések ismét a Dunához szólították. A terület teljes pacifikálását ezuttal sem fejezhette be, mert 180-ban rövid betegség után meghalt.

[szerkesztés] Írásai

Amíg 170 és 180 között hadjáratban volt, Aurelius megírta Elmélkedéseit, melyet saját iránytűjének és fejlődésének eszközéül szánt. Logikus észjárása ellenére a jegyzetei a sztoikus filozófiára és szellemiségre jellemzőek. Az Elmélkedéseket ma is becsben tartják, mint a szolgálat és kötelesség emlékművét. Mint filozófus nem alkotott újat, de elmélkedései napjainkig a világirodalom legolvasottabb írásai közé tartoznak. Aurelius a mű 12. fejezetét Solva-ban – a mai Esztergomban – és környékén írta.

[szerkesztés] Marcus Aurelius és a keresztények

Biztosra vehető, hogy Marcus Aurelius üldözte a keresztényeket vallásuk miatt és néhányat halálra is ítélt: Justinianus vértanú volt az egyik. Nincs viszont értékelhető adat az üldöztetés kiterjedéséről illetve az áldozatok számáról.

[szerkesztés] Kapcsolat Kínával

A Hou Hanshu (a Késői Han-dinasztia története) beszámol a Kínába küldött első római követekről, akiket egy római császár küldött. Az érkezés dátuma (166) alapján valószínűsíthető, hogy ez a császár Marcus Aurelius lehetett. (A másik lehetőség Antoninus Pius, de ő már 161-ben meghalt. A bizonytalanság abból adódik, hogy a kínai forrás "An Tun"-ként hivatkozik a császárra, de ez fakadhat abból is, hogy Marcus Aurelius az elődei iránti tiszteletből felvette az ő nevüket is.) A küldöttség délről érkezett, tehát valószínűleg tengeri úton, orrszarvútülköt, elefántcsontot és teknőspáncélt hozott ajándékba. A küldöttség 166-ban ért el Luoyang kínai fővárosba, ahol fogadta őket Huan császár. Mindenesetre, mivel római oldalról semmilyen feljegyzés nem erősíti meg a küldöttség létét, az is elképzelhető, hogy a "követek" kereskedők voltak, akik Aureliustól függetlenül indultak útnak.

[szerkesztés] Halála

Marcus Aurelius 180. március 17-én halt meg, a markomannok és kvádok ellen indított hadjáratban, Vindobona (a mai Bécs) városában. Hamvait hazavitték Rómába és Hadrianus mauzóleumában (a mai Angyalvár) nyugszanak.

[szerkesztés] Utódai és történelmi öröksége

Lelkiismeretes, önzetlen, alkotmánytisztelő uralkodó volt. Nem rajta múlott, hogy uralkodása végére a pestis és a súlyos háborúk következtében a birodalom erőforrásai kimerülőben voltak. Az utódlást sikerült ugyan fia, Commodus, számára biztosítania, akit még életében társuralkodójává választott (177). A választás azonban elég balszerencsés volt, mert Commodus sem a politikában, sem a hadviselésben nem volt járatos; ezenkívül önző is volt. Sok történész úgy véli, hogy Róma hanyatlása Commodus alatt kezdődött. Ezért gyakran úgy tartják, hogy Aurelius halála volt a Pax Romana vége.

[szerkesztés] Ábrázolása a művészetben

Marcus Aurelius szobra a Capitoliumon

Marcus Aurelius épségben megmaradt bronz lovasszobrát, amely a középkorban a római lateráni palotában állt, 1538-ban visszahelyezték a Capitoliumra (Piazza del Campidoglio). Noha Róma kereszténnyé válását követően általános gyakorlat volt, hogy a bronzból készült szobrokat beolvasztották új szobrok öntéséhez, ez a szobor egyedüliként fennmaradt. Ennek az volt az oka, hogy az ókor végén / középkor kezdetén tévesen úgy vélték, hogy a szobor az első keresztény uralkodót, I. Konstantint ábrázolja.
Ez a szobor szerepel az olasz 50 eurocentes érmén, amelyet Roberto Mauri tervezett.
Marguerite Yourcenar: Mémoires d'Hadrien (Hadrianus emlékiratai), 1951, fiktív de hihető önéletrajz, amelyet Hadrianus ír unokája, Marcus számára küldött levelek formájában.
Tarr Judith és Harry Turtledove: Household Gods (Házi istenek), 1999, regény (ISBN 0613351479)
Film: The Fall of the Roman Empire (A római birodalom bukása), 1964; Marcus Aurelius szerepében Alec Guinness
Film: Gladiátor, Marcus Aurelius szerepében Richard Harris