Napkeleti bölcsek

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A bibliai napkeleti bölcsek a csillag vezetésével keletről Betlehembe érkeztek, hogy hódoljanak Jézusnak, a zsidók új királyának. Szokás őket három királyoknak is nevezni, ám a Biblia nem nevezi őket királyoknak, és nem beszél arról sem, hogy hárman volnának. A Biblia szóhasználata alapján helyesebb a napkeleti bölcsek elnevezés. A keresztény hagyomány névvel is illeti őket, magyar nevük: Gáspár, Menyhért és Boldizsár.

Tartalomjegyzék 1 Életük 1.1 Számuk 1.2 Királyok voltak a bölcsek? 2 A betlehemi csillag 3 Tiszteletük

[szerkesztés] Életük

Máté evangéliumának gyermekségtörténetében (Mt 2,1–16) olvashatunk egyedül a keletről érkezett mágusokról, bölcsekről (Μάγοι από ανατολών), akik egy csillagot követve, a zsidók újszülött királyát keresték Jeruzsálemben, Heródes palotájában. Az itt kapott útbaigazítás után tovább haladtak a csillag vezetésével Betlehembe, ahol megtalálták Jézust.

Ezen túlmenően nem tudunk semmit a bölcsekről. Perzsa papok vagy babilóniai csillagászok lehettek. Hazájuk Arábia, Mezopotámia, Babilónia vagy Perzsia lehetett.

[szerkesztés] Számuk

Máté leírása egyszerűen bölcsekről beszél többes számban. Nem említi, hogy hányan voltak. Mégis elterjedt vélekedés, hogy három bölcsről van szó. Ennek alapja az általuk hozott háromféle ajándék: „Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Ennek megfelelően a VI. század körül három nevet adnak a mágusoknak. Megjegyzendő azonban, hogy az örmények szerint a bölcsek száma 12 volt.

[szerkesztés] Királyok voltak a bölcsek?

A köznyelv királyoknak is nevezi a bölcseket, ennek azonban Máténál nincs irodalmi alapja. Ezt az értelmezést támogatja azonban az Ószövetség két helye, melyeket a Napkeleti bölcsekkel összefüggésben értelmeznek.

Izajás könyvének 30. fejezetében olvasható: „Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez … Mindnyájan Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicső tetteit hirdetik”. A 72. zsoltárban pedig: „Tarsísnak és a szigeteknek királyai hozzanak ajándékot, Sába és Szeba királyai fizessenek adót! Boruljon le előtte minden király, minden nép őt szolgálja!”. Ez a két idézet alapot adhat a királyként való értelmezésnek.

Egy másik magyarázat alapján a XIV. században a keresztény nyugaton úgy gondolták, hogy három kontinens létezik: Európa, Ázsia és Afrika. A bölcsek ezeknek a kontinenseknek a királyaik. Ez alapján a történet azt fejezi ki, hogy az egész világ hódol Jézus előtt.

[szerkesztés] A betlehemi csillag

„Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: »Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az ő csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.«” (Mt 2,1–2)

A bölcsek egy csillagot követtek Máté leírása szerint. Milyen csillagról lehet szó? A kérdésben nincs egyetértés a kutatók között.

Johannes Kepler 1604. október 10-én egy új csillagot vélt felfedezni, ami nem más volt, mint a Jupiter és a Szaturnusz együttállása (coniunctio) a Halak csillagképben, mely 794 évenként megismétlődik. Számításai alapján hasonló együttállás volt Kr. e. 7-ben is, mégpedig az év folyamán 3 alkalommal. Kepler szerint ez lehetett a betlehemi csillag. Kepler számítását egy közel 2000 éves ékírásos agyagtábla is megerősíti, melyen ugyanerre az évre ezt a csillagászati eseményt előre jelzi. Ez a tábla is 3 együttállást jelez. Ezek alapján, tudva, hogy Jézus valamikor Kr. e. 6-8 körül született, elfogadhatónak tűnik ez a magyarázat.

Azonban mint más kutatók felhívják a figyelmet, a szöveg csillagról beszél – mely vezeti a bölcseket azon a néhány kilométeren is, mely Jeruzsálem és Betlehem között található – nem együttállásról. A leírás alapján gondolhatunk valóságos asztronómiai jelenségre, mely a bölcseket útnak indította, azonban Máténak nem szándéka csillagászati adatokat rögzíteni. A szöveg teológiai mondanivalója nem más, mint hogy a pogányok is felismerik a gyermekben az Isten Fiát.

[szerkesztés] Tiszteletük

A három királyok ereklyéit a kölni dómban őrzik egy díszes síremlékben. A hagyomány szerint az ereklyetartóban a bölcsek csontjai találhatók, melyeket Nagy Konstantin édesanyja, Szent Ilona császárné talált meg a Szentföldön. Ilona vitette azokat Konstantinápolyba, a Hagia Sophia bazilikába. Innen később Milánóba kerültek, majd 1164-ben I. Frigyes császár vitette Kölnbe.

...

Január 6-át, az ún. Urunk megjelenésének ünnepét (magyar kifejezéssel élve: Vízkereszt napját) Németországban, Ausztriában és Svájcban a Három királyok ünnepének (Dreikönigsfest) is nevezik. Néhány német tartományban ez a nap munkaszüneti nap is.

Szokás ilyenkor házat, lakást is megáldani. Ekkor kerül fel az ajtófélfára az alábbi felirat, mely az adott évszámot és az áldás tényét tartalmazza:

20 + C + M + B + 06

A három betű a Christus mansionem benedicat! (Krisztus áldja meg a hajlékot!) imádságnak a rövidítése. De beleláthatók a három királyok neveinek kezdőbetűi is, különösen akkor, ha nem a magyar nevekben gondolkodunk.

A bölcsek nevei:

• angolul: Caspar, Melchior, Balthazar,
• franciául: Gaspard (vagy Gaspar), Melchior, Balthazar (vagy Balthasar),
• németül: Caspar, Melchior, Balthasar,
• olaszul: Gaspare, Melchiorre, Baldassarre,
• spanyolul: Gaspar, Melchor, Baltasar.