Marius Victorinus Afer
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Marius Victorinus Afer (Kr. u. 350 körül), római rétor, filozófus és teológus.
Áttért a keresztény hitre, az újplatonista képviselőjeként a görög kultúra római elterjesztésén fáradozott. Latinra fordított Arisztotelész, Plótinosz és Porphüriosz műveiből. A Cicero műveihez írott kommentárjai közül fennmaradt a „De inventione" (A feltárásról) című műhöz készült magyarázat, amelyben módot talál saját filozófiai nézeteinek bemutatására is. Nagy hatású volt a „De definitionibus" (A meghatározásokról) című, logikai kérdésekkel foglalkozó műve. Az „Ars grammatica" (Nyelvtan) című műve valójában verstan, csak néhány nyelvtani alapkérdéssel foglalkozik. E művéhez csatolódik egy Horatius versmértékeit tárgyaló függelék. Teológiai írásaiban az ariánusok ellen harcol.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)